Sky

Az egyik őr, kis idő múlva, hozott ételt. Ha jól számoltam, néhány óránk volt az összecsapásig. Stüxnek parancsot adtam, így nekiugrott az őrnek, aki elesett és beverte a fejét. Így gyorsan kiosontunk a palotából. Senki nem vett észre és szokatlanul nagy volt a csönd. Ami furcsa volt, hisz nagyon nagy szerencse, hogy senkibe se botlottam. A kapunál se álltak, ám kicsivel távolabb, az istállóknál kisebb tömeg állt. Biztos voltam abban, ha elindulok egyenesen észrevesznek. Így hát visszamentem a kastélyba, más utat keresni, mire Stüx leugrott a vállamról és elindult balra. Utána eredtem, míg egy ajtóba nem ütköztünk. Az istálló végébe vezetett. Gyorsan beléptem az utolsó bokszba, ahol egy gyönyörű sárga kanca állt. Persze Alfarashoz nem volt fogható. Viszont úgy gondoltam, egy próbát megér vele elszökni. A folyosó is üres volt, de odakint hallottam a beszélgetéseket. Egyszer, még Tusdar hangja is megütötte a fülem. Aszívem hevesebben vert és a falhoz lapultam. El kellett terelnem a figyelmüket, viszont azt is tudtam Tusdar át fog látni rajtam. Szóval kivártam az időt, amikor az ő hangja elcsendesedett. És gyorsan sorba kinyitogattam a bokszokat, mire odakint óriási zűrzavar kerekedett. Majd felugrottam az utolsó bokszban levő lóra és az Éjféli Birodalom felé vettem az irányt. Ám, a határon a ló megtorpant és tudtam, hogy miért. Nem élhetett ott, nem oda tartozott.

-Menj haza! -utasítottam és a farára csaptam. -Te is. -néztem Stüxre, de ő csak leszaladt mellém és szépen átsétált a két birodalom határán. Először lábai feketékké váltak, teste megnyúlt és egy furcsa menyétszerű lénnyé változott.

-Te egy alakváltó vagy. -kissé örültem, hisz igen a szívemhez nőtt ez a kis állat. Így hát elindultam, miközben Zerin után kiáltottam. És épp, mikor már feladtam volna megjelent kissé lihegve, de láttam hogy örül nekem. Felkapaszkodtam a hátára.

-Vigyél a kastélyhoz! -kértem. És most végre, egy pillanatra lehunytam a szemem. De az álomnak nem volt ideje elragadni. A kastély kissé baljóslatúan magasodott fölém. Az őrök azonnal ajtót nyitottak és Ashtan sietett felém.

-Te mit keresel itt? -kérdezte meglepetten.

-Xander hol van, azonnal beszélnem kell vele. -ugrottam le Zerinről.

-Már elment.

-És az apám?

Erre Ashtan arckifejezése kissé megváltozott. Majd elindult felém.

-Gyere be és pihenj meg kicsit. Akkor elmondok mindent.

-Ashtan. Hol, van, az apám? -kérdeztem újra kimérten. Ő viszont, mintha kereste volna a szavakat.

-Szóval.. Ő..

-Mond, hogy Xanderrel van! -ragadtam meg Ashtant. De már tudtam a választ. -Mond.. már..-kezdtem, de már nem bírtam befejezni a mondatot. Kitört belőlem a zokogás. Erővel kellett lenyelnem a könnyeim. A fejem hasogatott, úgy éreztem szétszakadok belülről. -A tűzkor.. Ugye?

Ashtan csak bólintott.

-Velem kell jönnöd.

-Sky, mit akarsz tenni? -kérdezte kissé ijedten.

-Meg kell védenem Xandert!

-Nem mehetsz ilyen állatpotban oda!

-Oda kell mennem, ha nem, lehet, már túl késő lesz!

Ashtan megragadta a vállam.

-Nem mehetsz..

-Értsd meg.. nekem rajta kívül senkim sem maradt... -erre elengedett és nagyot sóhajtott, de tovább tétovázott. Láttam rajta keres valami érvet, amivel visszatarthat. Nagy nehezen visszakapaszkodtam Zerinre.

-Nincs időm. Vagy veled megyek, vagy nélküled. -néztem a szemébe.

-Rendben. -mondta, majd megjelent Esresa is Alfaras hátán.

-Nekem is ott kell lennem. -jelentette ki és további szó nélkül elindította a lovat. Mi Ashtannal Zerin hátán követtük őt.

Xander

Egész végig a gondolataimba voltam temetkezve. Vajon mit tett ez az álnok Skyal? És a lánynak mi köze a csillagokhoz? Talán neki is van valamilyen ereje? De Esresa miért nem szólt róla? Miért hallgat?

Túl gyorsan megérkeztem a találkozóhelyre. És nem csodálkoztam, Tusdar, miért ezt választotta. Kopár kemény föld volt, jobbra pedig hatalmas szakadék tátongott, mely talán túlélhetetlen volt, ha abba bármelyikünk is beleesik.

Átadtam Dreinnek egy levelet. Ő el is rakta és tudta a levelet át kell adnia Ashtannak. Ha meghalok, valakinek meg kell találnia Skyt és vigyáznia kell rá. Az egyetlen, aki most erre alkalmas az Ashtan. Tusdar is megérkezett aranysárga tűzfőnixén és velem meg Serinnel szemben megállt. Szinte egyszerre ugrottunk le a madarakról, szemünket nem vettük le egymásról. Majd megindultunk egymás felé. Kardját végighúzta a kemény talajon.

-Hol van Sky? -kérdeztem, mire ő nekem rontott. Kitértem és hárítottam minden csapást, amit rám mért. Pengéink összekoccantak, mire Tusdar szinte suttogva válaszolt.

-Meghalt.

Egy pillanatra megdermedtem, de hamar észbe kaptam.

-Hazudsz. Nem hiszek neked.

-Ó dehogynem. A szíved mélyén tudod, hogy igaz.

Újra lecsapott, én pedig hátratántorodtam.

-De el kell mondjam hogy mielőtt gyönyörű bőrét felhasítottam, azelőtt lassan megadta magát nekem és az enyém lett. Látnod kellett volna szemében az ijedt ragyogást és ahogy sóhajtozott...

-Elég! -a düh átcikázott rajtam és most Tusdaron volt a sor, hogy hátratántorodjon. Jeges szél keletkezett, ahogy korábban. Kezdett elhatalmasodni rajtam a harag, bár az eszem küzdött ellene. A fogaim szorosan záródtak össze. Erős csapásokat mértem rá, pedig tudtam, hogy ezt akarja. Hogy kimerüljek és könnyen végezzen velem.

Sky

Xander homlokán már verejtékcseppek gyöngyöztek, Tusdar pedig mindezt egy enyhe mosollyal nyugtázta.

-Xander ne higgy neki! -kiáltottam, mire mindketten felém kapták a fejüket. Tusdar pedig azonnal parancsot adott a katonáinak.

-Kapjátok el őket!

Ekkor mindenki egyszerre mozdult, a harc folytatódott, de elveszítettem szem elől Tusdart.

-Sky vissza kell mennünk, itt nem vagy biztonságban! - Ashtan hangja aggódó volt.

Felé fordultam és arcára tettem a kezem, mire ő meglepődött. Majd lassan ellágyultak a vonásai.

-Mögötted leszek. -mondta én pedig leugrottam Zerinről, aki szintén letámadott néhány katonát. Ashtan is kardot rántott, Esresa pedig rég eltűnt.

Mikor újra megláttam Xandert, már nem volt egyedül Tusdarral. Egy harmadik alakváltó a Nap király csatlósai közül, szintén beállt és már ketten próbálták Xandert a szakadékba lökni. Gyors futó pillantást váltottunk Ashtannal és ő már vetődött is előre. Követtem volna, ha valaki nem kapja el a karom. Edwan.

-Nem maradhatsz itt, túl veszélyes! -mondta és elkezdett kifelé vezetni. Edwannak nem lehetett magyarázni, ő csak azt tette, amit parancsoltak, így tudtam vele felesleges ellenkeznem, de őt is hamar lefoglalta valaki.

Mindezek után gyorsan elindultam vissza. Láttam, hogy Tusdar most Ashtannal harcol, Xanderrel meg a katona. Mindketten elfáradtak már és láttam Tusdar eltökéltségét, mennyire meg szeretné ölni Ashtant. Egy óvatlan pillanatában Ashtan földre került, Tusdar pedig kiütötte a kezéből a kardot. Sikoly hagyta el a számat. Szinte az utolsó percben Esresa vetődött be közéjük és a penge felhasította az oldalát. Futni kezdtem feléjük. Xander egy pillanatra felfigyelt a sikolyomr,a így a katona könnyen fejbe verte. Tusdar visszaintette a csatlósát és mosolyogva indult meg Xander felé. Oda kellett érnem...

Folyt. köv.

Az alakváltó Stüx :)