**

Mentegetőzöm minden miatt, amit olvastok, ugyanis már 10 éve írtam 

***

Natsu az étkezést félbehagyva pattant föl, s indulatos léptekkel termett a terem antiszociális aurát árasztó végében. Leült a kiszemelttel szemben az asztalhoz, és kihívóan méregette annak elutasító megnyilvánulását. A párduc fölpillantott az asztal alól, s bosszankodva vonta össze a szemöldökét.

- Egy pillantásra sem méltatsz? - zúgolódott Natsu forrófejűen - Mira-chan törődik veled, s te ilyen bunkón viselkedsz?

- Cöh. - fordult másik irányba a frusztrált.

- Cöh? Csak ennyi a mondanivalód?

- Mit mondjak neked, Gyufafej? - pillantott lekezelően a hang irányába. A levegő hirtelen megtelt indulattal és mágikus szikrákkal. Remegve sistergő aura kezdett lengedezni a tűzmágus körül.

- Igazán megpróbálhatnál normálisan viselkedni azzal, aki kedves hozzád Acélagyú! - A néhány pillanat alatt kialakult szóváltást, többen is feszült figyelemmel kísérték, ugrásra készen. Arra az esetre, ha bele kellene avatkozni az indulatok elszabadulásába. Natsu arca fölizzott a haragtól, s megragadta Gajeel felsőjét, amire az dühös vicsorral reagált.

- Hűtsd le magad, vagy vasba csavarlak! – recsegte.

- Igazán? – hörögte, közelebb hajolva a rózsaszín hajú. Mirajane lefelé görbülő szájjal állapította meg, hogy itt bizony heves sárkánybunyó fog kialakulni. Nem szerette a „családon" belüli heves törés-zúzással járó gyermeteg vitákat, lévén a romeltakarítást minden alkalommal egymaga végezte.

- Nyugalom, azért nem kell egymásnak esni! – intett erőltetett mosollyal, teljesen hasztalanul. Süket fülekre találó szösszenetéért elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkából.

- Gyere és...!

- Natsu húzzál bőrt a szádra! - A harcra feltüzelt srácot, Lily pofozta a padra, nem kis meglepetésére. A párduc szempillantás alatt ugrott elő Gajeel öléből, változott humán alakjába, hogy visszalökje a támadót, majd vette föl újra a helytakarékos formáját. Védelmezően ült Gajeel, és Natsu közé az asztal lapjára. Kezeiben a pohara tartalmát lefetyelte továbbra is. Ingerültségéről, csak farkának türelmetlen csapdosása árulkodott.

- Kurvára nem szorulok rá, a kibaszott védelmedre! - sziszegte dühösen, az előtte ülő macskának.

- Annyira nehéz lenne kinyögni, hogy segítségre van szükséged? – duruzsolta a feketeség, alig hallhatóan. – Mégis mit tervezel? Addig ülsz majd itt, amíg mindenki lelép, hogy nyugodtan felbotladozhass a szobádba?

- A *csába! Nincs szükségem segítségre! - kapta félre a fejét dacosan Gajeel, a tehetetlen dühtől emésztődő Lilybe fojtva a szót. Kirobbanásával, akaratlanul is az ellenkezőjét bizonyította mindenki előtt.

Mostanra már tényleg minden lélek, az elfajult vitára koncentrált. Natsu értetlenül nézett egyikről a másikra, nem értvén miről beszélnek. Harci kedve töretlen maradt, ám lángjai alábbhagytak és sisteregve kialudtak. Valami határozottan azt súgta neki, hogy nincsenek rendben a dolgok.

- Gajeel-san, minden rendben van? - próbált Mirajane óvatosan rákérdezni, a beszélgetés elkapott szavaira utalva. Remélte, hogy a harc elkerülhető és Natsu is lenyugszik, ez alatt a pár mondatnyi idő alatt. Kérdésére megint nem érkezett válasz.

- A küldetésről visszafelé jövet, véletlenül aktivált egy varázsképletet.

- Pofa be! - morrant rá Gajeel, de a párduc úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, két szürcsölés között halkan folytatta, hogy szavait csak a közvetlenül mellettük állók hallhassák.

- Ő már nem látta a képlet szabályát. Én pedig, még nem szoktam hozzá az itteni szabad mágiához. - Mira az arcához kapta a kezeit megdöbbenésében.

- Már nem látta? – pillantása, a merev tekintetű férfira szegeződött. - Gajeel-san, te..

- Majd elmúlik, addig is a szaglásomra, és a hallásomra támaszkodva kiválóan boldogulok! - emelte meg az állát dacosan, mintegy ezzel is megerősítve, hogy „köszöni" nem kér mások szánalmából.

- Ne legyél ilyen nagyképű! Miből tartana beismerned, hogy harcképtelen vagy? - harsant fel Natsu, ahogy megértette a helyzetet. Erőteljeset csapott maga elé az asztalra - Felfoghatnád már végre, azért vagyunk mind bajtársak, hogy segítsünk egymásnak! Ne legyél már annyira fémagyú, hogy....

- Natsu, gyere csak szépen velem! - A zajos Szalamandra észre sem vette, hogy Erza a beszélgetést hallva közelebb osont, s a háta mögé került. Hirtelen a víz is kiverte a lány érintésétől és sokat sejtető álszent mosolyától, amivel az ajtó felé kezdte őt terelni.

Alig léptek ki a teremből, halk nevetés rebbent a távoli asztalok felől.

- Erza majd ver némi együttérzést a lávával tömött fejébe!

Az affért követően, a beszélgetés halkabb mederbe terelődött. Mira aggódva, Gajeel vállára tette a kezét, ám reakciót nem kapván, a bosszús kis párducra nézett tanácstalanul.

Lucy és Levy is elcsípte a beszélgetés néhány foszlányát. A kék hajú lány érdeklődve állt föl és csatlakozott Mira mellé az együttérzést illetően. Bátorítóan megszorította a tehetetlen lány kezét, aki rápillantva egy megkönnyebbült mosolyt eresztett meg. Tudta, hogy a lehető legrátermettebb személy áll mellette, így kicsit könnyebb szívvel indult el, hogy beszámoljon erről az eseményről a mesternek.

Levy bátortalanul állt meg, egy lépésnyire a dacosan mereven félrenéző férfitól. Lily fölnézett a lányra, s tartását ellazította, végre nem kellett készenlétben tartania magát. A terem alapzaja másodpercek múltán elkezdett a normális hangerőre emelkedni. Ezalatt az idő alatt, Levy némán tanulmányozta az előtte ülő sárkányölő rezzenéstelen arcát, távolba révedő vörös szemeit s macskaszerűen keskeny fekete pupilláit. Agya lázasan dolgozott, hogy miféle varázslat okozhatta a férfi problémáját. Elmerengve hajolt lentebb, hogy alapos és közelibb képet kapjon. Ijedtében azonnal hátrább hőkölt, amikor a férfi közelebb hajolt, s áthatóan sötét tekintetét pontosan az ő szemeire villantotta.

- Talán nem látok, de a szaglásom kiválóan működik, pöttöm! – dörmögte halkan, elrettentő célzatnak szánva képessége fitogtatását. Fogatlan harapásával célt tévesztett, ugyanis legnagyobb megdöbbenésére a félénk lány a kezeit tétován az arcára simította.

- Mi a...!? - hörrent föl meglepetten hátrább húzódva a kíváncsi kezektől, amik követték mozdulatát s tovább tevékenykedtek. Levy lehunyta a szemeit, s ujjhegyeivel megpróbált a szemekre ható mágia nyomát érzékelni. Hüvelykujjait lassan végigsimította a markáns arcélen, két oldalt felfelé az orcákon, s a szemek körül. Ujjai alatt érdes bőr siklott, érezte az arcizmok játékát, a meglepettség, zavar, kíváncsiság vonásokká alakulását, a piercingek kemény tapintását.

Fölpillantva elmerengett rajta mire gondolhat most, majd eszébe villant mennyire zavarbaejtő dolgot művel tanulmányozás alatt. Szeme sarkából látta csapattársai féltékeny pillantását. Gyorsan visszaterelte gondolatait az eredeti céljához, s megköszörülte a torkát.

- khm. Ú..úgy tűnik egy lappangó varázsképletet sikerült megtalálnod.

- Lappangó? - kérdezett vissza rekedten az alany. Semmilyen jártassága nem volt ezen a területen, mint azt már máskor is nyíltan kifejezte. Lily érdeklődve fülelt, miközben egy utolsó korttyal kivégezte a Mirajanetől kapott tejet, majd kimerítő gondossággal lenyalintotta a szája szegletére kiült cseppeket.

- I.. igen. Ez egy olyan csapda, amit akkurátusan felállítva, helyhez kötötten készítenek el és csak akkor aktiválódik, ha a követelményeknek megfelelően lépnek a belsejébe. A legtöbb esetben az ilyen csapdák mágiatartalma idővel eloszlik, vagy természeti energiává alakul át. Ezt pontosabban Fried tudná megállapítani, de ő most nincs itt. - hangja kicsit megremegett, s bizonytalanul vonta össze a szemöldökét.

- Fried egy piperkőc. Te is tökéletesen megfelelsz erre a célra – jegyezte meg Gajeel színtelenül.

- Um.. - A férfi türelmetlenül felsóhajtott, s Levy ekkor kapott észbe, hogy a kezeit még mindig nem vette el az arcáról. Erre ráeszmélve úgy kapta el, mintha megégette volna.

- Ha kicsit jobban hinnél magadban, te is rájönnél a megoldásra.

- Fried jobban ért az írott mágia szabályrendszerhez! Neki ez a szakterülete, én csak alkotom, és fordítom a írott szó mágiát. Nem állítok csapdákat, mint ő.

- Viszont kiválóan töröd meg az ő képleteit. Nem emlékszel, kislány? - Levy bosszankodva megremegett a lekicsinylő jelzőnél. Nem szívlelte, ha valaki becsmérelgette. Más kérdés, hogy a saját önbizalma olykor a padlót verdeste, de más szájából hallani elég elkeserítő volt. Főleg olyasvalakiéből, akitől még fontos is lett volna eme vélemény. Akaratlanul is lebiggyesztette a száját. Nagyon is jól emlékezett arra a napra, amikor Luxus és csapata ellen kellett dolgozniuk, s neki kellett feltörnie a varázslatot, amely bezárta őket az épületbe. Félelmét is le kellett küzdenie aznap, hiszen azzal a férfival kellett egy helyiségben tartózkodnia, aki azelőtt egy fához béklyózta.

- Pff..

- Levy-chan? Mire jöttél rá? - tért vissza Mirajane gondterhelten.

- Már el is vállalta, hogy megoldja a dolgot! Hát nem nagyszerű ez a pöttöm? - hazudta Gajeel tettetett mosollyal az arcán, miközben megpaskolta a lány dactól dagadó buciját.

- Hát ez nagyszerű! - Levynek ellenkezni sem volt ideje, már mindenki tudott róla, hogy Gajeelal fog dolgozni. A teljes részletekről persze elfelejtettek tudomást szerezni, de már volt rá példa, hogy ők ketten jó csapatot alkossanak. A Tenrou szigeten tört meg igazán a jég, s az óraalkatrészek közbeni kereséskor döbbent rá igazán, hogy végül is nem lennének olyan rossz csapat. A lány mégis tanácstalanul vonszolta vissza magát Lucyhoz, hogy a padon hagyott táskáját a vállára aggassa. Beletömte az asztalról a szétnyitott könyveit, s lemondó sóhajjal jelezte távozását.

- Sikerülni fog Levy-chan! Mindent bele!

- Lu-chan ezt nem érted... nem fog menni, ha nem tudok odafigyelni a megfejtésre. - hangjából áradó elkeseredettségre, szőke barátnője letette kezéből kedvenc folyóiratát.

- Már miért ne tudnál odafigyelni?

- Nincs kiindulási pontom, és nem tudok odakoncentrálni - biggyesztette le az ajkát, idegesen ölelgetve súlyos vászontáskáját.

- Menni fog! Simán megtörted Fried képleteit! Ez neked nem kihívás, a kisujjadból kirázod a megoldást!- állt föl Lucy a helyéről, hogy szorosan megölelhesse a barátnőjét.

- De az csak véletlen volt - kesergett halkan a lány. Gajeel mellé visszatérve meglepetten konstatálta, hogy csapata további tagjai - Jet és Droy - az új munkájáról értesülve, személyes kihívásnak tekintették, hogy a megszokott szurkolócsapatot összeállítsák. Nyöszörgésszerű sóhaj hagyta el ajkait. Megremegve remélte, hogy nem épp a józan ész távozott belőle, menekülőre fogva. Leült Gajeel-al szemben, és

varázsszemüvegét felhelyezve néhány használhatónak vélt könyv átlapozásába kezdett, amik éppen nála lapultak a táska alján. Teljesen tanácstalanul látott neki a keresésnek, remélve, hogy hamar talál valami használható kiindulópontot. Amint elkezdett belemélyedni a keresésbe, társai nekikezdtek a szokásos bizarr produkciójukhoz. Előbb csak szóban borzolták fel a jóérzésű emberek kedélyeit, ám egyre hangosabbak lettek, s idővel pózokban is megnyilvánult a lelkesedésük.

„Hajrá Levy-chan!", „Mindent bele Levy-chan!",„Képes vagy rá Levy!" és ehhez hasonlatos biztatásnak szánt kántálással telt meg a kocsma indulatoktól vibráló része. Ennek hatására hamarost, tapinthatóan sűrűsödni kezdett a környéken felgyülemlő sötét aura. Némi-nemű lincs-szag terjengése érződött, miként az odaégett pirítós füstje tekergőzik körbe minden fellelhető szegletbe.

- Biztos jó ötlet ez? - szakította félbe Lily a lány merengését, vészjóslóan pillantva az irritálóan kántáló duóra. Levy fölpillantott az előtte szétterített olvasmányból, az asztal tetején csücsülő miniatűr párducra. Egyébként gondosan lenyalt bundájában most néhány csomóban égnek meredtek a szőrszálak, s egyik kerek fülecskéje is meg- megremegett az idegtől. A kérdezett kérdően összevonta szemöldökét, s miután agya visszazökkent a reál világ eseményeihez, tehetetlenül vonta meg a vállát.

- Engem már nem zavarnak. Ha a könyvre koncentrálok, szinte már észre sem veszem őket.

- Nem rád értettem! - mutatott sokatmondóan a háta mögé.

- Hm? - meglehetősen bizarr látványt nyújtott Gajeel, ahogy minden erejét összeszedve próbált uralkodni magán ki ne törjön. Karjait a mellkasán összefonva, lehunyt szemmel próbált eltekinteni a háttérvokáltól, ám minden másodperccel zuhanni látszott ez az állapot. Arcizmai megfeszültek, végül bírta tovább, elpattant az a bizonyos kötözőanyag.

- Bassza meg, nemcsodálnám, ha a saját gondolatait se hallaná meg! - üvöltötte önkívületi állapotban. Hisztérikus kirohanása közben kezei maguktól mozdultak, s a cheerleadereket méterekkel hátraröpítve a falhoz bilincselte, válaszukat megelőzvén szájzárral is gondosan ellátva őket.