(Még mindig december 14., labor, John szemszöge)
- De hogyan lehetséges az, hogy egy pár napja itt lévő felvágott agy még osztódik, és működik? - tette fel Greg azt a kérdést, amely mindannyiunkban megfogalmazódott.
- Drog. - szólt Emma. - Nincs más magyarázat. Kifejleszthettek valami olyan drogot, ami megnöveli az agyi kapacitást, vagy ilyesmi. Valószínűleg emiatt vizsgálta. Azokon az alanyokon viszont nem működhetett túl jól. - mutatott a falon lévő foltokra.
Ekkor eszembe jutott valami.
- A hadseregnél is kísérleteztek hasonlóval. - kezdtem bele. - Olyan drogot próbáltak előállítani, amitől a katonák az agyuk nagyobb százalékát használhatták volna. Ugyanis azt gondolták, ettől okosabb, jobb stratéga, és ügyesebb katonákat "csinálhatnak" belőlük. De nem sikerült nekik előállítani.
- Lehet, hogy valaki tovább próbálkozott, és végül mégiscsak rájött, hogyan lehetne megvalósítani. - vetette fel Emma.
- De lehetséges ez egyáltalán? - kérdezte értetlenkedve Greg. - Egy olyan drog, ami nem ledegradál, hanem okosabb leszel?
- Igen, abszolút elképzelhető. - vágta rá Sherlock. - Van egy olyan anyag, amelyet a terhes anyák termelnek, és emiatt fejlődik egy időben nagyon gyorsan a kisbaba. Ha ezt mesterségesen állítják elő, akár működhet is.
- Ez úgy hangzik, mint egy elmebeteg fantasy film alapötlete.
- Hm.- vonta meg a vállát Sherlock. - Tudományosan igazolható, bár ahogy látom, még nem sikerült teljesen kifejleszteni, ők csak a kísérleti alanyok. És belehaltak a szerbe.

(Aznap délután, S.Y. őrs, Greg szemszöge)
Nem sokkal a nagy felfedezésünk után visszajöttünk az őrsre, mert még egy régebbi ügyből előhalásztak egy fickót, akit Emma hallgatott ki, és most megint ő akarta. Sajnos a drogokkal kísérletező fickó bárhol lehet, úgyhogy körözést adtunk ki rá, ugyanis nagyon profi volt, és semmi támpontot nem hagyott maga után, hogy megtalálhassuk őt.
Most pedig Emmát vártam a tükör másik felén. Már egy fél órája tartott a kihallgatás, de mivel jól csinálta, kezdett megtörni a pasas. Öt perc múlva pedig már be is vallott mindent, úgyhogy Emma is jöhetett végre.
- Szia! Te még itt vagy? - csodálkozott el, mikor kilépett a szobából meglátva engem.
- Igen, téged vártalak. - mosolyodtam el, miközben mondtam.
- Köszi szépen! Tudod, gondoltam, majd együtt megyünk megint, de valami közbejött, úgyhogy még el kell ugranom a vasútállomásra. - szólt, miközben elindultunk vissza az irodába, hogy összepakoljuk a cuccainkat.
- Oh, de kár!
Francba, pedig most akartam őt elhívni egy randira! - gondoltam közben. Már majdnem!!
- Hogyhogy a vasútállomásra? - kérdeztem.
- El kell mennem a testvéremért, mert hirtelen nagy szükségét érezte, hogy meglátogasson még az ünnepek előtt. - sóhajtott egyet, majd folytatta: - Bocsi, de már így is késésben vagyok, szóval mennem kéne!
- Rendben, persze! - mondtam neki mosolyogva, bár csalódottan. - Üdvözlöm a tesódat!
- Átadom neki. Szia! - köszönt még el, miközben lesietett a lépcsőn, útban a kijárat felé.
Haj, pedig már vagy két hete tervezem, hogy randira hívom, és most össze is szedtem a bátorságom, és erre közbejön ez!

(Pár perccel később, kocsiban, Emma szemszöge)
Huu, sikerült lerázni Greget! Muszáj volt valamit kitalálnom, ugyanis azt nem mondhattam neki, hogy "bocsi, de sietek, mert most van akció a plázában, és még meg kell venni mindenkinek az ajándékot!"
Pedig élveztem a délutánokat, mikor Greggel mentünk haza. Néha bedobtunk pár fánkot út közben, vagy megittunk egy kávét.
Pár perc múlva oda is értem a plázához, szetencsére a forgalom sem volt most túl nagy.
A konyhai részlegen kezdtem, hogy keressek valamit Mrs. Hudsonnak. Neki szerencsére hamar találtam ajándékot: egy új palacsintasütőt, ugyanis a régi már eléggé elhasználódott. Pláne az után, hogy kupán vágták vele!
Ezután átmentem a könyvesboltba, hogy megvegyem John kedvenc könyvsorozatának különkiadását: Galaxis úti kalauz stoposoknak, ráadásul az összes része egy nagy könyvben.
Greg ajándékáért is beugrottam még, majd hazaindultam. Ugyanis Sherlocknak valami teljesen mást találtam ki. Nem tudom, minek örülne igazán, de azt hiszem, az tetszeni fog neki. Hát nem mindennapi ajándék, az biztos...