Draco szemszöge

Madridból átkerültünk a festőien szép Rómába. A mediterrán országban hajnalban nagyon fülledt a levegő, még tavasszal is. Hermione haja nedves tincsekben tapadt a nyakára, ahogy végig sétáltunk pár utcán a szállodánk után kutatva.

- Szerintem eltévedtünk. Használok egy kereső varázslatot, az gyorsabb lesz. - emeltem fel a pálcámat. Granger egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből.

- Tévedjünk el ketten. - suttogta mézédes hangján.

Egy óra is eltelhetett miközben céltalanul bojongtunk.

- Hova megyünk? - kérdeztem, zavart a tudatlanság. Fogalmam sem volt melyik utcába fordultunk be, vagy melyik nevezetsség elött haladunk el.

- Számít az, hogy hol vagyunk? - kérdezett vissza csendesen. A szája egyre lefelé görbült minden szó után.

- Mi a baj? - fordítottam magam felé.

- Még három nap... - motyogta csak úgy magának.

- Mi? - értetlenkedtem.

- Van még háram napunk, utána meg jön a szörnyű valóság. Ez csak egy álom világ. Mi itt együtt lehetünk, viszont a való életben mi ellenségek vagyunk. - magyarázta a melkasomnak dölve. Az álláról könnycseppek gurultak le.

- Most itt vagyunk mind a ketten. Csak ez számít. - pusziltam meg a feje tetején.

- Nem akarlak elveszíteni téged... - sírta Hermione.

- Kitalálunk valamit, oke? - simogattam megnyugtatva a haját. Keservesen zokogott a karjaim között. Tíz perc is eltelt mire annyira meg tudott nyugodni, hogy beszélni tudjon.

- Én tudok egy megoldást, de az nagyon veszélyes. - mondta két sóhajtás között.

- Mi lenne az? - toltam el egy picit magamtól, hogy a szemébe tudják nézni.

Részletesen elmagyarázta, hogy: ,,Van egy olyan varázslat, amit Lélek áthelyezése időben teknikának hívnak. Ez abból áll, hogy a tudatunk egyik részét vissza lehet küldeni a múltba, míg a másik része a jelenben él. "

- Akkor ez azt jelenti, hogy közben együtt lehetünk a múltban, miközben a jövőben ellenségek vagyunk? - érdekes arcot vághattam, mert Hermione elmosolyodott.

- Igen. A lelkünk és a testünk ugyan úgy öregedik mind a két oldalon. - bólintott.

- Akkor vágjunk bele! - mosolyodtam el. - Mit szolnál a 19 szászad elejéhez? Ott kényelmesen tudnánk élni, családot alapítani, megöregedni.

- Miközben a másik Draco és Hermione egymás vérét ontják ki? - nevetett fel.

- Mi lesz ha meghal valamelyikünk az egyik oldalon? - ültem le egy ki tudja melyik városrész, ki tudja melyik utcájában egy padra.

- Akkor visszaesel teljesen a még élő oldaladba. - foglalt helyet mellettem a lány.

- Megtudod csinálni a varázslatot?

- Igen, de kell hozzá két galamb, és pár gyertya. Jó lenne ha találnánk egy varázsló boltot. - forgolódott Hermione.

- Minek a galambok? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Megenni. - vágta rá Granger. - Mégis minek? Kell pár tolluk. Egy pár galamb 5-5 tolla, így áll a könyvben. Az Abszolúton lehetett venni ilyen madarakat.

- A kereső bűbájt most bevethetem? Mert szerintem ebben a városban is van varázs piac. - álltam fel.

- Az a varázslat most jól jönne tényleg. - mosolygott rám, miközben ő is felkászálódott a padról.

- S hol marad a tévedjünk el szöveg? - néztem rá kihívóan.

Vállat vont és megcsókolt. A gondolat végigbizseregtette az egész testemet, leélhetem az egész életem Hermione Grangerel. Elvehetem, lehetnek gyerekeink, lehet közös életünk...

Ez egy picit rövid lett. Mostanában nincs nagyon időm írni, jön a suli, a sok tanulás, stb. Próbálok legalább heti egyszer egy rész hozni. Sajnálom, de ha sietve írok akkor nem lesz igazi a történet. Nem szeretném elsietni.

Tetszett nektek Hermione ötlete?