- Köszi - suttogtam. Roli a kezével végigsimított az arcomon amitől libabőrös lettem. Ebben a pillanatban valaki benyitott az ajtón. Egy kb apával egy idős férfi volt.
- Roli... te ki vagy? - nézett rám a férfi.
- Ő itt Debi, az osztálytársam és egy barátom - adott választ Roli. Egyetértően bólintottam. A férfi alaposan végig mért engem.
- Hasonlítasz a volt barátnőmre - amint ezt kimondta a döbbenettől kikerekedtek a szemeim. Zoli igazat mondott volna ezzel kapcsolatban? Anya és Roli apukája régen jártak?
- Ki-kire?
- Tamy-ra. Nem hinném, hogy ismered - legyintett a férfi.
- Igaza van nem ismerem - hajtottam le a fejemet.
- Soha nem is ismertem az anyámat - tettem hozzá a férfi szemébe nézve. Nem válaszolt semmit. Fogtam a táskámat, és elindultam az ajtó felé.
- Várj - jött utánam Roli, de nem vártam meg. Hazamentem, majd elmentem a városba. Egyszercsak csörögni kezdett a telefonom. Roli hívott. Haboztam egy kicsit, de nem vettem fel. Tovább mentem. Csipogott egyet a telefonom.
Roli: Hol vagy?!
Nem válaszoltam. Egyedül akartam lenni. Megint csipogott egyet.
Roli: Debi, kérlek válaszolj! Legalább annyit árulj el, hogy jól vagy-e?
Debi: Jól vagyok
Roli: Hol vagy?
Debi: A városban
Roli videóhívást indított.
- Sajnálom, apa nevében is - nézett bele a kamerába bűntudatosan.
- Nem kell. Nem tudhatta... ahogy te sem - néztem rá.
- Merre vagy? Oda mehetnék, és akkor hazakísérhetnélek.
- Nagylány vagyok már, biztos hazatalálok - nevettem el magam. Roli mosolyogva nézett engem a kijelzőn keresztül. Szétnéztem a zebra szélén, majd leléptem az útra.
- Biztos jól vagy?
- Igen, biz... - nem tudtam befejezni, mert hangos motorzúgást hallottam, majd éles fájdalom nyilallt a lábamba. A világ pedig elsötétült.

+Roli+

- Debi!! - üvöltöttem a telefonba. Kirohantam a szobámból, és elhagytam a lakást. Úgy rohantam, ahogy csak tudtam. Tudtam, hogy hol volt. Mire odaértem, valaki a mentőket hívta. Keresztül furakodtam a tömegen, és letérdeltem a földön fekvő lányhoz. Az ölembe húztam a felső testét, és az arcából kisepertem néhány kósza hajszálat.
- Mi történt?! - néztem a tömegre.
- Egy autó elütötte. A lámpa a gyalogosoknak zöld volt, de a kocsi áthajtott a piroson a lányt elütve.
- És az a féreg nem állt meg segíteni! - szitkozódott egy idős néni. Könnyezni kezdtem.
- Mindjárt ideérnek a mentők - nézett rám szomorúan egy fiatal nő. Bólintottam, és Debit figyeltem. A pulzusa gyenge volt. Megérkeztek a mentősök. Debit hordágyra tették.
- Én is mehetek? - kérdeztem reménykedve.
- Hozzátartozója vagy?
- A barátja vagyok - hazudtam.
- Gyere - intett a férfi. Beszálltam a mentő autóba, és a kórházba mentünk. A kórháznál Debit betolták a röntgenezőbe. Onnan meg egy kórterembe. Az orvos odajött hozzám.
- Jó napot, te Horváth Debóra hozzátartozója vagy?
- Igen, mi baja van?
- A jobb lába eltört és két bordája megrepedt. Ezektől eltekintve nincs komolyabb baja.
- Be lehet menni hozzá?
- Igen - ezzel elment. Előtte még felhívtam Debi apukáját (igen, megvan a száma). Harmadik csörgésre vette fel.
- Igen, Roli? - szólt bele a férfi.
- Ne akadj ki, de Debi kórházban van - mondtam.
- HOGY HOL?!
- Kórházban. Cserbenhagyásos gázolás miatt.
- Melyik kórházban van?! Azonnal odamegyek!! - elmondtam, hogy melyikben van, majd letette. Bementem Debihez.

+Debi+

Lassan kinyitottam a szemeimet. Egy fehér szobában voltam. A jobb lábamat nem bírtam megmozdítani. Ettől megijedtem.Valaki ebben a pillanatban nyitott be az ajtón.
- Jól vagy, Debi? - jött közelebb hozzám Roli.
- Nem érzem a jobb lábam! Miért nem érzem?! - kezdtem pánikba esni, de a mellkasam kicsit fájt.
- A lábad eltört, és biztos a gipsz miatt nem érzed - ült az ágyam melletti székre. Ettől kicsit megnyugodtam.
- Apukád nem sokára itt lesz - amint kimondta, szinte betörték az ajtót. Apa szorosan magához ölelt.
- Jaj, kislányom! Annyira féltem! - szorított apa.
- Apa! Fáj a mellkasom - nyöszörögtem. Apa gyorsan elengedett.
- Sajnálom, csak féltem, hogy te is úgy jársz, mint édesanyád anno - kezdett könnyezni.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Őt is elütötték, csak egy hónapig kómában feküdt miután felébredt amnéziás lett. Ajj, kincsem! - ezúttal óvatosabban ölelt meg.