Tudtam, hogy meg kell találnom Zerint, mielőtt Xander, vagy valaki más talál rá. Nesztelenül siettem végig a folyosókon. Majd egy rövid, sipító hang állított meg. Arner futott utánam. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy talán nem a legjobb ötlet most megállni, hátha csak fel akar tartani. Mégis megálltam.

-Segítened kell! -mondtam, lehajolva hozzá.

Ő elsétált mellettem és visszanézett. Mintha azt szerette volna, hogy kövessem.

-Keresd meg nekem!

Arner futni kezdett, de az ajtónál megállt. Őröket sehol sem láttam, egyedül Phexides állt a kapuban és mintha csakis rám várt volna. Ezután ketten kísértek tovább, egyenesen a sűrűbe vezetve engem. Aggódtam, hogy valakit bántani fog, de az is megrémített, mi lesz, ha őt bántják. Egy pillanatra megtorpantam. Előttem apró vércseppek voltak a földön. Szinte egyszerre vetettük be magunkat az erdő mélyébe. A tónál találtunk rá, a hatalmas oroszlánra. Az oldalán feküdt és enyhén zihált.

-Zerin! -kiáltottam fel, mire kissé megemelte a fejét. Nem próbált meg felém közeledni, és annak se mutatta jelét, hogy támadna. Inkább riadtnak tűnt, ahogy közeledtem felé pedig mintha menekülni szeretett volna, mert próbált távolabb húzódni. Szemei tágra nyílva rám.

-Semmi baj, nem bántalak. Senki nem fog bántani többet. -igyekeztem határozott, de gyengéd hangot megütni. Kinyújtottam a kezem felé, ő továbbra is engem nézett. Majd morgó hangot adott ki, de nem ijedtem meg tőle. Meg akartam menteni és éreztem, hogy nem bántana. Lassan közeledtem, míg kezemet a bundájába nem fúrtam. Talán megtudhatom mi történt vele. Lehunytam a szemem. A szédülés, nem szűnt meg mint máskor, hanem hosszasabb volt. Majd hirtelen a szemem előtt, mintha tűz lángolt volna fel és egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig azt hittem megfulladok. De ahogy kinyitottam a szemem ez az érzés is eltűnt.

-Tusdar tett valamit veled, igaz? -a név hallatán megfeszítette magát és felmordult. -És nem csak ő. Valaki bántott még igaz?

Lassan kezdett ellazulni a kezem alatt.

-Zerin? -hangom megremegett. Nem akartam, hogy elpusztuljon. Csak mert rosszul bántak vele. Tusdar egy ártatlan állatot bántott. Kezdtek ismét könnyek gyűlni a szemembe.

-Sky! Te mit keresel itt? Nem megmondtam... -rápillantottam és ő egyből elhallgatott. Majd lassan odasétált hozzám. Nem akartam, hogy megint sírni lásson. Gyűlölnöm kellett volna, mert bántotta Xandert. De tudom, hogy nem tehetett róla.

-Sky, kérlek nézz rám. -kért gyengéden.

Viszont én a kezembe temettem az arcomat. Xander körém fonta a karjait, és magához szorított.

-Hát máris ennyire megszeretted?

Nem mondtam semmit csak aprót bólintottam.

-De ha megpróbál megenni megvédesz.

Felkaptam a fejem. Ő pedig csak mosolygott. És csak nagyon lassan tudatosult bennem, amit mondott.

Xander

Azt hiszem most vesztettem el végképp a fejem. Nem bírtam nézni ahogy szenved. Tusdar más sebet ejtett rajta. Sky törődött az állatokkal. Tudtam, hogy az oroszlán bánthat újra. Mégis meg kellett tennem a kedvéért. Hogy begyógyítsam a lelki sebeit. És ez a döntés könnyebb volt, mint hittem. Sápadtan szólásra nyitotta a száját, de én már végigsimítottam Zerin nyakán. Tusdar valahol őt is megjelölte, ahogy Skyt, mikor visszatért. Így hatalma van felette, és fájdalmat tud okozni. A seb lassan begyógyult az állat hátán és a nyakán levő apró jel is eltűnt. Már alig lélegzett, mikor ideértem, de elég életrevaló volt. Skyt magam mögé vontam és hátráltam, ahogy az állat felállt. Ha meghalok legalább vége lesz az egésznek. De nem tudtam mit fog reagálni, így hátra suttogtam.

-Bármi legyen is, ha támad, fuss és ne állj meg. És keresd meg Gariont.

-Xander én nem.. -ránéztem, de nem fordultam meg. Majd Zerinre emeltem a tekintetem, egyenesen szembenéztem éjsötét tekintetével.

Sky

Rémület lett úrrá rajtam. Mi van ha tévedtem? Ha újra bántja Xandert? Megszorítottam a karját. Egyet viszont tudtam. Bármi történjen nem fogom itt hagyni. Az oroszlán futni kezdett, xander pedig felkiáltott és ellökött.

-Fuss!

-Xander! -sikoltottam. És azzal a lendülettel meg is fordultam. Megkönnyebbülés futott át rajtam.

-Szedd le rólam! A fenébe is azzal a nagy nyálas pofátokkal! -nyögte Xander, miközben próbálta a nagymacska fejét távol tartani az arcától. Felnevettem, és megpróbáltam grabancánál fogva lehúzni Zerint. Majd átöleltem a nyakát. Amíg Xander feltápászkodott a fülébe mormogtam, ezzel sörényébe törölve könnyeim.

-Köszönöm, hogy nem bántottad..

-És most ő aratja le a babért, mi?

Újra felnevettem és most rajtam volt a sor, hogy levegyem a lábáról. A nyakába ugrottam és most mindketten a földön kötöttünk ki.

-Te buta.. -motyogtam a mellkasába. Majd felnéztem azokba a ragyogó sötétkék szemekbe.Ő felemelte a kezét és végigsimított az arcomon.

-Hogyan tudnám meghálálni amit értem tettél? -kérdeztem, bár kissé aggódtam a válasz miatt.

-Te is megtetted volna értem. -hangja komolyan csengett, mégis éreztem mögötte valamit. Valami kimondatlant. -Ha látom hogy boldog vagy, nekem az épp elég.

Zavaromba lesütöttem a szemem és elfordítottam az arcom. Így még inkább hallottam erős szívverését.

-Bár egyvalamit, talán megtehetnél.

-És mi lenne az?

-Legközelebb légy oly kedves, és ugorj inkább te a nyakamba helyettük. -intett nevetve a két ránk várakozó állat felé. Persze Zerin és Phexides is oldalra billentették a fejüket.

-Látod? Ők sem tudják miről beszélsz. -incselkedtem vele.

-Kezdesz olyan lenni, mint én. -fintorgott Xander.

-Csak mert rossz hatással vagy rám. -haraptam az ajkamba. -Hé!

Xander lelökött magáról és most ő hajolt fölém. Meglepett, amit csinált, de azt hiszem most bizonyosodtam meg igazán arról, hogy nem csak az ő szíve vert ilyen hevesen.

-Majd leszoktatlak erről. Valahogy.

-Wow, ember, micsoda romantika.

Egy szempillantás alatt szétrebbentünk. Úgy éreztem magam, mint akit rajtakaptak valamin. Te jó ég, Sky szedd össze magad!

Zerin és Phexides is morogni kezdett. Xander felsegített, de én nem vettem le a szemem a fiúról, aki előttünk állt.

A köd teljesen körbevett mindannyiunkat. A srác, aki előttünk állt hasonlított a ködre, mely világos kék színben gomolygott körülöttünk. Feltételeztem, hogy ő sem volt átlagember. Xander kissé megszorította a kezem. Ránéztem, arca érzelem mentesnek tűnt, de állkapcsa kissé megfeszült.

-Ashtan. Mi járatban errefelé?

Na szép estét mindenkinek!

Végre időben be tudtam fejezni a fejezetet remélem továbbra is elnyeri a tetszéseteket, és nagyon-nagyon sok köszönetet szeretnék mondani, mert újból tör a történet előre. Ma elmondhatatlanul jól esett látni hogy megint a 29. helyen volt a történet. <3

Millió puszii