A háromnapos ünnep hamar eltelt.

Anya nagyon örült a tanfolyamnak, még aznap este megvásárolt mindent, amit a mesterszakácsok ajánlottak nekik, és kisebb - nagyobb sikerrel, de elkészítette élete első adag, maki névre hallgató sushiját - persze ehetetlen volt, de a világért sem bántottam volna meg őt.

Lotti hűségesen, még a francia rokonokho való utazásuk alatt is ápolta a lelkem, segítségével bírtam ki, hogy ne írjak ezer bocsánatkérő üzenetet a fiúnak, s ne nézegessem a közösségi oldalaira felkerült újabb és újabb posztokat.

Azonban a bennem lakozó rossz érzést még ő sem tudja elűzni belőlem - sem anya.

Azt hiszem, a minden klisék legnagyobbika, "az idő minden sebet begyógyít" lesz talán a megoldás a szerelmi bánatomra.

Lotti valóban hazaért Szilveszter napjára és ellentmondást nem tűrően hívott át magához.

Azonban anyát sem sajnáltam egyedül hagyni - a sushi tanfolyam nem várt örömökkel kedveskedett neki és és nekem is, ugyanis megismerkedett egy férfivel, aki a képek alapján, amiket a tanfolyamon készült képes mappában néztem meg róla a neten, igen szimpatikusnak tűnik és ő is hasonló cipőben jár, mint anya : felesége nem bírta tovább a küzdelmet a rák ellen. Felnőtt fia külföldön tanul és csak az ünnepekre utazott haza, a Szilvesztert a főiskolás barátaival tölti már.

Így némileg megkönnyebbülten, tudva, hogy anya az éttermi rendezvényen kellemesen fog szórakozni a férfival, én is megengedtem magamnak, hogy megpróbáljam kevésbé szörnyen érezni magamat Lottival.

Hétkor Lottiék háza előtt ácsingózom, megnyomom a fényes kapucsengőt, Lotti pedig hamar nyitja is az ajtót előttem.

- Jajj de hiányoztál - ölel meg szorosan. - Mi ez a búskomor ábrázat? - pillant rám. Képzelem, mennyire lehet lehangolt és nyúzott a fejem, ha a gyér utcai lámpák fényében is ennyire szembetűnő a lánynak.

- Minden rendben van, hidd el - legyintek, majd besétálunk a házba.

A lány szülei mosolyogva köszönnek nekünk, majd hagyják, hogy elvonuljunk Lotti szobájába.

- A Szilveszter éjjel beszékítve, a pezsgő még jó hideg - próbál jobb kedvre deríteni.

- Lotti, aranyos vagy, hogy áthívtál, de tényleg elég pocsék a kedvem - vallom be a lánynak.

- Ezt meg sem hallottam - húzza össze szemeit.

Kinyitja a pezsgőt és a két vékony üvegpohárba önt belőle.

Felém nyújtja, majd vonakodva, de elfogadom.

Az ágyára ülünk, az ölébe veszi a laptopját majd elindítja a már valóban a képernyőn ránk váró Zack Efronos filmet.

Óvatosan kortyolok bele az alkoholos italba, hiszen nem szoktam inni, de meglepően finomnak bizonyul - Lotti tudja, mitől döglik a légy.

Ahogy a film egyre bonyodalmasabbá válik, a pezsgő is úgy fogy.

...

- Mindenki talál magának szerelmet - jelentem ki a film végén, búskomoran szorongatva kezemben a pezsgőspoharat.

- Amelia, egyetlen egy csalódás miatt hülyeség leírni az életedet - bíztat. - Figyelj, próbáltad már kiírni magadból az érzéseid? Nekem szokott segíteni.

- Kiírni? - biccentem oldalra a fejem.

- Igen. Mintha levelet írnál Jeremiahnak. Elmondod neki, mit éreztél, mikor rádjöttek a féltékenységi hullámok, hogy az egész azért volt, mert nem értékeled magad, szépen elnézést kérsz, majd elköszönsz tőle. Hidd el, a végére könnyebben eltudod majd engedni.

- Úgy gondolod? - kérdezem, ízlelgetve a számban a pezsgőt. Igazából ez az ötlet jónak hangzik, kár, hogy én eddig nem gondoltam rá.

- Írjuk meg együtt - veti fel, majd az asztalához lépve felmarkol arról egy tollat és egy üres, fehér lapot, valamint egy mappát. A papírt a mappa tetejére helyezi, majd odaadja nekem az íróeszközzel egyetemben. - Kezdj neki! Én itt leszek - mosolyog rám. - Fel is olvashatod nekem a végén, mintha én lennék Jeremiah.

Buzgón bólogatni kezdek, majd jobb kezem ujjai közé fogom a tollat.

Először lázasan gondolkodni kezdek, miképp fogjak hozzá gondolataim szavakba öntéséhez.

Mosolyogva idézem fel a matek korrepetálásokat, még a direkt piszkálódásra is derűsen emlékszem vissza a fiú részéről.

Az összes randi felidéződik lelki szemeim előtt. Az is, mikor bemutatott a szüleinek. Milyen ideges volt, pedig azt hittem, elég gyakorlott az ilyen szituációkban.

Ezután kezem írásnak lát és csak úgy dőlnek belőlem a sorok.

...

Bármennyire szerettem volna halasztani, de eljött a hétfő, a január harmadika - az első tanítási nap.

Rettegtem visszamenni az iskolába, szembenézni Jeremiahval, Deborah pedig biztos, hogy már iskolaszintű pletykát kreált a szakításunkból és valószínűleg az sem titok már senki előtt, hogy önbizalomhiánnyal küzdök.

Lotti az iskola előtt bátorítóan karol belém, azonban titokzatosan viselkedett napok óta - nem válaszolt az üzeneteimre, nem hívott vissza, de most mégis mellettem áll.

Mielőtt belépnénk az épületbe, a lány a karomba szorítva jelzi, hogy álljunk meg egy pillanatra.

- Ugye tudod, hogy sokat jelent nekem a barátságunk? Sokat jelentesz nekem te. Te vagy az első őszinte barát az életemben.

- Baj van? - rémülök meg a monológ hallatán.

- Csak tartsd az eszedben, hogy a legjobbat akarom neked - motyogja, majd együtt besétálunk az iskolába.

A karácsonyi díszítés természetesen már nem függ a falokon, helyette valami más került oda.

Nem tulajdonítok neki nagy figyelmet, de ahogy egyre beljebb haladunk, azt veszem észre, hogy jó pár diák papírlapot tart a kezében és falja a rávetett sorokat. Néhányan rám szegezik tekintetüket és összesúgnak.

Mostmár érdekel, mit vizslathatnak. Biztos Deborah műve ...

Letépek egy példányt a szekrénysorról.

Már felkészülök Deborah óriási betűkkel írt leleplező sztorijára, ám a saját betűimet látom viszont a papíron.

A levelem szerepel rajta, aminek megírására Lotti bíztatott.

Üres kezem ökölbe szorul és a lány felé fordulok.

- Lotti, ehhez neked van közöd? - kérdezek rá.

- Bízz bennem, Amelia. Kérlek - esedezik.

Egyszerűen szóhoz sem jutok. Elárulva és nagyon hülyén érzem magamat.

Nem értem, hogy volt erre képes a lány. Végig segített elfeledkeznem a fiúról, majd teleplakátolja a szerelmi vallomásommal az iskolát? Hogy mindenki rajtam nevessen?

Ám ahogy körbepillantok, egyetlen nevető, szánakozó arcot sem látok. Inkább könnybe lábadt szemeket és vágyakozó sóhajokat.

- Amelia - kocogtatja meg valaki a vállam.

Összerezzenek a hang hallatán, ugyanis pontosan tudom, kihez tartozik.

Megfordulva tengelyem körül, Jeremiahval találom szemben magam.

•••

szeretnék egy ötletet felvetni nektek : egy Q&A bejegyzést fontolgatok, sokaknál láttam már ilyet. A kérdéseket természetesen ti tehetnétek fel, bármiről, ami érdekel titeket velem, a könyvvel, a szereplőkkel kapcsolatban és érkezhetnek itt is, vagy az epilógus alatt kommentben, de privát üzenetben is. Persze nem kötelező, csak ha ti is szeretnétek🙃❤️