Nos, bogyók. Ma nem akartam résszel jönni, de kifestettem a körmöm, és nem tudok mit kezdeni magammal, így az írás a legkevésbé veszélyes tevékenység a körmeimre nézve XD

(És nem, nem tudtam jobb címet adni)

Gombóc egész este összegömbölyödve aludt, a karomat szorongatva. Elég sokszor volt hogy lecsordult egy könnycsepp az arcán, összerezzent, vagy remegni kezdett. Ilyenkor mindig megszorította a karomat, így nem volt túl nyugodt éjszakám, de nem baj.

Mindig amikor ezt csinálta, közelebb húztam magamhoz, megigazítottam rajta a takarót, és magamhoz öleltem, vagy megsimogattam a hátát vagy a fejét, amitől megnyugodott egy időre.

Egy idő után azon kaptam magam, hogy habár már nem remeg, de még mindig simogatom, és nem akarom abbahagyni... élvezem azt, hogy megnyugtatja őt a jelenlétem, és nem akarom hogy ezt bárki más rajtam kívül csinálja. Meg akarom őt védeni mindentől, és mindenkitől... /figyelem, eléggé felszínre tört a "költői énem", tehát kicsit fura rész következik. Aki nem akarja olvasni, ne kövezzen meg, csak ugorjon át a ferdén írt részen/ én, és csakis én. Senki más. 

Ölelni akarom őt. Én, csakis én. Senki más. 

Csókolni akarom őt. Én, csakis én. Senki más. 

Érezni akarom őt. Én, csakis én. Senki más. 

Nyugtatni akarom őt. Én, csakis én. Senki más. 

Menteni akarom őt. Én, csakis én. Senki más.

Ápolni akarom őt. Én, csakis én. Senki más.

Altatni akarom őt. Én, csakis én. Senki más.

Szeretni akarom őt. Én, és csakis én. Senki más.

Én szeretem Ryut. 

(Igen, biszex vagyok, nem meleg, hanem biszex. Mindkét nemhez vonzódom - és voltam is már ágyban -, de  ennyire mint Ryut még életemben nem szerettem senkit. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt ennyire bele lehet szeretni valakibe.) 

Egyszer csak azon kapom magam, hogy a nyakát csókolgatom, amitől ő - álmában - enyhén elpirul, és elmosolyodik.

Ryu POV

Éjszaka rengeteg rémálmom volt, de amint elkezdtem volna álmomban sírni, reszketni, vagy félni, valaki azonnal magához ölelt, és elkezdett simogatni. Olyan megnyugtató, meleg, és puha volt az érintése... /na, vajon ki lehetett ez a "valaki"/

Aztán egyszer csak valaki elkezdte csókolgatni a nyakamat. Minden egyes érintéstől ami a nyakamat érte, kirázott a hideg - jó értelemben -.

Reggel, mikor felébredtem, még mindig Yuu karját szorongattam, és össze voltam gömbölyödve. Jelenlegi állapotomra a legpontosabb kifejezések, hogy megtört, és nincstelen. Tegnap, amilyen jól éreztem magam, olyannyira összetörtem. Egyszer az életben boldog voltam... erre felhívnak, és közlik velem mintha az időjárásról dumálnánk, hogy leégett a házam, és vele együtt mindenem amim volt, és ugyanúgy, mint legutóbb. Emiatt meg most retteghetek, hogy az az elmebeteg rám talál, aki legutóbb hozta azt a levelet.

Agyilag a totális nulla szintjén állok. Egyedül addig jutok el, hogy életfunkciók, összegömbölyödés, és könnyezés, habár jelenleg nem sírok.

Nem sok időm marad az önsajnálatra, ugyanis Yuu felébrdt, és azonnal észrevette, hogy ébren vagyok.

- Jó reggelt, szomorú Gombócka! - mondja mosolyogva, mire én az agytevékenységek közé felveszem az elpirulást is.

Nincs kedvem felelni Yuunak.

- Jössz reggelizni? - kérdezi kedvesen, de nekem még mindig nincs kedvem válaszolni, csak jobban megszorítom a karját, és még kisebbre húzom össze magam. - Ezt igennek veszem.

Erre még jobban becsomagol, és vigyázva rá, hogy ne húzza ki a kezét a karjaimból, felemelt takaróstól, és levitt a konyhába, aztán letett az egyik székre, én pedig lassan elengedtem a karját. Erre ő azzal felelt, hogy megsimogatta a fejemet, aztán elkezdett a konyhában ügyködni.

Elővett egy serpenyőt, olajat, és valamilyen tésztát.

Először tett egy kis olajat a serpenyőbe, aztán belefolyatta a tésztát. Egy idő után megfordította a levegőben a tésztát, aztán az mértani pontossággal esett vissza a helyére. /hmm... ügyes... palacsintaaa *-*/

Palacsinta. 

Az egyik kedvencem.

- Ugye szereted a palacsintát? - teszi fel a kérdést.

Lassan bólintok egyet.

- Szuper! Akkor milyet kérsz? Lehet lekváros, túrós, vagy kakaós,vagy többféle. Nutella most nincs, de ha olyat kérsz, átugrok a boltba, és hozok egyet. Na, melyik?

- Kakaós. - felelem egyszerűen.

- Okés, akkor olyat csinálok! - mondja boldogan, és elkezd egy újabbat sütni.

Olyan kellemes, és ismerős ez az illat... olyan jó és fájó emlékeket idéz fel bennem... mikor anya régen palacsintát sütött mindig mikor szomorú voltam, hogy felvidítson, mert tudta, hogy az a kedvencem. Miután odaadta nekem, mindig mefpuszilta a homlokomat, amitől szinte azonnal felvidultam. Ha nem is teljesen, de nagyjából. Akkor még minden annyira jó volt. Annyira biztonságos. Annyira tökéletes... 

És most itt vagyok összetörve, teljesen nincstelenül, őrülten szerelmesen egy fiúba, aki valószínüleg még csak nem is érez irántam semmit. 

Kb. fél óra alatt el is készül Yuu a reggelivel, és két tányérral a kezében jelenik meg.

Mindkettőn öt darab palacsinta van. Az egyiket leteszi elém, és rak mellé kést és villát. A másikat magának teszi le, és leül. Én még mindig takaróba burkolózva ülök, és bámulom az ételt. Lassan legördül egy könnycsepp az arcomon, aztán követi még egy, és még egy.

Ekkor Yuu mellém lép, és átölel. Annyira meleg és megnyugtató minden érintése. Simogatni kezd, aztán egy puszit nyom a fejemre.

- Ne sírj. Minden rendben van. - Dehogy van minden rendben! - Itt vagyok. Csssss... - halkan csitítgatott...- Nincs semmi baj.

- De... van. - szipogom. Több mindent is akarok mondani, de nem jön ki több hang a torkomon.

- Ssss... - még mindig csitítgat, de én nem tudom abbahagyni a sírást. /eredeti version: *pszichopata fejek ismeretlen okokból*: Ssssssssssssssss sssssssssssssss sssssssssssssssssssssssssssssss ssssssss/

Percekig vagyunk így, egészen addig ameddig abba nem hagyom a sírást. Ekkor Yuu még nyom egy utolsó puszit a fejemre, aztán elenged az öleléséből, és visszaül a helyére. Nagyon jól esett minden egyes érintése.

Tudom, az utóbbi napokban eléggé gyerekes lettem. Állandóan etetni kell, és mint valami bőgőmasina állandóan rámjön a sírhatnék, Yuu meg mint valami anya jön, és megetet meg megvigasztal.

- Most már jobban vagy? - kérdezi nyugodt hangon, amitől elvörösödök, de bólintok. - Akkor jó étvágyat! - mondja, és elkezd enni.

Én megint bólintok, de továbbra is csak szemezek a tányéron lévő - kifejezetten finomnak tűnő - palacsintákkal.

- Biztos, hogy szereted? Mert ha nem, csinálok valami mást amit csak szeretnél! Vagy ha csak nem kívánod akkor is szívesen csinálok neked valamit! - mondja olyan elhivatottsággal a hangjában, hogy akár még Afrikáig is elmenne csak hogy reggelizzek.

- Szeretem. A kedvencem. - mondom röviden.

- Tényleg? - kérdezi elcsodálkozva, mire én bólintok. - De jó! Akkor már ezt is tudom! Még egy tény rólad! Kedvenc kajád a palacsinta. - mondja boldogan.

Kinyúlok a takaró alól, és csak ekkor veszem észre hogy remeg a kezem.

Megfogom a kést és a villát, majd egy kis küzdelem után a remegés ellen, vágok egy falat palacsintát, és remegő kézzel a számhoz emelem /csak én szoktam a palacsintát késsel, villával enni, vagy többen is vagyunk? XD/. 

Isteni finom! 

Először elkerekedik a szeme, aztán elmosolyodok, és elkezdek élő emberi tempóban, mosolyogva enni. 

A kaja jobb kedvre derít. Lehet, hogy csak átmenetileg, de használ, és én kicsit kevésbé érzem magam világvége állapotban.

Mosolyogva eszem meg a palacsintát, kicsit később fejezem be mint Yuu.

- Már mosolyogsz! - állapítja meg boldogan, miközben elveszi előlem az üres tányért. Én elvörösödve újra visszahúzom magamra a takarót, és visszagömbölyödök. Szeretek így lenni. Ilyenkor biztonségban érzem magam, mert úgy érzem, hogy olyan kicsire összehúztam magam, hogy egyszerűen eltűnhetek a Föld színéről, és megszűnik minden gond, én meg végre problémák nélkül egyedül lehetek a saját, magányos világomba. 

De ez most megváltozott. Most már nem akarok egyedül lenni. Azt akarom, hogy bárhova megyek, Yuu is velem legyen. Azt akarom, hogy megvédjen engem, és hogy megöleljen, megpusziljon, és megcsókoljon.

De mindez lehetetlen, mert valószínüleg ő még csak nem is szerelmes belém...

Na, bogyók! Ennyi volt - feltehetőleg - a mai gombóc adag! A kövi fejezet egy (számomra) nagyon várva várt rész lesz. Remélem tetszett! Ha igen, szívesen fogadom a csillagocskákat, és a kommenteket!

See you next time, bogyók!