1 hónappal később

Ma van az esküvőnk. Hanna volt a koszorúslányunk. A ruhám egyszerű volt, de mégis szép. A hajam lágy hullámokban takarta a csupasz vállamat. A sminkem is egyszerű volt. Apa vezetett az oltárhoz.
- Gyönyörű vagy kislányom - nézett rám büszkén.
- Köszönöm - igyekeztem nem elsírni magam, de nehéz volt. Anya mellett állt Dani, és anya kezében pedig Krisztián ficánkolt. Roli mesésen nézett ki az öltönyben. Apa az oltárnál átadott Rolinak, majd egy kézfogás után leült anya mellé. A pap elmondta az ismert szöveget, majd felénk fordult.
- Te, Varga Roland fogadod-e hites feleségedül az itt megjelent Debórát, jóban rosszban, egészségben betegségben míg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom!
- És te, Horváth Debóra fogadod-e hites férjedül az itt megjelent Rolandot, jóban rosszban, egészségben betegségben míg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom!
- Ezennel a rám ruházott hatalmamnál fogva férj és feleség vagytok! Megcsókolhatjátok egymást - több se kellett, mert Roli azonnal lecsapott az ajkamra. A násznép tapsolt és füttyögött. A lagzi helyszínén a kisebbek játszottak a nagyobbak és a felnőttek pedig beszélgettek vagy táncoltak. A vacsora után kihozták a gyönyörű hófehér három emeletes tortát. Ketten felvágtuk, és mindenki kapott egy-egy szeletet. Éjfélkor elmentünk átöltözni utána még hajnali négyig mulattunk. Négy óra után mindenki hazament. Krisztiánt betettem a kiságyba aludni utána átmentem a saját szobánkba. Befeküdtem Roli mellé, majd rögtön elnyomott az álom.