Belépve az ajtón, egy tágas és ízlésesen berendezett ház fogad.

Jeremiah lazán az előszoba sarkába hajítja táskáját és Vans cipőjét, majd kérdőn néz rám.

Kibújtatom lábam a fekete vászon anyagú lábbeliből, majd várok valami jelre a fiútól, aki azonban otthonosan bevágtat az előszobából nyíló étkezőbe, majd mikor érzi jelenlétem hiányát, hátra méltóztat fordulni.

- Jaaa - esik le neki a tantusz. - Gyere! - int nekem, mint egy kiskutyának. Bár talán azzal kedvesebben bánna ...

Betipegek mezítlábas lábammal a tágas helységbe, és szemem körbejártatom rajta.

A padló fényesen csillog, a kerek asztal körül pedig drágának látszó székek kapnak helyet.

A mennyezetről egy csillár lóg alá, fényt szolgáltatva.

- Remélem nem vagy éhes, anya nem főzött ma - tudatja velem.

Már meg sem lepődőm Jeremiah szavain.

- Viszont van limonádé - mutat a konyhapulton álló kancsóra, amiben citrom és narancs karikák úszkálnak.

Aprót bólintok, mire a fiú rögtön egy pohárért nyúl, és önt nekem az üdítőből.

A limonádé tökéletesen eltalált lett; pont annyira kesernyés, mint annak lennie kell.

Felhörpintem az utolsó kortyot is, majd az asztalra helyezem az üvegpoharat.

- Menjünk fel a szobámba - invitál Jeremiah.

- Dehát a könyveid .. - fordulok az előszoba sarok felé, ahol a srác táskája pihen.

- Fent is van elég üres füzetem - vonja meg a vállát, majd balra kanyarodva nekiindul, én pedig követem.

A szobája nagysága nem tér el a ház többi szegletétől.

A barnára festett falak melegséggel töltik meg a helyet, és kiemelik a rájuk aggatott képeket, amik fehér keretbe foglaltattak.

Velem szemben tátong az ablak, amin fehér redőnyök kapnak helyet, így sötétíthetővé téve a szobát.

Az ablakhoz közelebbi oldalnál, egészen a falnak tolva található egy fehér íróasztal, közvetlenül mellette egy fehér gardrób és a másik oldalt egy ezzel egyezű színű, fém keretes franciaágy.

- Ülj csak le az ágyra, egy perc és jövök. Hozok fel vizet - hadarja el Jeremiah, majd elszáguld a szobából.

Óvatosan leülök utcai ruhámmal a fehér ágyneműre, és a puha, szőrmével bevont huzatú párnákat simítom végig.

- Tetszenek? - összerezzenek a fiú hangjának hallatán.

Az ajtófélfának támaszkodva szemléli, ahogy arcom újfent, paradicsomhoz hasonlatos színűre válik, kezeim pedig azonnal ölembe hullanak.

- Biztos kényelmesek - vonom meg a vállaim.

Elmosolyodik, majd helyet foglal mellettem.

Kettőnk alatt már kicsit besüpped az ágy, szivem pedig gyorsabban ver, ahogy a fiú közelebb húzódik felém.

- Te jóban vagy Lottival, ugye? - kérdése meglep.

Ezek szerint az ellenkező nem valóban ennyire figyelmetlen lenne? Egy pár perces csevejjel meg lehet őket téveszteni. Legalábbis Jeremiaht minden bizonnyal.

- Mondhatjuk így is - suttogom, ám Jeremiah elkapja mondatom felét.

- Mit mondtál? - kérdez vissza.

- Igen, jóban vagyunk - bólogatok.

- Van valakije? - tudakolózik tovább.

Vajon ezen a héten még nem tett szert egy újabb áldozatra? Vagy azt hiszi, a hozzám hasonló lányokhoz nem jutott el a szóbeszéd? Vagy talán átlát Lotti álacra alatt? Nem, annyira nem lehet okos.

- Nincs - ingatom a fejem.

- Az király - szája széles mosolyra húzódik, így engedi láttatni tökéletesen rendezett, fehéren villogó fogsorát.

- Elkezdhetjük a matekot? Időben haza kell érnem - próbálok valami hazugsággal szabadulni a Lotti körül forgó csevejről, de a fiú pimasz, gunyoros mosolyából rájövök, hogy a füllentésem igencsak szánalmasnak állít be engem.

- Persze, nehogy miattam elkéss - űz velem pimasz játékot, majd kegyesen az íróasztalhoz fárad, és lehuppan az egyik székre, én pedig óvatosan húzom ki a szőnyeg tetején a másikat.

Előkotor a középső, széles fiókból egy négyzetrácsos füzetet, én pedig lehajolok a táskámért és kiveszem belőle a felszerelésem.

Mialatt elmagyaráztam a fiúnak a roppant egyszerű megoldóképleteket, de ő bamba tekintettel bólogatott csupán, úgy érzem, mára ennyi elég volt belőle. Mondatomat folyton Lottihoz kapcsolódó kérdésekkel szakította félbe, vagy éppen teljes nyugodtsággal Tinderezett mellettem.

Egy óra elteltével elköszönök tőle, zsongott már a fejem személyétől.

A buszmegállóban furdal a kíváncsiság, vajon Jeremiah üzent - e azóta Lottinak, vagyis nekem.

Bekapcsolom a mobilinternetem, és azonnal pár felugró ablakra leszek figyelmes, amik mind egy - egy új üzenetet hivattak jelölni.

Rákattintok az egyikre, majd megnyílik előttem a Tinder.

Jeremiah neve alatt megjelenik pár üzenet.

Lenne kedved beszélgetni? Mesélj valamit magadról.😅🙈

Lotti parancsa jut eszembe, misszerint beszélgessek vele filmekről, majd érjem el, hogy elhívjon moziba.

Naiv kis Lotti ...

Azonban nem merek ellenszegülni neki, így választ írok a fiúnak.

Persze! Nos, nem tudom, hogy tudod -e, hogy balettozom. 👯A pom - pom csapat oszlopos tagja vagyok, dehát a versenyeiden szoktál látni. ✨Ha nem, ezentúl tudod, hol találsz.😉

Ez igazás frappáns válasznak minősül, Lotti sem írhatott volna jobbat.

És mik a kedvenc filmjeid, Lotti?😌

Bingó!

A Google - ben utánakeresek a mozikban menő filmeknek.

Csupa érdektelen hülyeség van a listán, mígnem ki nem bogarászom a Tulipánláz című filmet.

Nagyot dobban a szívem.

Odáig vagyok az a tizenhetedik - tizennyolcadik században játszódó filmekért, ráadásul a benne játszó női főszereplő az egyik kedvenc színésznőm.

Nagyon szeretem a régi korban játszódó filmeket. Tetszenek a jelmezek, és a régi kori viselet.👗

Mielőtt végiggondolhatnám, ez a mondat mennyire passzol Lotti jelleméhez, már rányomok a Küldés gombra.

Idegesen várom a választ, ami hamar meg is érkezik.

Adnak valami ilyesmit most a moziban.

Tényleg? 😱Nem is tudtam ...

Lenne kedved valamikor megnézni? Mondjuk a jövőhéten.

Persze, miért ne?😏

Sziasztook!

Megérkezett a folytatás, remélem nem bánjátok a rövidebb fejezeteket! Kinek hogy telik a hétvége? 🙈Remélem Ti is élvezitek ezt a csodálatos időt!🌞
Véleményekkel nyugodtan bombázzatok!🌼🙈