Ryu szemszög

Reggel Yuu ölelésében ébredtem. Az első észrevételem azután, hogy megállapítottam, még mindig jó a karjaiban lenni, hogy megláttam, ő is boxerben van. Azonnal fülig vörösödtem. Elég kidolgozott teste van. Végig akarok simítani a felsőtestén, hogy érezhessem minden izmát, de megrázom a fejem, és inkább nem teszem.

Magamra pillantok, és meglátom, hogy van jópár kiszívott folt rajtam. 

Nagyon élveztem a tegnap estét... nem bántam volna, ha akkor Yuu egy kicsit tovább megy. Mem értem mire gondolt azzal, hogy nem vagyok még felkészülve. Bármit is jelentsen, azért legalább a boxerem levehette volna.

Meg akarom nézni a nyakamat is, hogy mennyire szívta ki.

Óvatosan kihámozom magam a karjaiból, habár nagyon jó volt ott lenni. Felkelek az ágyból, és mikor elindulnék a fürdőszobába, Yuu hátulról átkarolja a derekamat, és hirtelen visszahúz az ágyba.

- Hé! - hirtelen csak ennyi szalad ki a torkomon, de már újra a mellette fekszek a karjai "fogságában".

- Alhatok...egy picit.. tovább? - motyogja még mindig szerintem színlelve az alvást...

- Persze. - mondtam kicsit elpirulva, mire ő halványan elmosolyodott, és a derekamat ölelgetve még jobban magához húzott, majd elaludt.

Kb. fél órán át csak feküdtem a karjaiban, mire én is elszundítottam. 

Nagyjából egy órát sikerült szundi üzemmódban lennem, de ezalatt az idő alatt is szépet álmodtam.

Álmomban a tegnap este eseményei  játszódtak le, csak ott Yuu tovább ment és lefeküdtünk. Nagyon jó volt.

De sajnos csak egy órát tudtam aludni.

Az ébredésem után még fél órán át gondolkodtam nagyjából mindenen, de leginkább Yuun meg rajtam. De ezen kívül még azon is elgondolkodtam hogy lehetséges-e az északi sarkon pálmafát ültetni... meg hogy a tojásnak kellett előbb lennie, mert a madarak később fejlődtek ki, viszont tojást azelőtt is raktak... /Ryu... te egy zseni vagy XDDD/

Mikor ezen gondolkodtam, felébredt Yuu. Most jut eszembe, hogy mi most igazából járunk... 

- Jó reggelt, Kincsem! - jó érzés, amikor ilyeneket mond.

Azt vettem észre, hogy este, meg reggel mindig valami becenéven szólít, napközben viszont gombócnak hív.

Nem tudtam többet gondolkodni, mert egy lágy csókot nyomott a számra.

- Jó reggelt... - viszonzom neki kis késéssel, miután eltávolodott a fejemtől.

- Jössz reggelizni? - kérdezi, mire a válaszom csak egy eléggé hangosan korgó gyomor. - Ezt igennek veszem. Mennyi az idő?

Átnyúl mellettem, de az egyik kezével még ölel. Előveszi a telefonját, és megnézte az időt.

- Uram isten... - elvigyorodik - Már Miya is lent lesz mire lemegyünk... 

- Mert mennyi az idő? - akkor biztos csak nyolc-kilenc óra lehet...

- 14 óra hat perc....

- Mennyi? - na jó... erre nem számítottam...

- Jól hallottad... Na, gyere Kincsem, menjünk reggelizni. - kicsit fura, hogy Kincsemnek hív, de kifejezetten tetszik.

Yuu felkelt az ágyból, aztán megfogta a kezem, és engem is felállított, ezzel magához húzva. Átölelt, és pont annyira tartott magától, hogy láthassam az arcát.

- Gyönyörű vagy. - suttogta.

Elvörösödtem, mint egy csípőspaprika. Erre Yuu elmosolyodott.

Közelebb hajolt, és megcsókolt.

Először egészen lágy, érzéki csók volt. Szinte simogattuk egymás ajkát, aztán Yuu nyelve bejutást kért a számba, és pedig, mivel egy kicsit húzni akartam az agyát nem tudom miért, csak kis várakozás után engedtem be őt. A körbejárta a szám legapróbb szegleteit is, majd mikor ezzel megvolt, körbenyalta az ajkaimat, és kellemes táncba hívta a nyelvemet. Azt hiszem, ezt hívják francia csóknak... de nem vagyok benne biztos. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon jó volt. A csókunk közben Yuu keze össze-vissza járkált rajtam, az enyémmel ellentétben, amivel csak a haját kócoltam. Végigtapogatta a gerincoszlopom, majd a boxeremnél megállt, és afölött pihentette a kezét. Hosszú percek után néhány másodpercre elváltunk egymástól, és a szánk között egy vékony nyálcsík húzódott. Felegyenesedett kicsit, mire én lábujjhegyre álltam, és foytattam az abbamaradt szenvedélyes csókot. Nem telt bele sok időbe, és megint elkezdte masszírozni a nyelvemet. Néhány perc elteltével a csók egyre szenvedélyesebbé vált, és ezzel párhuzamban, a lábam pedig már kezdett fáradni a lábujjhegyen állás miatt, ezért a kezem lejjeb vittem, és átkaroltam a nyakát, majd egy kisebb ugrással átkulcsoltam a derekán a lábaimat. Elég nehéz volt így maradni, de hamar érkezett Yuu keze, és a boxerem szélénél alám csúsztatta a karját, ezzel megtartva engem. 

Csókolózva elindultunk vissza, az ágy felé, majd Yuu ráült, és az ölében velem folytattuk a csókot. Egy idő után ledöntött, és fölöttem könyökölve csókolt. 

Sok idő elteltével abbamaradt a csók, és Yuu továbbhaladt. A nyakamat kezdte csókokkal behinteni kevés helyen meg is szívta, apró nyomokat hagyva maga után. 

Egyre lejjebb haladt, majd a mellkasomnál megállt, feljebb emelkedett, és végig  tekintett rajtam, majd elmosolyodott a sok szívásnyom láttán. 

- Tegnap jó munkát végeztem. - mondja mosolyogva, majd megpuszilja a legjobban "megkínzott" pontot, amit még meg is harapott... jól láthatóan az volt a gyengepontom.

Magához ölelt, és csókolgatta a nyakamat. 

- Nem megyünk tovább, mint tegnap...? - kérdeztem bátortalanul.

- Nem, Kincsem. - mondta halkan, a fülembe. Pedig szeretném, ha tovább menne... 

- Te talán... nem szeretnéd... velem...? - kicsit félve teszem fel a kérdést, mert félek a választól...

- Dehogynem, szeretném. Nagyon is, de nem erről van szó, Kincsem.  - a kezével cirógatni kezdi az arcomat, és megpuszilja a homlokom, majd egy tincset kezd tekergetni az ujja körül..

- Akkor... miért nem mégy tovább? 

Látom, ahogy nyugodtan emelkedik, és süllyed a mellkasa. Csak nézem a kidolgozott felsőtestét... szinte megbabonáz. Meg akarom érinteni azokat az izmokat. Biztos nem haragszik meg érte... miért tenné?

Lassan a mellkasa felé nyúlok, majd megérintem. Ahogy hozzáérek, érzem ahogy összerezzen.

Lassan végighúzom a kezem a felsőtestén. Jó érzés... Mikor a végére érek, újra kezdem, és csak simogatom a felsőtestét paradicsom vörös arccal.

- Aranyos vagy amikor elpirulsz. - jegyzi meg, még mindig a tincsemmel játszva. Erre a kijelentésre csak még pirosabb leszek. - Olyan selymes a hajad.

Ennél pirosabb csak max. zavaromban lehetnék.

- A... a tied is. - nem értem miért vagyok ilyen piros.

- Köszi, Kincsem. Jól esik ilyet hallani a te szádból. - Na jó, mégiscsak lehetek ennél vörösebb. Teljesen zavarban vagyok. A fejemet Yuu mellkasába fúrom, hogy legalább kevésbé legyen feltűnő a zavarom.

Csak dob a helyzeten, hogy ekkor megkordul a gyomrom. Már nagyon éhes vagyok... és nagyon vörös is... ettől csak még jobban Yuuba fúródok.

- Most már tényleg menjünk le enni, Kincsem. - mondta, és felkelt mellőlem, majd megfogta a kezem, és lesegített az ágyról.

Végig kézen fogva mentünk. A lépcső aljánál megálltunk, és Yuu suttogni kezdett a fülembe.

- Figyelj, ha lent lenne Miya, és elkezdene furcsa kérdésekkel bombázni, ne parázz, majd én válaszolok, oké, Kincsem? 

Bólintok, mire ő megpuszilja a homlokom, majd megfogja a derekam, és leemel az utolsó lépcsőfokokról.

Mikor körbenézek az étkezőben, tényleg ott ül Miya, és épp tükörtojást és virslit reggelizik. Még kócos a haja, de nem úgy tűnik, mint aki most kelt fel. Már nyoma sincs a tegnapi "tökéletességnek", sem a ruháján, sem a kinézetén.

Kicsit sem jön zavarba, hogy két fiú egy szál boxerben áll előtte. Sőt, úgy tűnik mintha örülne is neki.

Lenyel egy falatot, majd integetve megszólal.

- Jó reggelt a párocskának~ Csináltam nektek is reggelit. Bent van a konyhapulton, ha kéritek. 

- Aha, kérjük! Köszi, hogy csináltál nekünk is. - mondta Yuu, és bement a konyhába, majd két tányérral tért vissza, amin virsli, meg tükörtojás volt. Kifejezetten jól nézett ki..

- Öhm... köszi. - nyögöm ki.

- Nincs mit. Nem olt kedvem semmit sem csinálni, és ez tűnt a legértelmesebb tevékenységnek. - mondja Miya miután még egy falatot nyelt le. - Ahogy látom, és hallottam tegnap este, ti találtatok magatoknak jó tevékenységet. 

Erre teljesen elvörösödtem.

- Aham. - mondta Yuu, és már ette is a reggelijét.

- Elég jó munkát végeztél. Szép nyomokat hagytál... - jegyezte meg, mire én csak még vörösebb lettem, és végignéztem magamon. Igazság szerint igaza van. Yuu tényleg nagyon jó volt.

- Igyekeztem... - mondta Yuu, majd rám nézett, és meglátta, hogy kicsit görcsösen, kicsit zavartan tördelem a kezemet.  Átnyúlt, és megsimogatta a combomat, mire én megnyugodtam, és elkezdtem enni

*Yuu szemszög*

Legalább egyszer lehetne Miya egy kicsit visszafogottabb. Ryu nem szereti az ilyen "mélyebb" beszélgetéseket... most is totál zavarba jött. 

A reggeli további részében Miya zaklatott a kérdéseivel, szerintem már csak azért is feltette őket, mert látta, hogy zavar, Ryuról, meg már ne is beszéljünk. Miután befejezte a reggelijét, zavartan felment a hálóba.

Miután válaszoltam Miya minden kínos, és mélyre hatoló kérdésére, az én Kincsem után siettem a hálóba.

Mikor felértem, a bekapcsolt tv előtt volt, egy párnát ölelgetve, félig összegömbölyödve, egyik kezében a telefont nyomkodva feküdt az ágyon. 

- A párnát  ölelgeted helyettem, Kincsem? - ne jó,nem kellett volna ilyen hirtelen mögé lopakodnom, átölelnem, és hozzászólnom. Teljesen megijedt. Láttam rajta, hogy a sikítás kerülgette.

- Ilyet ne csinálj... a frászt hoztad rám! - mondta és a feje belefúródott a mellkasomba.

- Nem fogok ilyet csinálni többet Kincsem.

Nem tudom miért hívom Kincsemnek, de olyan jó így hívni. Mert hát... végülis ő tényleg az én kincsem. Az egyetlen, és megismételhetetlen gombóc kincsem, aki imád bújni hozzám, én meg imádom a karjaimban tartani a kis Gombócot. Most furcs hogy ezt mondom, de örülök, hogy leégett a háza, mert végülis emiatt jöttünk össze.

- Kincsem... - kezdek bele, mire ő rám néz, hogy folytassam. - Szeretlek.

- Én is. - feleli, és hozzám bújik.
Annyira imádom a karkaimban tartani.

Így vagyunk fél órán át, és én végig csak rá, meg ránk gondolok...

A végén arra jutottam, hogy ha már járunk, ideje lenne elmenni valahova randira. Biztos neki is tetszene az ötlet.

- Kincsem...

-Hmm? - feleli a mellkasomba.

- Mit szólnál hozzá, ha holnapeste elmennénk randizni? Elvégre úgyis járunk...

Erre ő mosolyogva felnéz rám, majd hevesen ühümölni és bólogatni kezd.

- És hova megyünk? - kérdezi kíváncsian csillogó szemekkel. Annyira gyönyörű ilyenkor.

- Titok. - mondom huncut mosollyal az arcomon, és megpuszilom az orra hegyét, majd még mielőtt bármit mondhatna, megcsókolom.

Na, bogyók egy kis kihagyás után itt is lenne a következő rész, amit én valamiért imádtam írni *-*
Remélem tetszett, ha ìgy van hulljanak a csillagok, és a kommenteket is szívesen fogadom! :3

Igyekszem a kövi résszel, addig is see you next time, bogyók!

Ja, és az jutott eszembe, hogy csinálhatnék facen egy Mystic messengeres szerep csoportot. Ha valaki szeretne csatlakozni hozzám, akkor az írjon kommentbe és vagy üzenetbe. Én már annak is örülni fogok, ha vagy ketten leszünk xD