Xander

Mielőtt az erdőbe mentem volna, tettem egy kitérőt a piacra. Személyesen gondoskodtam, hogy hozassanak a legjobb festékekből és vásznakból. Úgy gondoltam, ennek Sky örülni fog hisz tudtam, hogy szeret festeni. Ennyit megtehettem érte. Még nézelődtem egy darabig. Egy árusnál megláttam egy csomó nyakláncot.

-Mit akar itt úrfi? -kérdezte az öreg. Felismertem. Ő beszélt Sky-al is néhány napja.

-Mit mondott a lánynak, aki legutóbb itt volt?

-Hogy óvakodjon magától.

Szavai élesen mellbe vágtak.

-De nem azért mondtam, mert rossz szándékai lennének.

Felkaptam a fejem és kíváncsian az öregre néztem.

-Akkor miért?

-Mert tudom milyen az öccse. És mert tudom, milyen ereje van magának.

-Honnan tudja, hogy én...?

-Maga szerint én nem láttam, mennyire bele volt esve az első pillanattól? Öreg vagyok fiam, nem vak. De a lány nem volt varázslat hatása alatt. Ez látszott rajta. A nép is tudja, hogy maga jó ember. Csakhogy..

-Csakhogy az öcsém veszélyes. -mormogtam.

-Abból a szempontból viszont maga is hibás, hogy nem akar harcolni.

-Nem, mert...

-Mert még mindig a testvére. De így a lánynak fog előbb vagy utóbb baja esni. Döntenie kell. Magán múlik a sorsunk.

Ezt az utóbbi napokban egyre erősebben éreztem. A nyomás mázsasúlyként nehezedett rám. Igaza volt az öregnek. És Skynak is. Nem hittem, hogy képes leszek rá. Néhány órája, még a fejem is majdnem elvesztettem. Tényleg majdnem megcsókoltam. Annyira vágytam rá és ő nem húzódott el. Aztán zavartságot láttam a szemében, mikor mégse tettem. Tudnia kell azt, hogy ki vagyok. De nem akartam, hogy gyűlöljön. Felnéztem az égre. A távolban megpillantottam egy ragyogó aranysárga csillagot. De ilyen csillagot még nem láttam a Birodalmamban. Rémülten ismertem fel, hogy mi az. Azonnal füttyentettem Serinnek. Ő ott is termett. Jeges félelem járt át.

Sky

Lassan kinyitottam a szemem, de nagyon gyengének éreztem magam. A földön feküdtem, kellemesen meleg volt. A szám kiszáradt, borzasztóan szomjas voltam. A fejem is sajgott. Láttam, ahogy valaki odalép hozzám, majd leguggol és vár néhány másodpercig. Aztán kezét az állam alá teszi és felemeli a fejem, hogy ránézzek. Tusdar gúnyos mosolyával találom szembe magam.

-Üdvözöllek újra! Bizonyára már tudod ki vagyok.

Erőtlenül bólintottam.

-Helyes. -mondta és elengedte az államat, mire megpróbáltam felemelkedni. -A láztól még egy darabig gyenge leszel. -folytatta.

Igaza volt. Ahogy felültem forgott velem a világ.

-Mi a neved? -kérdezte miközben egy pohárba vizet töltött.

Hallgattam, nem akartam elmondani.

-Hát jó, ha nem, hát ne mond el. -mondta és lassan inni kezdte a vizet.

Nyeltem egyet, de csak rosszabb volt. Megint fekete foltok kezdtek táncolni a szemem előtt. Nem akartam meghalni. Nem így, nem most. Összeszorítottam a fogam, miközben Tusdar már a második pohár vizet töltötte.

-Hm.. Ez a legédesebb víz az egész birodalomban, kár, hogy nem érezheted. -vigyorgott rám ördögien.

-Sky. A nevem Sky. -nyögtem ki.

Elindult felém és odanyújtotta nekem a poharat. A kezem remegett, ahogy elvettem. Leírhatatlanul jó érzés volt, ahogy a víz simogatta a torkomat.

-Honnan jöttél?

-Egy párhuzamos világból.

-Szóval a Földről. -mondta, miközben még egy pohár vizet nyújtott felém. Kezdett kitisztulni a fejem. Körbenéztem a szobában. Minden menekülési lehetőséget fontolóra vettem. Ki akartam rontani az ajtón, de tudtam, hogy nem jutnék messzire. Tusdar, gondolom, megsejthette mi jár a fejemben, mert mellém lépett megragadta a karomat és felrántott a földről.

-Ha a bátyám ízlését veszem figyelembe, feltételezem, hogy okos lány vagy. Éppen ezért jobb lesz ha óvatos leszek veled, nem igaz?

-Eressz el! -sziszegtem.

-Sajnos ezt nem tehetem. -elkezdett az ágy felé húzni. Megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de az csak annál erősebb lett. -Te pedig jobban tennéd ha nem ellenkeznél velem. -a keze alatt forrósodni kezdett a bőröm és kisebb sikoly hagyta el a számat. Odavonszolt az ágyhoz és egy kötelet vett elő, majd az ágy rácsához kötözte a kezeimet. - Ha szökni akarsz a kötél felforrósodik, ezzel jó ha tisztában vagy. És most mesélj. Miért hozott ide a bátyám?

-Nem tudom.

-Biztos vagy benne?

Bólintottam. Nem akartam semmit elárulni rólam, se Xanderről.

-Pedig szerintem voltak szándékai.

-Higgy, amit akarsz! -csattantam fel.

Erre elmosolyodott, de ez nem volt se kedves, se olyan amitől megdobogott volna a szívem. Nagyon féltem.

-Mit akarsz tenni velem? -kérdeztem.

-Elmondani neked az igazat első sorban.

-Miről beszélsz?

-A varázslatról, mellyel Xander rendelkezik.

-Miféle.. varázslat? -kérdeztem rosszallóan.

-Szóval nem beszélt neked róla. Hm... Próbált Xander megcsókolni? Vagy ne adj' Isten meg is csókolt?

-Ehhez nincs semmi közöd! -morogtam, de tudtam, hogy az arcom elárult.

-Szóval igen. Jellemző. Önmagától nem tudna megszerezni egy szívet, bár nem is értem, miért van erre szüksége. Biztosan van benned valami különleges. -mondta, miközben úgy méregetett mint egy darab húst, amitől kirázott a hideg.

-Mi a fenéről beszélsz!? Magyarázd meg! -néztem rá szigorúan.

-Lehet, hogy ezt inkább neki kellene elmondania.

-Uram! -lépett be egy katona a szobába. -A tömlöc előállt.

Tömlöc? Mit akar ez tenni velem? Megmozdítottam a kezem, hátha meg tudom lazítani a kötelet, de az felizzott én meg felszisszentem. Könnyek gyűltek a szemembe. Nincs kiút.

-Legalább látod, hogy én nem hazudok neked.

-Kérlek, engedj el! -kértem, de szeme csak gonoszabbul csillogott. Közelebb jött hozzám, megemelte az arcomat.

-Milyen kár, hogy nincs időm foglalkozni veled. Igazán kedvem lenne rosszabb dolgokat tenni veled, mint a halál. De mint mondtam, nincs időm erre. -oldozta ki a kezemet. A csuklóm vörös volt, ahol a kötél megégette. Ott kapta el a kezem és én csak összeszorítottam a fogaim, hogy ne sikítsak fel az éles fájdalomtól. Hátrafogta mindkét kezem és újra összekötözte valamivel szorosabban. A könnyek lefolytak az arcomon.

-Van egy kis meglepetésem számodra. -suttogta a fülembe. Kellemetlen bizsergést hagyva a bőrömön. Továbbra is tartva a karomat vezettek ki a folyosóra. Itt minden arany színekben pompázott. Kissé bántotta is a szememet ez a nagy fényesség a sötétség után. De most nem néztem olyan részletességgel szét mint máskor. Csak azt szerettem volna, ha Xander megjelenne és megmentene. Viszont érdekelt mire utalt Tusdar, illetve még valami.

-Miért csinálod ezt?

-Mert ha tiéd a hatalom minden a tiéd.

-És ettől boldogabb leszel?

-Akkor majd azt tehetek, amit akarok.

-De ez nem fog örömet okozni.

-Nem is akarom. Azt akarom, hogy mindenkinek úgy fájjon ahogy nekem. Főként Xandernek. Érezze amit én éreztem.

-Te megőrültél.

-Lehet. -vigyorgott rám eszelősen.

Egy sötétebb helyre vitt, valahova nagyon mélyre. Ahova egy lejtős út vezetett. Emberek ordítása, sikolyok hallatszottak és különös állathangok is. Az egésztől rázott a hideg, pedig még itt is különösen meleg volt.

-Legutóbb hoztam egy különleges állatot az Éjféli Birodalomból. -mondta és belökött egy ketrecbe. A földre estem, mivel a kezeim még mindig meg voltak kötve. Majd a sötétbe bámultam, bár azt nehéz volt újra megszokni. Onnan egy oroszlán lépett ki, melynek szemfogai olyanok voltak, mint egy kardfogúé.

-Jó étvágyat. -hallottam még Tusdar suttogását, majd eltűnt.

A vadállat mintha csak meghallotta volna, felém ugrott. Nekem pedig sikoly tört fel a torkomból...

Kicsit bocsi ha elkapkodottnak érződik, de sokat variáltam, hogy legyen a fejezet, még mindig nem érzem az igazinak, de nem akartam már várni. Ennél többre most nem futja..

Puszii