Az emberek egymást eltaposva menekültek a villából, míg mi ott maradtunk. Egy nő suhant be a betört ablakon. A lába nem érte a földet. A hátam mögül hallottam ahogy Mary néni azt mondja: egy boszorkány
David még mindig erősen szorított magához és elém állt védelmező állásban. Hatalmas csend ülepedett a teremben mikor a boszorkány megjelent az öt gyerekkel a hátában. A gyerekek állva lebegtek a levegőben és a szemeik csukva voltak, mintha aludtak volna.
- Titulus! - egyszerre több hang hallatszott a szájából.
- Amina... - Titulus hátrálni kezdett egészen addig míg hanyatt esett a boszorkány előtt teljesen kiszolgáltatva.
- Nem tartottad az egyességet. Azt ígérted az összes gyermeket elhozod nekem, gond nélkül, cserébe az életedért. - talpa érintette a márvány csempét ám de ekkor csótányok ezrei öntötték el Titulust.
- Én teljesítettem az egyességet azzal, hogy magam hoztam el neked a szerkezetet.
Fekete hosszú ruhája a földet súrolta. Az arcát teljesen eltakart a haja ami egészen a bokájáig ért. Hátrálni kezdtünk ugyanis a boszorkány nem minket akart, hanem Titulust. Eric előrébb állt, hogy a gyerekeket megmentse mikor Alice visszahúzta. Mindannyiunk szeme a gyerekeket vizslatta.
- Életet adtam neked Titulus, de te nem éltél vele.
Titulus egész testét ellepték a bogarak...felkavaró látvány volt és akárhogy is ellenségnek számított, sajnáltam őt. De nemcsak én. Edward toporzékolt mellettem és láttam rajta, hogy segíteni akar neki, de Kevin megragadta a karját és lassan megrázta a fejét nemet mondóan.

Egy fekete lyuk nyílt meg ami magába szippantotta Titulust...segítségért kiabált! De már késő lett volna...
A boszorkány követte őt, maga után hagyva a gyerekeket akik a földre hullottak. Hangos kürt szó hangzott fel ami hallatán mindannyian menekülni kezdtünk egyenest az erdőbe. Futottam egyenest de a fülsüketítő hang még mindig hallatszott, mintha ott lett volna mellettem... Meg kellett álljak mert már nem kaptam levegőt. Egyedül voltam az erdőben és a többiek eltüntek, pedig tudom hogy velük együtt rohantam ide. Kétségbe esetten fordultam jobbra-balra mert mindenhonnan vörös szemek figyeltek. Fájdalmas ordítást hallottam nem messze tőlem. Követtem a hangot és fedtem fel hogy mindenki a földön fekve vérzik. A fülükből eredt a vér, a szemeik vörösek voltak. Eric-et sehol nem találtam.
- Menekülj! - szólalt fel Kevin erőtlen egy fának neki dőlve.
- Mi ez a hang? - kiabálnom kellett mert a kürtszó annyira hangos volt hogy a saját hangomat alig hallottam.
-A szerkezet! - kapkodott a levegő után.
A többiek nem voltak maguknál...
Davidot nem láttam sehol.
Egy bicska hevert Kevin mellett a földön amit a kezembe vettem.
-Mi a fenét csinálsz? Menekülj!- erősödött.
Hallottam a kutya ugatást nem messze és a kiabálást. Tudtam hogy megfognak találni minket. Kétségbe esetten néztem Kevinre akinek a szeme már élettennek látszott.
Tudtam hogy tennem kell valamit...
Egy gondolat futott végig az agyamon.
Megvágtam a tenyerem a késsel majd vérző tenyerem azonnal Kevin szájához tapasztottam. Éreztem ahogy fogait egyre mélyebbre furja. A fájdalomtól összeszorult a torkom és ajkaim összeszorítottam. Éreztem ahogy elhagy az erő...homályosan láttam. Tudtam hogy a többieknek is adnom a véremből ezért mikor láttam hogy Kevin jobb színben van, próbáltam elhúzni a kezem a szájától.
Megemelte rám a tekintetét ami sötét volt és üres. Éreztem rajta hogy többet akart a véremből de megrázta a fejét és erőt vett magán.
Alice-hez indultam aki sápadt volt és már alig volt benne élet. Tenyerem a szájához raktam. Sokkal mélyebbre furta fogait mint Kevin, és sokkal jobban fájt. Mint egy vadállat aki megeszi a zsákmányt. Kevin elkapta a karját erősen amire Alice magához tért. Mary nénihez már szinte csúszva tudtam eljutni. Próbáltam magam életben tartani. Mary néni nem tért magához. –Ő nem ivott emberi vért soha, nála nem hat. - mondta Kevin aki próbálta életben tartani.
Meg kellett vágjam a másik tenyerem ahhoz hogy Edwardon segíteni tudjak. Alig volt bennem élet erő...
Edward magához tért és azonnal Mary nénihez indult majd mindkét kezét a mellkasához nyomta ami azt követően megemelkedett.
–A nyomunkban vannak!- toppant elő a semmiből Eric fegyverrel a kezében.
–Mennünk kell!- tápászkodott fel a földről Edward majd felsegítette Mary nénit is.
–Hol van a lovagod?- sugta oda Kevin gúnyosan.
–Hogy ki?- kaptam felé a fejem.
–Hát David! Érdekes hogy csak úgy elillant. -jegyezte meg közben ledobta a zakóját amit követett az ingje is és támadó állásban állt.
–Most ne! Nem vagyunk eleg erősek ahhoz bárkit is megöljünk. - ragadta meg a karját Edward aki a másik kezével Mary nénit karolta.
–Ti menjetek. Én harcolok velük.
–Te nem vagy normális.-dobtam oda a szavakat amik maguktól jöttek.
–Vissza kell mennem a gyerekekért.- indult el Eric akit Alice azonnal követni kezdett.
–Irina, indulj a másik irányba egyenest, és fuss amilyen gyorsan csak tudsz.-utasított Edward aki ezt követően köddé vált Mary nénivel együtt.
–Indulj!- utasított Kevin aki átváltozni készült.

Futni kezdtem amilyen gyorsan csak bírtam. Sok vért vesztettem és gyenge voltam. De valami mégis erőt adott ahhoz tovább fussak. A lábam alig érték a földet. Már jóval messzebbről hallottam a kutyát ugatását. A ruhám elszakadt ahogy egy ágba akadt. A szívem a torkomban dobogott és kapkodtam a levegő után.
Éreztem, hogy valami követ...
Hallottam morgó hangját ami ismerős volt a számomra. A semmiből termett elém egy fekete farkas. Szemei kéken ragyogott. Éles fogait kivirította rám. Egyik lábát előre rakta. Támadni készült. Tudtam, hogy nincs értelme tovább menekülnöm. Szemeit véres kezeimre szegezte amitől még dühösebbé vált. Azt hittem elhagyták a várost...igaza volt Davidnak, Emett nem fogja feladni míg meg nem öl!

–Emett, rossz helyen kopogtatsz!- Kevin a hátam mögül indult egyenest neki a farkasnak aki jóval nagyobb volt nála.