Miután Roli elment Kinga a szobában telefonált valakivel. Tudom nem szép dolog hallgatózni, de nagy volt a kísértés.
- Nem akarom, hogy megtudják!
- ...
- Nem akarok nekik fájdalmat okozni, tudod jól!
- ...
- Nem azért kezdtem új életet, mert kedvem volt hozzá! Te vagy az egyetlen aki tudja a teljes igazságot!
- ...
- Tudom, és elmondom nekik. Amint eljött az ideje.
- ...
- Ne sürgess, Ivett! Majd ha jónak látom az időt elmondom nekik!
- ...
- Igen, majd később beszélünk. Szia! - próbáltam halkan elmenni, de nem én lettem volna, ha nem bukok fel.
- Debi, minden rendben? - jött ki Kinga.
- Igen, csak elbotlottam - néztem fel rá. Kinga felsegített, én meg leporoltam magam.
- Biztos nem lenne jobb, ha itthon maradnál amíg gipszben van a lábad?
- Igen, biztos - bólintottam.
- Hát jó, de félek, hogy nem fog így összeforrni a törött csont.
- Lehet egy bizalmas kérdésem? - tereltem.
- Nem lesz kistestvéred - felelte automatikusan.
- Öhm, nem erre gondoltam.
- Oh, akkor?
- Ööö, véletlenül meghallottam, hogy új életet kellett kezdened. Nem akartam hallgatózni, csak épp akkor mentem el az ajtó előtt - védekeztem. Kinga nagyot sóhajtott.
- Egyenlőre legyen elég annyi, hogy egy nyomorék tönkre tette az életemet még régen. Majd idővel a teljes igazságot is elmondom - ezzel elment a konyhába. Minek ütöm bele az orrom mások magánéletébe?!