Az utóbbi időben egyre csak távolabb kerültem önmagamtól. Felvettem egy olyan szerepet amit soha nem is akartam. Nem látom a jövőmet és nem is tudom elképzelni. Céltalanná váltam... De már késő lenne visszalépni. Akárhová is mennék, tudják, hogy ehhez a családhoz tartozom. A fiókomból elővettem a naplómat és írni kezdtem... Nehezen jöttek a szavak pedig lenne mit írnom. A többiek úgy hiszik, hogy látó vagyok. Képes vagyok a jövőbe látni, és Alisonnak ezért is van rám szüksége.

- A legérdekesebb az egészben, hogy az emberek nem emlékeznek arra ami történt. - mondta Eric.
- Hát persze, hogy nem hiszen egy boszorkány nem hagy maga után nyomot. - vágta rá egyértelműen Mary néni.
- Jut eszembe, fiam, csak gratulálni tudok neked azért, mert voltál olyan ügyes, hogy megöld az alfa másik fiát, Emett-et. - elismerően tapsolni kezdett.
- Ó, akkor hagytam volna, hogy Irinát élve felfalja, és akkor azért lettem volna ügyes, mert hagytam volna.
- Látom nem veszed fel a tetteid súlyát. Nem kellett volna megölni, elég lett volna ha csak ráijesztesz. - mondta.
- Oké, akkor legközelebb így teszek. - vont vállat.

Van egy olyan érzésem, hogy Edward haragszik Kevinre. Bezzeg Davidot nem vonja kérdőre, pedig illene.
- A végén még egymásnak ugranak. - jegyezte meg Alice mellettem.
- Ja, csak az kéne. - forgattam meg a szemeim.
- Nem volt ez mindig így...- kezdte. - Pár évvel ezelőtt minden sokkal jobb volt. Noha, Kevin ugyanaz aki volt, de a kapcsolata apával sokkal bizalmasabb volta.
- Miért nem bízik benne? - érdeklődtem.
- Mert nem egyszer szövetkezett olyanokkal akikkel apa haragban van. És mindezt Alisonért! Tehát apa nem hinném, hogy igazán tudna benne bízni. - mondta el.

- Ó, jut eszembe. Drága boszi, hol van a könyvem? - állította meg Mary nénit mielőtt az felment volna a szobájába.
- Nálad, hiszen oda adtam neked. - válaszolta.
- Na persze... Én meg vagyok olyan hülye, hogy el is hiszem, nemde? - fonta össze karjait.
- Mondtam, hogy nincs nálam! - szólt rá kicsit erélyesebben.
- Ha Alison visszajön, te leszel az első akit megfog ölni. - jelentette ki ördögi vigyor kíséretében.
- Azt hiszed, hogy számítasz neki valamit? - felnevetett. - Csak a démonaid akarta maga mellé állítani. Csak ara kellettél neki, hogy szépen lassan behálózzon, majd megöljön. Sosem szeretett téged! Hogyan is gondoltad, hogy majd beléd szeret...sajnálom de ez az igazság. Furcsa módon állítja maga mellé az áldozatait. Mindig is a démonaid akarta és tudta, hogy ehhez előbb téged kell behálóznia. Te pedig voltál olyan buta, hogy bevetted.
- Ez hazugság! Ugyan te honnan tudnád ezt? - figyelmesen várta a válaszát Kevin és az arcára enyhe fájdalom ülepedett.
- Onnan, hogy ismertem őt. Amikor egyszer kérdőre vontam, hogy mit akar tőled azt válaszolta, hogy kell neki egy sereg és a te démonaid ritka faj így kiválóan tudnak teljesíteni a harcban.
- És...te emlékszel az arcára? - vágott közbe Edward.
- Nem. Arc nélkül van előttem... - válaszolta.

Kevin nem tudott szóhoz jutni...zavarodottan kezdett el viselkedni. Mintha összetört volna...ami nagyon nem vall rá. David nem győzte kapkodni a fejét rájuk. Szóval Alison nem is szerette őt? Csak a démonait akarta...Kevin viszont azóta is vár rá és szereti. Bár furcsálltam, de megsajnáltam őt ahogy az arcán felfedtem a fájdalmat amit próbált elrejteni.
- Hú, hogy mik derülnek ki, nemde? - vakarta a fejét David mikor mellém szegődött.
- Aha - bólogattam és hirtelen olyan érzésem támadt, hogy akar valamit tőlem.
- Irina, hülyén érzem magam amiatt, hogy nem voltam ott...és megértem, hogy nem bízol bennem. De örülnék ha adnál egy esélyt és eljönnél ma velem a jótékonysági estre. Nem lesznek sokan, csak mi vallásosak.
... Mindenkinek jár egy esély, nemde? Végül is csak jó emberek lesznek ott...ha egyáltalán emberek lesznek.
- Rendben David. - bólintottam mosolyogva.
- Örülök és köszönöm. Akkor most haza megyek, és egy óra múlva érted jövök, rendben? - nézett a szemeimbe mosolyogva.
- Rendben. -viszonoztam a mosolyt.

⏺⏺⏺

Életem legrosszabb döntése volt eljönnöm Daviddal. Pedig csak az ő kedvéért világos ruhát vettem fel. A város egyik éttermében gyűltek össze azok az emberek akik adományokat gyűjtenek a beteg gyerekek számára. De meg kell mondjam igazán csinos lányok is megjelentek az este, és ezt David ki is használta. Amióta megérkeztünk egyetlen szót váltottunk : Érezd magad jól.
Mintha itt sem lennék. Hülyén éreztem magam...ráadásul a pezsgőtől a fejem majd szétrobbant. Furcsa érzésem támadt és a tekintetem az üzlet ablakára vetődött. Mintha lelassult volna körülöttem minden mikor megláttam Kevint elhaladni az üzlet előtt. Leemeltem a fekete bőrdzsekim a fogasról és elköszönés nélkül távoztam onnan.
- Hé! - szólított meg Kevin mikor kiléptem onnan.
- Szia. - oda fordultam felé.
- Nincs kedved meginni valamit? - kérdezte mosolyogva tőlem. Mi van?
- De igen van...kivéve hacsak nem pezsgőt kell innom. - nevettem fel.
- Whiskey? - emelte meg a szemöldökét nevetve.
- Megfelel. - bólintottam.
- Akkor gyere velem és elviszlek egy olyan bárba, ahol még nem jártál. Sőt, sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik.