Másnap reggel Lottival közösen küzdünk meg a decens őszi széllel - tegnap este ugyanis nála aludtam.

Egész komoly és részletes taktikát dolgoztam ki vele, amire azt hiszem, a neves randiguruknak is elismerő szavai lennének.

Azonban meglepően egyszerű is volt : Jeremiah totális semmibe vevése, majd mikor kezd megpuhulni és egyre jobban idegesíti a viselkedésem, érzelmeim bevallása és - ha minden úgy alakul, a boldog mámor.

Ezekkel a gondolatokkal lépjük át az iskola kapuját, remélhetőleg a szél nem fújta le az arcomról a sminket, amit a lány a reggel arcomra varázsolt. Szoknom kell a gondolatot, hogy ebben is jól érezhetem magamat.

A folyosón elismerő tekinteteket kapok, ahogy Lotti oldalán az öltöző felé vonulunk.

- Láttad hogy megbámult Nick? - vigyorodik el a szekrényünket kinyitva.

- Igen - ömlik vér az arcomba. Sosem voltam egy másodpercig sem valaki figyelmének kizárólagos központjában.

- Kis lépésekkel kell kezdeni - durmogja vetkőzés közben.

Próbálom óvatosan bedugni fejem a tesipóló nyakkivágásába, majd szépen elsimítom magamon az anyagot.

Belecsúsztatom lábam a sportcipőmbe majd masnit kötök a fűzőkkel.

Belépve a sportterembe, Lotti sleppjének vészjósló tekintetébe ütközünk.

- Ezt nem hiszem el - súgja nekem Lotti, s ekkor esik le nekem, hogy régi barátai körébe egy számomra ismeretlen arc csatlakozott. - Az ott Deborah Payton. Ovi óta utálom. Annyiszor szúrt ki velem amennyiszer csak lehet. Mikor a suliban népszerű lettem,hirtelen ő is elkezdett bájologni. Idáig süllyedt - fejezi be mesélését.

- Ne aggódj, nincs ellened semmi felmutathatója - nyugtathatom.

- Igazad van -bólogat, lófarkas haja ide - oda libben.

Tornasorba rendeződve várjuk a tanárt, aki mosolyogva érkezik meg.

- Sziasztok! Lotti, ki hiányzik?

- Teresa és Hannah - néz gyorsan végig a soron, kiszúrva a két lány hiányát.

- Tanárúr, mit csinálunk ma? - szólal meg az előbb említett Deborah igencsak mézes-mázos hangon, amitől gerincemen végigfut a hideg.

- Arra gondoltam, hogy kosarazhatnánk - veti fel a tanár, mire vegyes visszacsatolást kap. - Lányok, régen dobálgattunk. Rendeződjetek csapatokba és hozom a mezeket!

Mivel Lotti nem számíthat már a barátaira én pedig rajta kívül nem tudok mást felmutatni, a megmaradt csellengő lányokhoz csapódunk. Bármennyire is próbálok másra gondolni, igazi lúzer csapat hatását kelthettük.

A tanár visszatér a mezekkel, amik közül a pirosakat adja a kezünkbe.

Felveszem a pólómra, majd elhelyezkedem a pályán.

- Amelia, gyere ide a középkezdéshez! - int nekem Mr.Wyatt, Lotti bátorítóan szorítja meg kezem.

- Deborah, te is kérlek! - a fekete hajzuhatag megindul felém. Magabiztos mosolyt vet rám, majd beáll a vonal túlsó oldalára.

A tanár közénk emeli a labdát, majd belefúj sípjába.

- Mindent tudok rólad és Jeremiahról - súgja át.

Döbbenten és megszégyenülve pislogok, a lány közben átveszi az irányítást, a narancssárga labda az ő kékmezes csapatához kerül.

Az egész meccs alatt csak rohangálok a pályán, azonban egy csontnélkülivel megjutalmazom a többieket, ám ez kevés a győzelemhez.

Miután átöltözünk, a lány bátorító mosolyra húzza száját - matek következik, amin szembe kell néznem a fiúval - minden lehetséges értelemben.

Szó nélkül masírozunk el a teremig, én mély levegőket veszek, Lotti pedig kezemet szorítja.

Jeremiah már a helyén ül, bakancsba bújtatott lábával dobol a padlón, tekintetét rám emeli, majd halvány meghökkenés fut végig arcán.

Érzem, ahogy Lotti az eddiginél erősebben szorít belém, majd a hátsó padsor felé rángat.

Jeremiah tekintetét még mindig magamon érzem, azonban én nem jutalmazom meg sajátommal.

- Azta, ez nem volt semmi - súgja nekem oda a lány mikor helyet foglalunk - látod, mondtam én neked, hogy ez a taktika kifogástalan.

- Úgy gondolod? - nézek rá megerősítés gyanánt.

- Úgy - bólogat - talán a bálra pont ki is békültök - érinti össze ujja begyeit, amitől elnevetem magam.

- Az nem lenne rossz. Azonban a bál két hét múlva van - sóhajtok fel. - De ne nekem legyen igazam.

Az órán továbbhaladunk az anyaggal, a tanárnő egy témazáró dolgozatot jelent be, amire Jeremiah hevesen rázza a fejét, azonban próbálom nem megsajnálni.

Mivel biosz jön, a szünet alatt át kell evickélnünk az épület másik szárnyába.

A kávéautómata felé igyekszünk, mikor valaki megböki a vállam.

A szivem majdnem kiugrik a helyéről és olyan gyorsan fordulok meg, hogy szinte biztos vagyok, szőke tincseim Lotti szájában végezték.

Azonban csalódottan konstatálom, hogy csak Patrick az, a matlétacsapat egyik tagja.

Szemüvege majd' lecsúszik orráról izgatottságában, kezei látványosan izzadnak.

- Szia A- a melia - kezd bele, hangja azonban reszket, mint a nyárfalevél. - Először is, nagyon ssszép vagy - legszívesebben azonnal eltűnnék innen. Patricket mindenki Dadogós Davidson néven ismeri, emellett elég bizarr természetű - ráadásképp szinte biztos, hogy belém van zúgva gólya korunk óta.

- Szia Patrick - köszöntöm én is.

- Mondd csak - bíztatja Lotti, én pedig odakapom tekintetem és szemöldökeim szinte érezhetően kérdőjelet formáznak.

A helyzet romlásaképpen ekkor feltűnik a színen Jeremiah, két haverjával egyetemben.

Mivel a szekrénye, ha jól tudom, az autómatához közel van, így nyilvánvalóan oda tart.

Nagyot nyelek.

- Szóval - szedi össze magát közben Dadogós Davidson, akarom mondani Patrick - lenne kedved eljönni velem az őszi bálra?

- Nem hallottuk jól, kedves Patrick - Lotti arcára pimasz kis mosoly ül. Közben Jeremiah haverjai megbökik Jeremiah vállát és állukkal irányunkba böknek.

- Lenne kedved eljönni velem az őszi bálra? - Patrick arca paradicsompirossá válik a stressztől és erőlködéstől.

Jeremiah kérdőn mered maga elé.

Ekkor leesik, miért tette ezt előbb a lány.

- Igen, Patrick, szívesen elmegyek a bálba veled - válaszolok én is kicsit hangosabban.

Jeremiah arckifejezése eltorzul, nevetni kezd, majd becsukja száját és tátog mint egy ponty.

- Huhh, szuper - sóhajt fel megkönnyebbülten Patrick. - Akkor még beszélünk - int nekem, majd Pokemonos háttáskájával elszambázik a helyszínről, azonban Lotti is az ellenkező irányba húz engem.

- Dehát a kávé ... - kezdenék neki.

- Az most túl keserű lenne a győzelemhez - vigyorodik el.

Sziasztok Drágák!❤️

Tudom, mihamarabbi folytatást ígértem, de remélem megértitek hogy képtelen voltam idáig leülni ez elé. Azt is remélem, hogy mindannyiótoknak nagyon kellemesen telt/telik a Karácsony és hogy a Szilveszter is úgy fog! Szeretnék nagyon Boldog Ünnepeket kívánni mindannyiótoknak! 🎄❤️ A következő rész valószínűleg csak 2018-ban érkezik majd, de remélem, az új évben is találkozunk majd itt!🎇