Vissza Lily szemszögébe:

Hosszú volt az éjszaka, főképp, hogy Emily mellett kellett aludnom aki legalább x20 lerúgta a vesém..
Nagynehezen kikászálódtam az ágyból és csoszogva a mosdót céloztam meg. Megmostam az arcom és már nagyon éreztem, hogy a húgyhólyagom megvan telve. Elvégeztem a dolgom és egy hosszú kézmosás után kiléptem az ajtón.

- AHH!! JÉZUSOM CHRIS! Minek kell így megijeszteni!

- Jézus a fülem! Nem kell ekkorákat ordítani reggel.. amúgy elég hangos voltál.

- Te végig hallgattad ahogy.. ahh! Mindegy, miért vagy itt?

- Gondoltam rád nézek a tegnapi után.

- Jól vagyok, csak egy két karcolás, a fejemen se lehet látni a púpot. - puffogtam, mert még mindig az ijedtség alatt voltam.

- Hülye, nem arra gondoltam! Tudooood Mááárk! - nézett rám.

- M-miről beszélsz, megsérült!?

- Nem dehogy is. Annyira nehéz veled beszélgetni.. Na, inkább menjünk a szobádba mert hamarosan a többiek is jönnek ide.

~ 5 perccel később ~

- M-m-m-miről beszélsz?? Hehe.., hogy én! Pfff! Sohaaa! - Próbáltam menteni a menthetőt, amin persze nem volt mit.

- Na ne legyél bolond! Hogy ne tudnám?? Ahogy nézel rá, ahogy dadogsz mellette, ahogy elpirosodsz és még sorolhatnám, a vak is látja, hogy szerelmes vagy belé!
Csak Márk nem veszi észre mert egy komplett idióta..
De mindegy, van nálam valami ami sokkal jobban érdekelhet!

Oké, a bátyám csak úgy beállít a házunkba, elmondja azt, hogy egész végig tudta szerelmemet Márk iránt, és még adni is akar valamit??? Ez valami vicc?
De mit akarhat odaadni? Ohhh, persze! Ingyen nem fogja, azért nem akkora szent..

- És mit kellene csinálnom - Sóhajtottam, mert tudtam, hogy a kíváncsiságom miatt megkell szereznem azt a valamit.

- Ez egy jó kérdés látod! Nem tudom, de most nem is lenne olyan jó odaadni, ezért várok vele egy kicsit, had szenvedj. Haha.

- Hát ez roppantul nem szép dolog!

- Na csak ennyit akartam, csá! - Lépett ki az ajtón Chris, utánna rögtön Emily csattogott be a nemrégen vett pink papucsával.
Megkérdezte miről beszélgettünk, persze hazudtam neki. Csak nem mondom el, hogy életem szerelméről.. Majd a mozgalmas dolgok után be fejeztem a reggeli rutinom.

Hamarosan dél van, anyáék spogettit csinálnak ebédre, a fiúk valamin veszekednek, Márk szülei elmentek a boltba, Emily és én pedig a telefonunkon vagyunk. Már farkas éhes vagyok, úgyhogy jó lenne ha kész lenne a kaja. Ugyanis köszönhetően a tetvéremnek alig bírtam reggelizni, furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet Chrisnél. Nyugodjunk meg, előbb utóbb kiderül.
Ahhhhj, oké, én ezt nem bírom, kimegyek kicsit, megeszem egy barackot, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még nem eszünk ebédet..
Megemlítve, a barackot ugyebár bent nem ehetjük, mert szét folyik mindenhova a leve..
Elmentem a konyhába megfogtam egy szép érettet, megmostam és mentem kifelé. Emily még mindig a kanapén gubbasztott, szerintem már több órája nem mozdult meg.
Mindegy, nem az én dolgom. Közben elkezdtem kimenni az udvarra, majd megláttam a srácokat és gondoltam oda megyek hozzájuk társalogni.

- Mi van ha Lily meglátja!? Huh!!?? - emelte fel hangját Márk.

- Haver, halkabban itt jön!

- Sziasztok! Miről beszélgettek? - kíváncsiskodtam mert meghallottam a nevem.

- Arról, hogy milyen agyalágyúlt vagy. - mondta fapofával Chris.

- Ahaaaa. Na, most komolyan. - erősöködtem, és csámcsogtam az érett barackon.

- Ehhez még túl kicsi vagy! - zárta le a beszélgetést testvérem. Mindig ezt mondja, ha nem akarja elmondani mi történik.

- Jó, akkor mindegy! - eljátszottam, hogy dühöngök hátha feladják és elmondják. De meglepetésemre nem sikerült.(irónia)

Eléggé kínos volt az egész, mert a fiúk nem szóltak semmit azalatt az idő alatt ameddig én ott voltam, ezért elég hamar elhagytam a helyszínt és inkább a kukához kezdtem sétálni. Mire oda érek pont befejezem a gyümölcsöt és rögtön kitudom dobni, igazi zseni vagyok.
Gondoltam miután végeztem vissza megyek és lehalgatom őket, hihi.
A fák mögött mentem, hogy ne vegyenek észre, amikor már kezdtem érthetően hallani őket megáltam. Tudtam nem jó dolog ez, de nagyon gyanúsan viselkednek! Mivan ha elakarnak szökni!? Elszökni?? Biztos, hogy nem, én azt nem fogom megengedni!
Szerelmem nem hagy el..

- Nyugi! Jézus Márk! Nem adtam oda neki! Annyira, hülye nem vagyok, de tudom ha nálad van a levél akkor biztos meglátja. Mert vagy akkora szerencsétlen mint Lily!

- Jól van na, kuss! De igazán szólhattál volna, egész nap idegben voltam! Na mindegy, elfáradtam, mikor lesz ebéd? Már kezdek éhes lenni. - kezdett lenyugodni Márk.

- Nem tudom, szerintem hamarosan, menjünk be és igyunk valamit. Maradt még egy kis kóla is.

Szép lassan elmentek, én meg a fának a tövében döbbenten guggoltam. Milyen levél?? Tettem fel a kérdést magában vagy már a 100. alkalommal. És mit jelent az, hogy Márk béna? Annyira mint ÉN???

Minél előbb ki kell derítenem! Lehet nem lesz annyira unalmas ez a maradék néhány nap amit itt töltünk.