Mire hazaértem Roli már ébren volt.
- Szia, merre voltál? - adott egy hosszú csókot.
- Orvosnál - a hangom olyan halk volt, hogy azt hittem nem hallotta.
- Beteg vagy? - nézett aggódó tekintettel.
- Nem, csak... terhes - nyögtem ki. Roli szinte lesápadt a hír hallatán.
- Apád megfog engem ölni - motyogta.
- Nem fog!
- Akkor ez azt jelenti, hogy apa leszek?
- Igen - bólintottam.
- Debi, ez csodálatos! - ölelt meg szorosan.
- Örülsz?
- Igen! - a megkönnyebbüléstől ismét kicsordultak a könnyeim.

Délután átmentünk apáékhoz közölni a nagy hírt.
- Bekell vallanom valamit - kezdtem lassan.
- Loptál? - nézett rám félve apa.
- Nem! Csak az van, hogy nagyszülők lesztek - mosolyogtam rájuk.
- Jajj, kincsem! Gratulálok! - ölelt meg anyu. Apa is megölelt.
- Fiú lesz vagy lány? - kérdezte Hannus.
- Még nagyon picike - mosolyogtam a húgomra.
- Remélem fiú lesz, mert akkor lesz kivel autósat játszak - pattant fel a fotelból Dani.
- És én mi vagyok? Egy zsák krumpli? - "háborodott fel" apa. Mosolyogva néztük őket.
- Nem. Egyből kettő - nevette el magát Dani.
- Na megállj csak te kis szemtelen - kergette Danit apa.
- Van szemem! Kettő is - ugrott apa hátára az én drága öcsikém. Nevetve megráztam a fejem. Mintha magamat láttam volna még kiskoromban. Én is úgy játszottam mindig apával, de nekik jobb, mert nekik nem kell anya nélkül felnőniük.