Megindultam Xander felé, aki úgy állt ott, mint akinek földbegyökerezett a lába. Bennem pedig minden lépésemmel újabb és újabb érzelmek törtek felszínre. Azt mondtam, nem érzek haragot. De ahogy közeledtem felé, minden olyan lett mint a zavaros víz. Minden szomorúság, amit átéltem haragba fordult. És mielőtt észbe kaptam volna, már előtte álltam, felnéztem döbbent szemeibe, a bal kezem a magasba lendült, míg a másik kezemmel a gallérját markoltam.

-Sky..

Ahogy meghallottam a hangját, lassan leengedtem a kezem. A könnyeim, ezzel egy időben, megint utat törtek. A harag az elmúlt napok szomorúságából született és vissza is tért hozzá.

-Utállak.. tudod..? -suttogtam, mert a hangom java része cserben hagyott.

-Sajnálom. -suttogta ő is és körém fonta a karjait, melyeket esélytelenül próbáltam eltávolítani. Haragudni akartam rá. Utálni akartam, de nem tudtam, így nem.

-Nem bocsátom meg.. -mondtam ki, de valójában nem gondoltam komolyan, ahogy azt sem, amit előbb mondtam.

Szorítása mintha enyhült volna.

-Akkor mit tehetek, hogy kiengeszteljelek?

Döbbenten néztem fel rá, mire letörölte az utolsó könnycseppemet is.

-Tényleg megtennéd, bármit kérjek is?

-Bármit. -mondta ki kissé elhamarkodottan, amire ő is rájött. -Csak azt ne kérd.

Hátat fordítottam neki.

-Valóban nincs semmi más amit tehetnék?

-Félek ez az egyetlen dolog, amit megtehetsz azért, hogy elhiggyem valóban fontos vagyok neked. -folytattam.

-Ám legyen.

-Hogy? -fordultam meg, mire ő a derekamtól fogva finoman magához húzott. Meglepetten pislogtam rá, majd lágyan elmosolyodtam.

-Biztos ezt akarod? -tette fel még egyszer reménykedve a kérdést.

Lassan bólintottam, mire tekintete az ajkaimra vándorolt. Ám még mielőtt találkoztam volna az övéivel, karjaimat a nyaka köré fontam és kissé félrebillentve a fejét a fülébe suttogtam.

-Te buta.. soha többé ne engedj el.

A szívem olyan hevesen zakatolt, hogy azt hittem menten szárnyakat bont és valahová messze száll.

Xander

Megkönnyebbülten sóhajtottam a hajába. Amilyen erősen mertem, továbbra is magamhoz szorítottam.

Viszont borzasztóan féltem attól, hogy tényleg megvalósítja, amit kér tőlem. Mert kész lettem volna megadni. De.. még mindig féltem, hogy csak egy csókomért fog szeretni. Úgy hittem, azt nem bírnám elviselni. Már végképp nem.

Szíve ugyanolyan hevesen dobogott, akár az enyém. Kész voltam megtenni érte. Még ha a halált is kell vállalnom, ahogy Garionnak mondtam.

-Viszont kijárt volna az a pofon, ugye te is tudod? -vigyorgott rám az előttem álló fának dőlve Ashtan.

Hosszú idő óta újra tiszta szívből felnevettem, amihez Sky felszabadult nevetése is társult.

-Szóval... -fordultam a lányhoz. -...ez azt jelenti, hogy megbocsátottál?

Ő rám nézett, majd kissé lesütötte a szemét és el is pirult.

-Nem. Ez azt jelentette, hogy jobban szeretlek, mint hogy sokáig haragudni tudjak rád.

Nem tudtam elhinni, amit hallok. Úgy éreztem, csak képzelem az egészet és ez most talán nem is velem történik.

-Én is szeretlek. -nyögtem ki végül. -És meg kell beszélnünk valamit.

-Micsodát?

-Talán jobb lenne, ha egy ideig Tusdar még azt hinné, hogy nem vagy itt. Így továbbra is biztonságba maradsz.

-Miért?

-Mert időre van szükségem, hogy megerősítsem a kastély őrségét. Illetve továbbra se tudjuk, ki lehet az áruló a kastélyban. De ne aggódj. Többet nem hagylak el. Soha.

-Tudom. És hova akarod, hogy menjek?

-Velem. -lépett elő Esresa. -Meg Ashtannal és Dreinnel. Nem messze a falu szélen, van egy ház, ahol ideiglenesen ellehetünk.

Sky

Nem repestem az örömtől, de próbáltam nem mutatni. Végül is, amit állítottak igaz volt. Néhány nap alatt nem lehet megreformálni, egy egész birodalom rendszerét. Viszont, erre már régóta szükség volt. Főleg a népnek.

-Mikor indulunk? -kérdeztem Esresától.

-Bármikor. Már mindent elkészítettem.

Xander szemeibe néztem. Annyira hiányzott az a sötétkék szempár. El nem tudtam volna mondani.

Tusdar

-Hmm. Szóval Ashtan visszatért Skyal?

-Igen felség.

-Egyenlőre tegyünk úgy, mintha mit sem tudnánk az egészről.

-Mit tervez uram?

-Esresánál van valami, amire szükségem van. Emellett... Ő maga is kell nekem. Az egyetlen személy, aki képes a birodalomban lakók álmát manipulálni. Szeretném, ha Xander mostanában nem aludna jól. Hiszen akkor kevésbé tud figyelni a királyságra, a harcra, na meg persze Skyra. És, ha Sky szintén szenvedni fog az álmaitól, akkor Xander duplán fog szenvedni.

-Akkor miért Ashtant kell követnünk?

-Mert az egyetlen dolog, amiért Esresa el fog jönni az a testvére.

Sky

A kis városszéli ház egész takaros volt. Nem éreztem annyira idegennek magam, mint a földi lakásomban. Ellenkezőleg. De Xander, itt mégse lehetett akármikor velem.

-Biztos, hogy muszáj visszamenned? -kérdeztem őt reménykedve.

-A katonáknak szüksége van rám. Na meg, én is fel kell készüljek a harcra. De talán, nem kell azonnal mennem. Sétálunk egyet?

-Igen! -örültem meg.

Rengeteg mindenről beszélgettünk még. Xandernek tervei voltak a kastély további megerősítésére és lelkesen számolt be mindenről. Én pedig a jövőnkön merengtem. Fogalmam sem volt mi vár még ránk.

Teltek múltak a hetek. Xander szinte minden nap meglátogatott. Ritka volt, hogy egy-egy alkalmat kihagyott. Persze, mindig meg volt az oka rá. Esresával még jobban összebarátkoztam és Ashtannak is megismertem a múltját. Dreinnel jól elvoltunk, ő sokat mesélt a családjáról és, hogy mennyire szereti a kardforgatást. Eleinte vigyáztak rám, mint a hímes tojásra, de kiharcoltam, hogy segíthessek. Gyakran jártam a piacra álruhában és mindig ugyanazoknál vásároltam. Sokan voltak hasonló öltözetbe, így nem is voltam túl feltűnő, bár néha kissé zavart a bujkálás.

Egyik reggel már odakint vártam, hogy Xander megjelenjen.

-Sky! Itt vagyok! -integetett nekem a fák közül.

-Na de hol vannak a katonák? -kérdezte Drein.

-Ma szabadnapot adtam mindenkinek így pihennek. És ahogy ismerlek, biztosan rád is rád férne.

-Ennyire látszik?

-Úgyis szeretnék egy kicsit négy szemközt beszélni Skyal és Ashtannal.

-Miről? -jelent meg mögöttem az említett.

-Majd elmondom. -mondta és intett, hogy kövessük. Drein így a háznál maradt.

-Szóval? -kérdezte Ashtan újra, amikor már az erdőbe értünk.

-Menjünk kicsit még tovább. Nem akarom hogy Drein, vagy valaki, meghallja miről beszélünk.

Ekkor Ashtan megragadta a karom. Mereven figyelte Xandert. És most már engem is rossz érzés kerülgetett.

-Miért nem akarod, hogy hallják? -kérdeztem. -Hiszen Drein az egyik vezéred és tudtommal megfogadtad, hogy mindent megosztasz velük is.

Ekkor az alak hirtelen megfordult és valamit dobott felém, de Ashtan elrántott és helyettem őt találta el, mire köhögve a földre esett. Teste a ködből, elkezdett szilárd alakot felvenni.

-Ashtan! -kiáltottam és letérdeltem mellé.

A férfi, aki mindeddig úgy nézett ki mint Xander elkezdett alakot váltani.

-Ki vagy te? -kérdeztem, mire az ismeretlen pengét szegezett a torkomnak.

Na hali ismét!

Bocsesz, hogy ennyit csúsztam. Sajna, nemsoká vizsgázok, ahogy ezt már néhányan tudjátok. A vizsgámat előre hozták, emiatt nagyon bele kell húznom a tanulásba. Akiket érdekel, hogy mit, legyen annyi elég hogy szakma :) Ne kíváncsiskodjatok! Hamar fogtok öregedni :D Szóval a lényeg, hogy mostanában nem lesz annyi időm írni mint eddig, Szóval nem tudom mikor lesz következő rész, de eskü sietek amennyire időm engedi :/

Addig is, puszi mindenkinek! Ja és nagyon köszönöm, a buzdító kommentjeiteket, nagyon jó őket olvasni!^^