Sky

Végigsimítottam Alfaras oldalán.

-Vigyázzatok magatokra! -mondtam apámnak.

-Meglesz, és visszatérünk Esresaval.

Xander is átölelt.

-Sietek vissza. -suttogta a fülembe.

-Várni foglak. -suttogtam vissza, majd elengedtem. Ő felugrott Serinre és felszállt, míg a többiek lovaikon iramodtak Xander után. És még egy darabig figyeltem, ahogy eltűntek a távolban. Majd visszaindultam a szobámba, de a folyosón összetalálkoztam Annievel, aki mintha kissé rémült lett volna.

-Szia. Történt valami?

-Nem hercegnő. Minden rendben. -de nem nézett rám. Olyan furcsa volt.

-Biztos? Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

-Igen és tudom. -mondta és elsietett mellettem.

Rossz érzésem támadt. A szobámban senki nem volt. Kicsivel később, odakint kiáltásokra lettem figyelmes. Majd megéreztem a füstöt és a tűz ropogását is hallottam. Gyorsan kinyitottam az ajtómat, de a becsapó lángoktól hátratántorodtam. Az őrök eltűntek. Riadtan kerestem valami kiutat, viszont egyedül az ablak volt, ahol kijuthattam volna, ha nem lettem volna olyan szörnyen magasan. Gyorsan az egyik fiókból előkaptam egy kendőt és megint az ajtó felé indultam. Közben a tűz már a szobámat is körbevette és rohamosan terjedt. Viszont az ajtóban mintha csillapodott. A folyosó mindkét irányban lángokba állt.

-Hercegnő! -hallottam valahonnan Drein hangját. Így hát arra indultam. Már meg is láttam az alakjukat, mire a tűz mintha célirányosan ellenük fordult volna, feléjük csapott.

-Üdvözöllek, hercegnő. -ejtette ki kissé gúnyosan az utolsó szót, én pedig riadtan fordultam hátra. A tűzből kirajzolódó alakot, pedig hamar felismertem. A kendő kiesett a kezemből és hamar a lángok martalékává vált.

-Milyen hamar újfent találkozunk. Nem is örülsz, hogy látsz? -kérdezte Tusdar, ahogy közeledett felém. Tovább hátráltam, de a tűz már teljesen fogvatartott. Ő továbbra sem állt meg. A szívem a torkomban dobogott. Arra gondoltam, hogy talán meg tudja szerezni az erőmet. És hirtelen olyat akartam tenni, amit később nem tudtam volna visszafordítani. De Tusdar mintha a gondolataimban olvasott volna, elkapta a karom és maga felé rántott.

-Eszedbe ne jusson semmi őrültséget csinálni.

-Eressz el!

-Hogy megöld magad? Azt már nem! Az erőd az enyém lesz akkor is, ha nem akarod.

-Inkább meghalok!

-Ne aggódj, előbb, vagy utóbb, úgyis az lesz a vége.

Tovább vergődtem a karjai között, nem törődtem a fájdalommal. Egy idő után Tusdar is megelégelte ezt. Ütése erős volt és elkerülhetetlen, ahogy tenyere az arcomon csattant. Összeszorítottam a fogam a fájdalomtól, de továbbra sem adtam meg magam.

-Tusdar! Ereszd el, de rögtön!

Xander! Egy pillanatra felcsillant bennem a reménysugár.

-Csakhogy ideértél.

Xander besétált a lángok közé. De a többiek nem tudtak közelebb jönni. Tusdar felrángatott a földről és megragadta a nyakamat, úgy tartott maga előtt. Xander szemében láttam megvillanni egy pillanatra a rémületet.

-Ha engem akarsz, elfogadom a kihívást, de őt engedd el! Küzdjünk meg! Csak te meg én!

-Azt hiszed ez ilyen egyszerű? -kérdezte, mire én újból vergődni kezdtem Tusdar pedig megszorította a nyakamat. -Ám legyen. Kihívlak. De most szépen utat engedsz nekünk, vagy az egész kastélyodat a földig rombolom.

-Tedd csak meg.

-Azt akarod mondani, hogy feláldoznád azok életét, akik a kastélyban vannak?

-Nem engedem, hogy elvidd! -rántotta ki a kardját Xander.

-Ám legyen. Megoldható ez másképp is. Ne mond, hogy nem ajánlottam fel, megmentem az embereid életét.

Erre még több lángnyelv csapott fel. Valahol mögöttem meg kiáltás hallatszott. Drein, Edwan és a többiek. Tusdar pedig a fülembe suttogott, mire a forróság újra elöntött, ahogy legelőször. Majd még valamit mondott, de fogalmam sem volt, mi történhetett azután.

Xander

Sky kezdett elernyedni Tusdar keze között. Tudtam, hogy hibáztam. Majd mindketten semmivé foszlottak. Én is hallottam Drein kiáltását és átvetettem magam a lángokon. Pont abban a pillanatban, hogy megláttam őket, egy gerenda leszakadt és Garion lökött el alóla. Utána már csak azt láttam, ahogy a gerenda rázuhan és maga alá temeti.

-Neem! Garion! -indultam volna vissza, de a padló is beszakadt. Garion pedig teljesen eltűnt a szemem elől. A fájdalom elöntött és jeges szél keletkezett. Rég elfeledtem, hogyan kell használnom az erőm, de most a felszínre tört. A padló megremegett alattam és újra repedezni kezdett.

Drein mellettem termett.

-Xander, el kell tűnnünk most! -de már nem hallottam őt tisztán. Csak hagytam, hogy kirángassanak a kastélyból.

Sky

Ugyanúgy tértem magamhoz, mint azelőtt. Csakhogy most a trónteremben. A fény vakított, a torkom kiszáradt. Tusdar a trónon ült, de felkelt és felém nyújtott egy pohár vizet, ugyanúgy mint legelőször. De most csak kiütöttem a kezéből, az üveg pedig szilánkokra tört a padlón. Fel akartam kapni az egyik szilánkot, de Tusdar gyorsabb volt. Megragadta a kezeim és a falig taszított.

-Ostoba lány! -sziszegte szeme végtelen gyűlöletet sugárzott felém.

-Eressz el! Eressz.. -könnyeimnek újra képtelen voltam megálljt parancsolni.

-Tudod, sokkal egyszerűbb lenne, ha megadnád magad.

-Soha.. -vergődtem tovább, míg Tusdar továbbra is a falnak szorított. Én küzdöttem, ő pedig várt. -Kérlek.. -éreztem, hogy fogy az erőm.

-Ha abbahagyod a kísérleteid, elengedlek. És te, először is végighallgatsz.

Csak bólintottam, mire lassan elengedett. Viszont továbbra sem mozdult.

-Nem fogom hagyni, hogy elvedd az erőmet! -mondtam, mire felnevetett.

-Nincs szükségem rá, hogy ideadd. Elveszem én, amikor kedvem tartja.

-Miért nem most?

-Mindent a maga idejében. Előbb tudni szeretném, hogy Xander tud-e bármit is az erődről?

-Nem. -feleltem. -De meg fog téged akadályozni.

-Ugyan a katonáim hamarabb elfogják őt, mielőtt még betehetné a lábát ide. Viszont, most még számolnia kell makacssága következményeivel.

-Miről beszélsz?

-Úgy gondolom, jó néhány emberének az életébe került, hogy nem adott utat nekem.

-Ezt.. hogy tehetted? Azok ártatlanok voltak!

-Lehet. De legalább Xander is megismer,i milyen az, ha olyasvalakivel száll szembe, aki nem megkapja, ami kell neki hanem megszerzi. Mert vele ellentétben, én semmit sem kaptam.

-Ez nem igaz..

-Valóban? Anyánk kettőnk közül őt szerette jobban. Ahogy apám is, hiszen még téged is megszerzett neki.

-Engem?

-Hát persze. Te nem tudtál róla, de Xandernek lett ígérve a kezed, még azelőtt hogy az apád elvitt volna.

-Bármit kértél volna, megadta volna neked! Ebben biztos vagyok.

-Azt te csak úgy hiszed. Próbára tettem és beszéltem vele. De azt mondta, téged Xandernek szánt.

-Mert látta, hogy igazából nem szeretsz és csak bosszúból teszed.

-Akárhogy is. Megfogadtam, hogy te sosem leszel az övé. Csak Esresa bekavart az átkozott emlékekkel. De végre itt az alkalom.-simított végig az arcomon, mire elfordítottam azt. Minden erőmmel próbáltam ellökni magamtól, de Tusdar jóval erősebb volt nálam. Arcomat visszafordította maga felé, kezeimet egy kezével fogta össze. Ajkaimat összeszorítottam. Forróság áramlott végig a testemen. Egy idő után, viszont nem bírtam tovább. A szívverésem felgyorsult, úgy éreztem, mintha kilométereket futottam volna, a tüdőm égett, és levegő után könyörgött. Tusdar az ajkaimba harapott, én pedig már képtelen voltam tovább harcolni ellene. Csókja erőszakos volt, de semmit sem tehettem. Hideg könnyeim tovább patakzottak az arcomon...

Hahóóó!

Na most senki ne öljön meg! Bár egyenlőre bizonytalan, mikor lesz folytatás főleg, hogy már nekikezdtem, de szenvedek vele XD De sietek!

Maradok továbbra is:

Ashley :)