A suli után Rolival nálunk voltunk. Apa természetesen percenként bejött ellenőrizni minket.
- Apa, nem kell ellenőrizned semmit - néztem rá mikor már vagy huszadjára nyitott be.
- Jó - ezzel kiment.
- Próba? - nézett rám Roli.
- Oké - mondtam, miközben anya egyik régi füzetében lapozgattam. Sok jó dal volt benne, de voltak befejezetlenek is. Az egyiknél megakadt a tekintetem. Fogtam egy ceruzát, és írni kezdtem.
- Mit írsz? - próbált bele nézni a füzetbe, de a mellkasomhoz szorítottam.
- Semmit - hazudtam.
- Hát jó, akkor mehet?
- Indíthatod - mosolyogtam rá.

Már háromszor is elpróbáltuk a dalt, mikor eszembe jutott az ominózus dalhoz a folytatás. Nagyban írtam.
- Nincs több érzelem... - olvasta hangosan Roli, de letakartam a többit.
- Kérlek olvasd fel, vagy énekeld el - kérlelt.
- Nem szeretném.
- Nagyon szépen kérlek! - nézett rám bociszemekkel. Azok a szemek!
- Ahj, oké - adtam meg magam. A füzetet a combomra tettem, és a gitárt a kezembe véve énekelni kezdtem.
- A szerelem hív,
S ez felszabadít.
A mindennapok gondjából,
Szabadíts ki a kastély tornyából!

Gyere el értem,
Én hercegem!
Győzd le a sárkányt,
Győzd meg apám, hogy jó leszel hozzám!
Mert ez égig emel,
Az irántad érzett szerelmem
Ments ki a várból, a magányból!
Enyém leszel, s én a tiéd
Csak szabadíts ki!
Szabadíts ki a magányból!

Nincs több érzelem.
Te nem jöttél el értem.
Pedig vártam rád, a kastély tornyából.
Még mindig várok rád, bár tudom ez felesleges ábránd.
Te nem jössz már el értem, de jó lenne!

Gyere el értem,
Én hercegem!
Győzd le a sárkányt,
Győzd meg apám, hogy jó leszel hozzám!
Mert ez égig emel,
Az irántad érzett szerelmem
Ments ki a várból, a magányból!
Enyém leszel, s én a tiéd
Csak szabadíts ki!
Szabadíts ki a magányból!

Gyere el értem,
Én hercegem!
Győzd le a sárkányt,
Győzd meg apám, hogy jó leszel hozzám!
Mert ez égig emel,
Az irántad érzett szerelmem
Ments ki a várból, a magányból!
Enyém leszel, s én a tiéd
Csak szabadíts ki!
Szabadíts ki a magányból!

Hát eljöttél, s ez boldogít! Kiszabadítottál a várból, s a magányból - fejeztem be. Roli döbbenten nézett rám.
- Azta, ezt kihez írtad?
- Anya kezdte el még régen, én csak... befejeztem - tűrtem zavartan a fülem mögé egy előre lógó tincset.
- Mi a címe? Már ha szabad kérdeznem.
- Nem tudom minek indult, de én a Gyere el értem-et adnám címnek.
- Nekem tetszik ez a cím. És gondoltál valakire miközben folytattad? - kíváncsiskodott tovább. Ó, hogy ha tudná, hogy végig rá gondoltam!
- Nem - hazudtam végül.