-Semmi kellemetlent. Hiszen, ha kedveled Skyt gondolom, kevésbé kedveled Xandert.

Felnevettem.

-Tusdar. Tényleg ennyire ostobának nézel?

Tekintete elsötétült.

-Talán, te már nem emlékszel Treenára. De ne hidd, hogy én elfelejtettem. -folytattam.

-Szóval ezért. Akkor nem gondolod hogy őt meg kellene védened tőlem? Szemmel látható, Xander képtelen rá.

-Szóval, inkább fenyegetsz?

-Ez nem fenyegetés. Csupán tények. De ha nem mented meg, akkor meghal, nem igaz? -majd egészen elém nyújtotta a fiolát.

-Mégis miért bíznék meg benned? Hogy aztán én legyek az, aki végez vele? -toltam el.

-Okosnak hiszed magad, nemde? -mondta és lenyitotta a tetejét majd belekortyolt. -Szóval?

Kivettem a kezéből a fiolát. Majd teljes erőmmel a közelemben lévő fához vágtam, így az darabokra tört.

-Elfelejtettél valamit. Sky szereti Xandert. És mindegy, hogyan próbálnám elvenni tőle. Így is, úgyis megölném ezzel. Úgyhogy azt hiszem jobban teszed, ha elfelejtesz. -fordítottam neki hátat és tovább indultam volna.

-Pont olyan makacs vagy, mint az apád, félvér.

Ökölbe szorult a kezem.

-Mit mondtál? -fordultam meg, de addigra Tusdar már sehol se volt.

Mély levegőt vettem. Félvér. Ezt se mondták rám régóta. Arden gondoskodott róla. Jó ember volt. Apám a Nap Birodalom királya volt. Ám szerelmes lett egy éjféli lányba. Titokban rendszeresen találkoztak, így idővel megszületett a nővérem és én. Az apám mikor megtudta, hogy nem vihet magával, haragjában elhagyta anyámat és minket is. Nem lehettem az utódja úgy, hogy az Éjféli Birodalomhoz tartoztam. Nem éltem volna túl. Bezzeg, ha rá hasonlítottam volna. Akkor minden máshogy alakul. De a két világ szinte összeférhetetlen volt. A szolgák közül senki nem mehetett a másik birodalom területére. Egyedül a királyok és az alakváltók tudtak megélni az ellentétes világokban. Na meg persze az emberek. De a félvérek nem, ahogy azok sem akik különleges képességekkel rendelkeztek. Akár az anyám. Egy időben én is azt hittem a hatalom lenne a megoldás. De aztán Arden, mikor a piacon járt megpillantott engem, amikor éppen ételt loptam magunknak. Mindenki megvetett minket, mert tudták kik vagyunk és persze az anyámat is ismerték. De Ardent ez nem érdekelte. A palotába vitt és tanítani kezdett, majd a családomnak is segített. Megértettem a hatalom semmit sem old meg. Csak az, ha igazán törődünk másokkal. És megvallom őszintén, ezt egy darabig el is felejtettem. Már bántam. Visszaindultam a kastélyba. Sietnem kellett.

A többiek is biztosan visszaértek már. Leadtam a szolgáknak a növényeket, szóltam az orvosnak, majd Xanderhez vettem az irányt. Ő a szobájában ült, épp egy könyvet bújt, amit valamikor én is olvastam. Xander viszont körülbelül kétszer rosszabbul nézett ki, mint a hajón. Pedig nem sok idő telt el azóta.

-Az itteni orvos tudott valamit hozzátenni ahhoz, amit a hajóorvos mondott?

-A növény amit említettél egy biztos összetevője a méregnek. Sikerült találnod?

-Épp most adtam le. De siettem hozzád, így az orvosnak csak szóltam, hogy a növényeket előkészítik a konyhán.

-Köszönöm. Az orvos abban reménykedik, ha a fájdalma megszűnik megtudunk még valamit de.. -itt elhallgatott, ennek ellenére tudtam mire gondol.

-..de attól félsz addigra már túl késő lesz, vagy éppen semmit sem tudunk meg.

-Pontosan. Ha Sky túlzottan kimerül a fájdalomtól, akkor semmit sem fogunk megtudni. És lehet, hogy késő lesz.

-Erre inkább ne is gondolj. -intettem le.

-Elnézést. -nyitott be egy szolga.

-Mond csak.

-A főzet elkészült.

Xander felugrott.

-Máris megyünk.

Az a szoba olyan sivár volt a holdfényben az ő mosolya nélkül. Azt hiszem tudtam Xander, mit érezhet. De még volt remény.

Intettem Garionnak, aki egy bólintással letudta, hogy itt vagyok. Xander pedig egyenesen Skyhoz sétált, aki úgy tűnt éppen magánál van, majd tarkójánál fogva megemelte és lassan lefolyatta a torkán a főzetet. Sky erre köhögni kezdett, majd lassan lecsukta a szemeit. Xander riadtan nézett az orvosra.

-Számítottunk rá, hogy ez lesz. Pihennie kell. És reménykednünk, hogy mihamarabb rájövünk, mi a többi összetevő. Vagy felébred és esetleg valami hasznosat is megtudunk.

Nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Csak egyvalaki tud segíteni. Ezzel sarkon fordultam és elhagytam a kastélyt.

Xander

Ashtan olyan hirtelen hagyta el a szobát, hogy az jutott eszembe valami őrültséget tervez. Már indultam volna, ám Garion megállított.

-Remélem komolyan gondoltad, amit a hajón mondtál. Sky nem maradhat itt többé.

-Igen. Tudom. -eddig is tudtam. De halogattam. És még most is ,a szívem ezt diktálta. Hogy húzzam amíg csak lehet.

-Lennie kell más megoldásnak.

-Van. De arra nem állsz készen.

Ez szíven ütött. Garion nem bízik bennem. De nem hibáztathatom ezért. Én sem bíztam magamban. És az az egy személy, aki mégis hitt bennem, itt fekszik előttem és jóformán semmit sem tehetek érte.

Elhagytam a szobát és a sajátomba siettem. Kell lennie valami megoldásnak. Muszáj. Néhány óra múlva viszont kimerülten ültem le az ágyamra. A zsebembe nyúltam és valami hegyesen akadt meg a kezem. Előhúztam. Emlékmedál. Amikor Esresa ideadta, abban reménykedtem, ez majd segít mit tegyek.

-Tsaran lethodar! -suttogtam.

Sky

Óvatosan kinyitottam a szemem. Minden továbbra is homályos volt. A mozgást viszont érzékeltem.

-Sky! Hogy érzed magad?

Kifejezetten jobban voltam, de valahogy a hangom elhagyott a torkom is borzasztóan kiszáradt. És még mindig fáradt voltam. Egy hang se jött ki a torkomon, de apám rájöhetett mi a baj, mert egy poharat tartott az ajkaimhoz. A víz édesen simogatta a torkomat. A fejem még mindig hasogatott, de legalább nem fájt semmim, csak teljesen elzsibbadtam.

-Soha jobban. Azt leszámítva, hogy minden homályos, a tagjaim zsibbadnak és a fejem is zakatol.

-Mást nem érzel?

-Fáradt vagyok.

-Akkor pihenj. Szólok az orvosnak és visszajövök.

Ahogy kilépett a szobából szédülni kezdtem. Emellett hányingerem is volt. A számba pedig, fémes ízt éreztem. Erőt vettem magamon és számhoz emeltem a kezem. Annyit láttam, hogy a kezemen valami vörös van. És éreztem, hogy folyadék. Ami csak egy dolgot jelenthetett. Vér.

Mint mondtam van időm és ennek meg is lett a gyümölcse. Bár úgy érzem nem fogtok szeretni :/ Na de sebaj. Lehet, hogy a hétvégén már nem lesz fejezet de szerintem hétfőn vagy kedden viszont lesz úgyhogy no para, sietek a továbbiakban is.

Pusszancs és szép napot mindenkinek!