Ahogy telnek - múlnak a napok és a Jeremiah - val folytatott beszélgetéseink egyre személyesebbé válnak, kezdem kissé árulónak érezni magamat.

Az az igazság, hogy Lotti egész kedves lánynak tűnik - persze mélyen a felszín alatt, de egyre inkább úgy érzem, viselkedése csak színjáték, ezzel próbálja megvédeni magát. Ezért pedig nem ítélhetem el, hiszen sok éven át én is csigaházban éltem, csakhogy elkerülhessem bántalmazásait. Nyilván nem tudhatom, milyen a gimis hierarchia rendszer legtetején ülni, de úgy tűnik, cseppet sem annyira lenyűgöző, mint azt sokan hiszik.

Éppen ezért érzem magamat rosszul amiatt, hogy még mindig én beszélgetek a fiúval, ráadásul egyre rendszeresebben és nagyobb kedvvel. Néha pillanatokra meg is feledkezem a szerepemről, és abszolút magamat adva mesélek egy - két dologról, majd észbe kapva, szomorúan zárom el gondolataimat.

- Képzeld, ma étterembe visz! - szökkel hozzám mosolyogva Lotti, a semmiből felbukkanva.

Haja lófarok és fonat helyett göndörödve omlik alá vállaira, ajkát meggypiros színű rúzs tölti ki, ami mögül kivillan tökéletes fogsora.

A hír hallatára lábam a földbe gyökerezik és fogalmam sincs, hogyan kellene reagálnom.

- Matekon nem próbálod kideríteni, hova megyünk? Nem szeretnék túlöltözni - fecseg tovább mosolyogva, miközben a terem felé tartunk.

- Lotti! - vágok közbe lelkes ömlengésébe. - Mi lenne, ha innentől te beszélgetnél vele? Őszintén szólva, már a te dolgod lenne, nekem kezd kellemetlenné válni - igazítom meg magamon kantáros nadrágom pántját. - Végülis, a te pasid. A te valódi énedet kellene megismernie, nem az enyémet.

A lány sóhajt egyet, majd rám emeli tekintetét.

- Igazad van - vallj be, amin meglepődöm, bár tudom, hogy reális a kérésem. - Mától leveszem a válladról ezt a terhet. Csak kérlek, derítsd ki, hova visz!

Bólintok egyet, majd a terembe beérve elfoglaljuk a helyünket.

Kisvártatva Jeremiah is levágja mellém magát a padba.

- Hallom vacsizni viszed Lottit - kezdek bele azonnal a kíváncsiskodásba.

- Igen, a kedvenc éttermembe - bólogat, majd fellapozza kockás füzetét és elém tolja az egyik példát.

Múlt órán a valószínűségszámítás témakörét kezdtük boncolgatni, ami nekem nem tűnik olyan bonyolultnak - ellenben a göndör hajú fiúval.

- Az melyik? - érzem, hogy túlfeszítem a húrt, de tudom, Lotti a lelkemre kötötte az étterem hollétének kiderítését.

- De kíváncsi itt valaki! - húzza telt ajkait mosolyra, elővillannak hófehér fogai. - Ne hidd hogy elmondom, tudom, milyen pletyisek a lányok. Szaladnál és elmondanád Lottinak.

Érzem, ahogy elönt a pír és a táskámban tárolt palackomért nyúlok, majd kortyolok a hideg vízből.

- Nos - hajolok a fiú füzete felé, így próbálva elterelni gondolataimat a tegnap esti beszélgetésről és a fiú észveszejtően dögös mosolyáról. - A valószínűség maga az a kedvező esetek száma, osztva az összes esettel. Például, ha te a haverjaiddal öten elmentek moziba, majd a büfésorban állva azt mondják, egyikőtök kaphat egy ingyen popcornt, ezt az egy alatt az öt képlettel írhatjuk fel, ugyanis öten vagytok és egy személyt veszünk. Így érthető?

- Én inkább nachos párti vagyok - akadékoskodik, majd újból dob felém egy lehengerlően csillogó mosolyt.

- Sajtos szósszal? - mosolyodom el én is.

- Igen - szemei csillogni kezdenek.

- Hmm - fejezem be ennyivel a mozis rágcsáról folyó beszélgetést. - Nyisd ki a könyvet a nyolcvanadik oldalon! - kérem rá, majd áttanulmányozom a feladatokat.

- A barátnőd sokkal jobb fej, Amelia, nem ilyen kis szabálymániás, karótnyelt csaj - ingatja fejét.

Köszi, Jer.

Mivel az első három egyszerűbbnek tűnik, a fiút ezek megoldására utasítom, közben újabb korty fogy el italomból.

A sok víz hatására érzem, hogy meg kell rohamoznom a mosdót.

Telefonomat az asztalra csúsztatom farmerem zsebéből, majd a palackot magamhoz ragadom.

- Egy perc és jövök! - lóbálom meg a fiú előtt az üveget, majd sietősre veszem lépteimet.

Hála Istennek nincs nagy sor a lánymosdóban, így hamar elvégzem a dolgomat.

A kézmosónál megengedem a vizet és előbb üvegem töltöm meg azzal, majd megmosom praclijaimat.

Ráérősen sétálok vissza - Jeremiah úgysem híres a gyors feladatmegoldásban.

Visszaérve az asztalnál, Jeremiah hüledező tekintettel fogad, arcára harag és döbbenet ült ki, kezében pedig érthetetlen módon a telefonom van.

- Amelia, ez mégis mi a szar?! - fordítja felém a mobilom kijelzőjét.

Mikor megpillantom a kijelzőt, a lábaim földbe gyökereznek, tüdőmből az összes levegő elfogy és kapkodva kell pótolnom minden cseppet.

A kijelzőn ugyanis a randiapplikáció virít, megnyitva a Jeremiah-val folytatott beszélgetéssel, s legújabb üzenettel, amit a fiú minden bizonnyal most küldhetett.

Szólalni sem tudok, annyi gondolat kavarog a fejemben. Rosszul érzem magam, bűntudatom hányinger formájában mutatkozik meg. Közben pedig igazságtalannak érzem a helyzetet, hogy én buktam le és nem Lotti, bár én is bűnrészes voltam. Meg kell küzdenem a gondolattal, hogy nincs több beszélgetés a fiúval, s a legrosszabb, hogy nemsokára le fog esni a fiúnak, hogy minden, amit megosztottam, rólam szól, s eszembe jut az összes személyes történet, amit eddig nem mertem más előtt felfedni.

Jeremiah meg fog ölni. Lottit is.

Lotti Jeremiah után öl meg.

Mindegy, ki öl meg hamarabb, lehet, hogy egyszerre követik el.

Lotti nem fog elmenni randizni Jeremiahval.

De végülis ez nem Lotti hibája? Dehát én is belementem!

- Én .. én megtudom magyarázni - hebegem.

A fiú arca eltorzul, majd kilép az alkalmazásból és megnyitja a fényképeimet.

- Te nem vagy normális! - kiált rám és felém mutatja Lotti képeit.

Lángoló arccal szabadkozom a diákoknak akik a jelenet miatt szitkozódnak felénk.

- Ezt inkább kint beszéljük meg - kérlelem, a fiú azonban elneveti magát.

- Ezt inkább ne beszéljük meg sehol - ingatja a fejét, majd szedelőzködni kezd. - Nem is tudom, melyikőnk a hülyébb. Te, hogy azt hitted, sosem derül ki, én, hogy elhittem, vagy Lotti, amiért rávett erre. Vagy hogy azt hitted, szükséged van erre. Vagy én, hogy azt hittem, Lotti belülről is tökéletes lehet.

Szavai tőrként fúródnak szivembe.

- Jeremiah ... - szólalnék meg, de csendre int.

- Mind a ketten betegek vagytok! - harsan fel, majd otthagy engem elemeimre hullva a könyvtárban.

Sziasztok drágák❤️!

Tudooom, majdnem egy hónapja nem volt rész, és több, mint egy hete ígérem a folytatást, de sok mindne közbejött és nem akarlak Titeket ezzel untatni.

Hogy vagytok? Várjátok már a tél első napját? Én személy szerint imádom a Karácsony hónapjának beköszöntét, készülődni az Ünnepekre, a kivilágított utcákat, valamint a saját szobám dekorálását is.

Remélem a rész is úgy tetszik majd Nektek, mint nekem a Vörösmarty utca!💫☃️