Csupa csipke, strassz, gyönyörű vonalvezetés, kávébarna árnyalatok - így tudnám a Macy's idei báli ruháinak darabjait jellemezni.

Lotti izgatottan simítja végig a vállfákon csüngő darabokat, óriási mosolyra húzódik ajka.

Teljesen oda van az egészért, le sem tagadhatná.

Tegnap este felhívott és elújságolta, hogy Adam Travis elhívta őt a bálba.

Adam a focicsapat egyik oszlopos tagja volt és noha nem ért el akkora sikereket és nem örvendett akkora népszerűségnek a lányok körében, mint Jeremiah, azért az Instagram képeit elnézve Lotti piszok szerencsés lány. Meg persze Adam is az.

- Jéézusom, Ams, ezt látnod kell! - Lotti szinte csöpögősnek mondható szemekkel mered egy ruhára, majd odaint magához.

Kelletlenül odasétálok, de persze próbálom a barátnőm kedvéért a figyelem és érdeklődés látszatát kelteni.

- Lotti, az összes eddigi ruha csodás, amit magadnak néztél, igazán felpróbálhatnád az egyiket - utalok arra, hogy szegény fiatal hölgy, aki eleinte buzgón mutogatta nekünk a ruhákat, inkább visszavonulva leült egy fotelbe és onnan támogatja barátnőmet.

- Az meglehet - mosolyodik el. - De ezt most neked találtam.

Szemöldököm a magasba lendül.

- Rám is gondoltál? - élcelődöm vele, de hamar vihogásba torkollik a dolog.

- Jajj - forgatja meg égszínkék szemeit Lotti - ne állíts be ennyire egoistának. Ez a ruha valóban mesés.

- Akkor mutasd - sóhajtok fel, majd felkészülök arra hogy Lotti a sok nude színű ruha közt is képes volt megtalálni számomra az egyetlen kirívó darabot.

A lány óvatosan egy vállfáért nyúl, kihúzza azt a többi közül, én pedig próbálom felvenni a "nem is olyan szörnyű" arckifejezésemet.

Azonban mikor a ruha elémtárul, elakad a szavam.

A ruha alja bőven a földet súrolja, a szoknyarésze rettentően gazdag, kávészínben pompázik, csupa csipke, virágszirom formákba rendeződve.

A felső része lyukacsos, átlátszó anyagból készült, hátán, oldalán és a mellrészén ugyan azzal a csipkemegoldással feltuningolva, ami az alját is díszíti.

- Ezt azonnal fel kell próbálnod - hangzik el Lotti utasítása.

Benyitok egy szabad próbafülkébe, majd Lotti felakasztja a ruhát egy fogasra.

- Ha segítségre lenne szükséged, csak sikíts! - kacsint rám.

Szemeim még elidőznek a ruhán, mielőtt belebújnék.

Vállait kicsúsztatom a vállfa fogságából, majd óvatosan lehúzom a zipzárt középen.

Alulról beleügyeskedem magam, de mivel igencsak szűk, Lotti segítségére lesz szükségem.

- Lotti - dugom ki fejem a függöny mögül.

A lány készségesen bepattan mellém, majd felhúzza a zipzárt.

Apró sikítást ereszt meg, mire felkapom a fejem és a tükörbe nézek, hogy megvizsgálhassam magam.

Szó mi szó, a ruha valóban álomszép.

Az ujja vége tökéletesen áll csuklómon, kellően kihangsúlyozódik a puffossága.

A felső része azonban merész - csupán a mellem van eltakarva a virágok segítségével.

Feszengeni kezdek Lotti előtt.

- Szivem, ezt a ruhát rád öntötték - simítja meg vállam.

- Túl kihívó - ingatom a fejem.

- Amelia, egy tizenkilenc éves, érett, felnőtt nő vagy, aki jövőre nagy valószínűséggel az egyik legjobb egyetemen fog tanulni. Mikor lenne itt a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy kitörj a komfortzónádból, ha nem ezen a bálon?

Lotti szavai némiképp megnyugtatnak.

- Nem tudom, anya megengedné - e - ötlik fel a következő gondolat fejemben, de érzem, hogy csak a kifogásokat keresem.

- Az az igazi kérdés, Am, hogy te akarod - e ezt a ruhát - vonja meg vállait a lány.

Újból szemügyre veszem magam a tükörben.

- Azt hiszem igen - sóhajtok fel.

- Akkor ez eldőlt - csapja össze tenyereit Lotti. - Ráadásul, hogy ne feszengj annyira benne, én is a beválalósabb ruhát választom - utal arra a ruhára, amit először kiszúrt, mikor beléptünk a boltba.

Fél óra múlva izgatottan rángat a kasszához, hogy kifizessük a ruháinkat.

Odanyújtom a hölgynek anya bankkártyáját - visszacseng füleimbe a "nehogy olyan ruhát válassz, ami nem tetszik annyira, hogy megfeledkezz az áráról" mondata, amit azt hiszem, sikeresen teljesítettem.

A buszmegállóban elköszönünk egymástól - Lotti balettórára megy, én pedig idegesen tördelem a kezem, kissé tartok anya reakciójától.

- Csodásan fog állni, főleg azzal a cipőmmel amiről meséltem - kiáltja még oda nekem az utcasarokról.

Már besötétedik, mire hazaérek.

Anya kíváncsian pislog a nagy ruhásszatyorra, mikor belépek az ajtón.

- Lehet, hogy neked nem fog tetszeni - kezdek védekezni.

- Majd meglátjuk - mosolyodik el.

- Segítesz felvenni? - kérem.

- Persze.

Kiemelem a finom anyagot a zacskóból, lehúzom a zipzárat, majd gyorsan lekapkodom magamról a farmerem és a csíkos pólóm.

Belebújok a ruhába, megfordulok és hagyom hogy anya felhúzza a zipzárt majd elegyengesse az anyagot és a pár hajtincset ami a zipzár martalékául esett.

Mikor megfordulok, teljesen más reakció fogad.

Anya felhúzott szemöldök és rosszallás helyett tátott szájjal és könnybe lábadt szemekkel mered rám.

Tetőtől talpig végigmér, majd szóra nyitja száját.

- Mikor cseperedett így fel az én icipici kislányom? - felém tárja karjait amikbe azonnal belesimulok.

- Féltem, hogy soknak tartod majd.

- Amelia - óvatosan eltol magától - ha emiatt bárki is rossz szavakkal illetne, annak velem gyűlik meg a baja - szipogja. - Bárcsak apád is láthatna így.

Mostmár én sem bírom megállni és a könnyeim forrón utat törnek maguknak.

- Szeretlek, anya - suttogom. - Segítesz levenni?

Anya kiügyesked a ruhából, majd ráilleszti a vállfára amivel együtt ideadták nekem.

- Akaszd fel gyorsan a szobádba - simítja meg a vállam.

Felsietek a szobámba, majd óvatosan a gardróbszekrényem ajtajának tetejére helyezem a vállfát.

Ledobom magam az ágyra, kiveszem zsebemből a telefont, majd csatlakoztatom a wifinkre.

Ahogy megjelenik a hálózat ikonja, egy pittyegés fogad - és ezzel együtt egy új iMessage üzenet.

Jeremiah Waters az enyém, te örök vesztes. 🤬😡

Meg is hoztam az új részt babák!
Ps.:Mit gondoltok az új borítóról?
Ps2.: Belekezdtem egy új történetbe, Utolsó esély címmel, nagyon sokat jelentene ha belenéznétek!❤️🌹