Gondolom, egy pillanatig semmit sem álmodtam, mert amikor kinyitottam a szemem, Xander nem volt mellettem. A szemem égett és továbbra is borzasztó fáradt voltam. Az álmok beleégtek a tudatomba és még most sem tudtam szabadulni tőlük. Elindultam a kert felé. Az egyik oszlopnak támaszkodtam és az oszlopok tetején levő csillagok fényében, figyeltem a hóesést. Majd, lehunytam a szemem és magam köré fontam a karjaim. Hűvösebb volt, mint amire számítottam.

-Hát te mit csinálsz itt? -Xander kíváncsi hangja melengette a szívem. Ugyanolyan fáradtnak nézett ki, mint amilyennek én éreztem magam.

-Ki akartam szellőztetni a fejem. Elég kevés sikerrel.

-Tekintve, hogy így meg is fogsz fázni. -tett le egy tálcát az asztalra és terített a vállamra egy köpenyt.

-Köszönöm.

-Szívesen. Ezt is neked hoztam. Az orvos azt mondta segít a nyugodt alvásban. A másikat nekem adta, de úgy hiszem most nem lesz rá szükségem.

-Hogy érted? -vettem át tőle a felém nyújtott poharat.

-Úgy, hogy dolgoznom is kéne. És meg kell találnom Esresat.

-De pihenned is kell. Ha nem pihensz nem fogsz tudni harcolni. -a tekintetem le se vettem a hópelyhekről.

-Ebben valóban igazad van. Van valami, ami bánt? -kérdezte miközben gyorsan kiitta a poharat, ahogy én is.

Elfordultam. Próbáltam nem a szemébe nézni. De ő kereste a tekintetem.

-Néha az jut eszembe, bárcsak soha ne tértem volna vissza. Akkor most.. nem okoznék annyi gondot neked.

Megfogta az állam és finoman maga felé fordított.

-Te komolyan úgy gondolod, hogy gondot okoz ez nekem? Hogy itt vagy? Ha te nem lettél volna, soha nem jutok el idáig. Tusdar előbb, vagy utóbb kihívott volna. És könnyűszerrel megszerzi a birodalmat. És rengetegen szenvednének. Apád mondhatni helyrehozta az erőmet. De te.. te a szívemet gyógyítottad meg.

Ránéztem. Szemei mintha a lelkemig láttak volna. De hirtelen szédülni kezdtem. Viszont Xander, mint eddig mindig, időben elkapott és ölbe vett. Majd el is indult a szobám felé velem együtt. Finoman fektetett le az ágyamra és el is indult kifelé, viszont elkaptam a kezét. Arcom azonnal pirulni kezdett, de per pillanat nem foglalkoztam a zavarommal.

-Velem maradsz? -kérdeztem, miközben fáradt szemeit néztem.

-Biztos ezt akarod? -kérdezte.

-Igen, ezt akarom. Maradj mellettem és többet ne menj el.

Ő csak elmosolyodott és mellém húzódott. Próbáltam még sokáig nyitva tartani a szemem, de a gyógyfüvek megtették a hatásukat. Elnehezültek a szempilláim. És mély álomba zuhantam, olyan mélyre, melyben a rémálmok nem értek utol.

Xander

Megint hamarabb ébredtem, mint ő. Most olyan békés volt. És én se álmodtam. A doki tud valamit. Nem volt kedvem elmozdulni Sky mellől. De tartoztam ennyivel Ashtannak. Így a folyosón elindulva, Ashtan szobájánál kötöttem ki. Ő már ébren volt.

-Látom valaki felébredt. -ő kissé bágyadtan nézett vissza rám.

-Mond meg a dokinak hogy bármit is adott, legközelebb magát üsse ki vele.

-Fel kell épülnöd.

-Van valami hír Esresáról? Bár nem hinném, hogy Tusdar bántaná.

-Azt mindenesetre tudom, mire használja. Rémálmokkal próbál kikészíteni engem és Skyt.

-A rohadék. Bocs..

-Nem kell bocsánatot kérned. -mondtam kissé szomorúan. -Te hogy érzed magad?

-Jobban.

-Szóval kezdhetek azon munkálkodni, hogy ne légy idióta és ne indulj a nővéred után.

Ashtan félszegen elmosolyodott.

-Pontosan.

-Később elmegyek a katonákkal. Ne csinálj semmi őrültséget.

-Most úgyse tudnék, olyan könnyen eltűnni. -nevetett kínosan.

-Ne aggódj, visszaszerzem az erődet. Esküszöm.

-Kicsit úgy gondolom, nem véletlen történt ez.

-Ezt hogy érted? -kérdeztem értetlenül.

-Szerintem, rá fogsz jönni.

Nem értettem és ráhagytam a dolgot. Kicsivel később, pedig megerősítettem az őrséget és előkészítettem a csapatot is. Viszont szerettem volna Skyal is tölteni egy kis időt. Így, valamikor délután, meg is találtam őt a szobájában.

-Nemsokára indulnunk kell.

-Talán, jobb lenne ha veled mennék.

-Nem hinném. Megerősítettem az őrséget így biztonságban leszel. Emellett Drein és Edwan is a kastélyban marad.

-Apám veled megy?

-Igen.

Látszólag ez a tudat kissé megnyugtatta.

Kéz a kézben sétáltunk egyre mélyebben az erdőbe. Emlékeztem arra, mikor először jártam itt vele. Milyen jól kijött az állatokkal. És azok jöttünkre, most ismét kezdtek előbújni.

Esresa

Tusdar idegesen mászkált fel alá. Amióta megnézte az emlékeit és megtudta Sky, hogyan befolyásolhatja a jövőt, kitörő haragja miatt izzott az egész kastély. Szinte fullasztó volt a meleg. De minden úgy alakult, ahogy terveztem. Idegesnek kellett volna lennem, ehelyett halálos nyugodtsággal figyeltem a királyt, akit majd szétvetett a düh. Majd egy őr sietett be és valamit súgott Tusdar fülébe, aki erre elmosolyodott.

-Ahogy hallom jön a felmentősereged. Viszont úgy hiszem Skyra nagyobb szükségem lesz, mint most így rád. Hiszen ha ekkora erő van benne, nem maradhat életben.

-Nem ölheted meg.

-Hogy? Mégis miért ne tenném? -fordult felém érdeklődve.

-Mert.. -tétováztam, hogy úgy tűnjön nem akarom elmondani. Meg jó, hogy annyi év után megtanultam tökéletesen színészkedni.

-Tudod mi az ára annak, ha nem tudom meg amit akarok. -fenyegetett és tudtam, hogy Ashtanra céloz. -És nagyon ajánlom, hogy igazat mondj.

-Te is szívtolvaj vagy. Így..

-Így meg is szerezhetem az erejét.

-Igen.

Ezzel az egyik őr felé fordult.

-Tartsátok fel Xandert és a seregét, ameddig csak tudjátok! Nekem pedig lesz egy kis elintéznivalóm az Éjféli Birodalomban. Én pedig csak bámultam magam elé és vártam. Hát elkezdődött...

Heló

Skacok, el se hiszem hogy a történet 2. lett Fantasy kategóriában😍😍😱😱😍😍 Ennek örömére elkészült ez a fejezet is, de a következő kicsit izgalmasabb lesz és valóban már csak néhány fejezet választ el a végétől😊

Ti vagytok a legjobbak❤❤❤