Sziaa! Most 23:07 óra van. Szóval gyorsnak kell lennem és lekellene írnom az egész történetet..
Kis emlékeztető, Márkkal éppen szemkontaktust tartok és nem bírom levenni a szemem róla.

A szívem olyan hevesen vert, hogy aki mellettem állt hallotta. Márk csak közeledett, én pedig pánikoltam, hogy mit csináljak. Amikor 8 méter volt közöttünk megfogtam a telefonomat és rápillantottam, hátha írt valaki nekem és megtud menteni. Persze mindenki cserben hagyott, ezért azt tetettem, hogy csak az időt nézem. Eközben bátyám már egyetlenemmel társalgot. Nem volt mit tennem, a mellkasomban lévő ketyegő bombát probáltam lecsillapítani, hisz nem rég elég sok sokk érte.

Szép lassan közelítettem volna meg a fiúkat mikor édesapám hozzám szólt, hogy segítsek már. Vettem egy nagy levegőt, megfordultam és indultam a kocsi felé, hogy segítsem kipakolni a horgász cuccokat. Mögöttem néhány léptet hallottam, gondoltam a testvérem az, hisz ő meg apa pár bólintással megértik egymást. A kinyitott csomagtartónál álltam és egy doboz felé nyúltam, amikor valakivel össze ért a kezem. Már épp mondani akartam idióta testvéremnek, hogy nem látja, hogy én akarom azt vinni. De amikor felnéztem nagyon meglepődtem. Márk nézett le rám, én meg fel rá. Hirtelen úgy éreztem hogy 100°C van. Majd meglepetésemre megszólalt.

- Ohh, bocsi! Nem láttam, hogy azt te akarod vinni. - kért bocsánatot, lehunyta a szemét és kínosan nevetett. Kezét továbbra is otthagyva az enyémen.

- N-nem-nem semmi baj!! - dadogtam és húztam el a kezem még flasht is megszégyenítve. Az aortapumpám egyre jobban vert. Úgy éreztem, hogy forog körülöttem a világ. Orcám megint elpirosodott. De vettem egy óriási levegőt majd lassan kifújtam. Márk furcsán és aggódóan tekintett rám.

- Ömm, akkor viszem a ládát. N-neked nem kell semmit hoznod! Csak szólj a bátyámnak inkább! -hihetetlen, megszólaltam!? Sikerült, ez egy nagy lépés volt számomra. Eddig soha nem bírtam elkezdeni egy beszélgetéat főleg akkor amikor közel kerültünk egymáshoz vagy ketten voltunk.

Sietve megfogtam a kiválasztott tárgyat, és mentem előre. Gyorsan megnéztem apukám merre halad és követtem őt. Csak úgy mellékesen legalább 90°ot kellet fordulnom apa irányába. A stég amire mentünk nem volt olyan messze a parkolótól. Márkék már korábban ott voltak és lefoglalták a legjobb helyet.

Odaértem a stéghez és örömmel konstatáltam, hogy csak Márk mellett maradt hely a padon. Le ültem mellé és becsatlakoztam a témába amit éppen boncolgattak.

- Mindenképpen maradnunk kéne tovább. -mondta édesanyám.

- 2 házat kéne bérelünk 1-et a gyerekeknek, 1-et nekünk. Nem lenne túl sok költség ez? -mondta Csabi.

- Megoldjuk, nyaralunk a gyerekek megérdemlik. -jegyezte meg anyukám.

Végül megbeszéltük az élet nagy problémáit.

~ 1 órával később ~

- Nincs kedvetek kimenni az éjszakába? Tök vicces lesz. -vetette fel az ötletet testvérem.
Amint kimondta kicsit megijedtem mert nem vagyok az a beszari típus de történt egy dolog itt ami miatt teljesen megváltozott a véleményem az éjszakáról de azt majd elmesélem később.

- Muszáj kimenni? Nem lenne jobb ha mondjuk itt bent maradnánk és társasoznánk?

- Jajj Lily ne legyél ennyire félős.- kezdett cukkolni Chris.

Nem akartam, hogy Márk azt higgye hogy félek szóval igent mondtam és elindultunk ki. Mondjuk nem tudom mit szeretett volna a tesóm odakint.

- Szóvaaaal az lenne a lényeg hogy párokba rendeződünk és aki beljebb jut az erdőbe az nyer.

Na hát ebben a pillanatban akkorát dobbant az aorta pumpám hogy majdnem elájultam.

- Oké akkor Márk lesz Lilyvel és én pedig Emilyvel.

Ja igen Emily a kishúgom csak 1 évvel fiatalabb.

-Hát akkor induljunk el. -mondta magabiztosan Márk.

~ 20 perccel később ~

-Na és akkor amikor ti ott voltatok akkor mi.....
Egyszer csak halottam egy hatalmas reccsenést és rögtön Márk keze felé nyúltam.