Előzmény:

- Ismered az elfújta a szelet? - kérdezem félve.

- Nagyjából. Az nem ilyen tizennyolcadik századi regény, vagy mi? - szája mosolyra húzódik.

- De, valami olyasmi - sóhajtok fel, majd szemeim újra a lapra vezetem.

- Érdekes, Lotti is szereti az ilyen filmeket - morfondírozik, a testem pedig megfeszül.

- Érdekes - bólintok rá, Jeremiah pedig megvonja a vállát és újra magamra hagy.

🖤🖤🖤🖤

Élvezettel fordítgatom ujjbegyemmel a lapokat egymás után, és falom a gyönyörűen megírt sorokat.

Közben a tanárnő is újra elfoglalta helyét az asztal mellett, egy autómatás kávé kíséretében.

- Na jó, mehettek! - pillant a falon lógó, kék keretes órára, ami szerint csupán háromnegyed óra telt el. Meglepetten, de örömmel fogadom döntését.

A könyv lapjai közé becsúsztatom a könyvjelzőmet, majd összekapom a táskám és a barna szövetkabátom, majd halkan távozom a teremből.

- Héé! - kiált utánam a fiú. - Lotti edzésének mikor lesz vége ma?

Mivel fogalmam sem volt, hogy a lánynak egyáltalán ma van edzése, főképp arról nem volt tudomásom, meddig is tart.

- Én ... - kezdenék bele, de ekkor Lotti szőke fürtjei villannak fel mellettem.

- Jeremiiiiah! - köszönti a lány túláradó lelkesedéssel a srácot, aki széles mosolyt ölt arcára. - Rólam van szó? - lófarokba fogott haja ide - oda libben a levegőben, csodálkozom, hogy a hajgumi nem okoz károsodást a hajgyökereinek, ugyanis eszelősen szorosan tartja frizuráját.

- Igen - kacsint rá a srác, én pedig kezdem érezni, hogy távoznom kell. - Nincs kedved most moziba menni? Persze csak ha ...

- Ráérek - ragyognak fel a lány hűvös, jégkék szemei, és műkörmös kezét a másik tenyerébe mélyeszti.

- Szuper, akkor kint várlak a kocsimnál. Tudod, enyém az a fekete BMW. Tuti láttad már - kacsint újból, majd eltűnik.

Lotti felém fordul.

- Nos. Segíteni fogsz - a hangjából szűrődő éltől és tárgyiasságtól szinte meginog a lábam.

- Mégis hogyan? Nem lehetek ott, és súghatom a füledbe, mit mondj neki. Biztos megoldod magadtól is.

A lányon pimasz mosoly fut végig.

- Tudod a számom, igaz? - kérdezi, közben előkapva mobilját.

Ingatom a fejem.

- Itt van - tartja felém a kijelzőt, amin a telefonszáma virít.

Gyorsan bepötyögöm a telefonomba, majd elmentem a névjegyzékembe.

- Csodás - bólint egyet. - Akkor gondolom világos a terv. Amikor üzenek neked, te leírsz egy beszédtémát. Vagy csak szimplán segítesz, mit mondjak neki.

- Ez nevetséges, Lotti - kacagok fel, de a lány hűvös tekintetével találom szemben magam, amitől lelankad a mosoly a számról.

- Megbeszéltük. Most pedig sipirc - hesseget el kezeivel.

Vállamra helyezem a táskám és elindulok.

Mire hazérek, már vár egy üzenet Lottitól.

Mi a francról szól ez a Tulipánizé? Nem tűnik egy Szex és New York filmnek.

Nagyot sóhajtva pötyögöm le neki a film rövid tartalmát.

Percekkel később kapok egy rövid, de annál inkább nemtörődöm választ.

K

Szemöldököm a magasba szökken, mobilom a kezembe zárom és eldöntöm, hogy innentől nem segédkezem Lotti rémrandijában Jeremiah "Jóképűvagyok" Waterssel.

Azonban ahogy belegondolok, hogy mégiscsak én voltam az, aki eddig beszélgetett a fiúval, az én válaszaim tetszettek neki oly' nagyon, valahol igazságtalannak kezdem érezni a szituációt : miért Lotti aratja le a babérokat a barna, Gabriel arkangyal göndörödő fürtjeivel megáldott fiúval?

Ahogy végigszáguld ez a gondolat, olyan hevesen rázom meg fejemet, hogy azonnal eltűnjön onnan.

Jeremiah nem több egy bunkó, sekélyes fiúnál.

Zsák a foltját.

Ezután nekilátok az angol beadandóm megírásának, ami Poe munkásságának bemutatásáról szól, majd a biológia könyvemben lapozom fel a vércsoportokról szóló részt, amiből holonap minden bizonnyal dolgozat várható.

Pont az RH negatív ember taglalásánál tartok, mikor a telefonom megint rezegni kezd.

Hála a néma módnak, nem zavarta meg tanulásomat a sokadjára felcsörgő telefonom.

A kijelzőn Lotti neve jelenik meg.

- Igen? - szólalok bele, miután a zöld telefonikonra nyomok.

- Amelia, a segged alatt van a telefon? - suttog bele.

- Nem - válaszolok ridegen.

- Képzeld! - kezd ujjjongani. - Jeremiah megcsókolt.

- Szuper - sóhajtok fel, hangomat próbálom ingerszegény színre állítani.

- Azt mondta, szeretne még több randit is. Meg hogy engem visz a végzősök báljába - sorolja tovább a jó híreket.

- Nagyszerű - értetlenül állok a történések felett.

Fogalmam sincs, Lotti miért engem hív fel a hírekkel, és nem valamelyik kis csatlósát. Engem szívből gyűlöl, ráadásul csak kihasznált céljai elérése végett.

- Igazából - sóhajt mélyet, érzem hangján, hogy nehezére esik kiejteni a szavakat - ezt neked köszönhetem, Prescott. Nekem Jeremiah tényleg tetszik. Erre akkor jöttem rá, mikor egy nagy csokor rózsával fogadott a kocsinál. Nem tudom, hogy volt ideje elszaladnia értük, de megtette.

- Ez kedves - válszolok.

- Amelia - kezd bele újra - szeretném, ha kibékülnénk. Persze nem leszel a legjobb barinőm, mint egyes és kettes - a szemem fennakad annak említésén, hogy a barátnőit csupán számokkal nevezi meg - de úgyis az volt az alku, hogyha sikerül a dolog, megkegyelmezek neked. De ezen felül néha odajöhetsz az asztalunkhoz is.

- Köszönöm Lotti, ez nagyon kedves tőled - alig várom, hogy letehessem a telefont, és tovább foglalkozhassak az RH csoporttal.

- Csak ennyit akartam. Puszika! - köszön el, majd a vonal megszűnik.

Végre visszatérhetek a könyvem felé, azonban valami ismeretlen érzés férkőzik be bordáim közé.

Sziasztok!⭐️
Remélem mindenkinek csodásan telnek a szünet első napjai😌 Éppen a Scream Queens 2.évadját nézem, amit imádok, mert egyáltalán nem ijesztő, hanem egy zseniális paródia😂😍 Ti nézitek?
Btw Belekezdtem egy új történetbe, ami A sorok között címen fut, nézzétek meg, ha gondoljátok🖤