Hermione szemszöge

Hamar eltelt két év. Két év hazugság, két év, amit megosztva töltöttem Draco és a barátaim között. Nem akartam őt elengedni, nem is tudtam volna. A lelkem egy része lett.
Ez az év volt a legnehezebb az egész közül. Tudtam, hogy mit kell megtennie Draconak.
Egy zord őszi nap történt. Október volt, mégis a fák már csupasz ágakkal meredtek a gomolyfelhők felé. Bájital órán majd megfagytam. A pince folyosók egy részében kellemes volt az idő, hála a varázslatnak. Piton nem igen kedvelhette ezt a bűbájt, mert az ő termében a diákok mirelit állagura fagytak. A legtöbb diák a gőzölgő üstök és forró tűzhelyek közelébe húzódott. Draco a közelebb jött hozzám, a fülemhez hajolt. Csak a közelünkben levők hegyezték a fülüket, a többi diák azt hitte, hogy megint egymást oltjuk. Piton sosem szolt rá Dracora, így rám sem ilyenkor. A lehelete melegen simogatta az arcomat.
- Ma 7 órakor, 5. emelet... Sárvérű. - csak a mondat végi csúfolódást mondta úgy, hogy aki hallgatózott az meghallja.
Az órák hamar elszaladtak. Azon kaptam magam, hogy a hideg szélben a kastély fele sietek Harryvel és Ronnal. Megígértem Ronnak, hogy segítek megírni átváltoztatástanra a dolgozatot. Harry is igénybe akart venni pár könyvet, így ő is elkísért minket a könyvtárba. De előszőr még átkellett verekednünk magunkat a mindent elsöprő szélviharon.
- Többet nem jövök ki! Megfagyok! - siránkozott Ronald.
Sálját a szél nem egyszer próbálta elragadni, de Harry jó reflexeinek köszönhetően vörös hajú barátom sállal együtt sikeresen ment be az előtérbe.
- Draco nem idegesít, Hermione? Elég gyakran kötözködik mostanában veled. - fordult felém aggodó arcal Harry.
- Ha a nyomorúságos élete olyan sivár, hogy mással kell foglalkozzon elfoglaltság gyanánt, akkor csak kóstolgasson. Remélem egyszer elkopik a nyelve. - mondtam komolyan legjobb barátom szemébe nézve. Nem szerettem Dracoról rosszat mondani, most hogy már ismertem, de a barátaim ezt úgy sem értették volna meg. Egyedül Ginny segített, ott volt a nehéz időkben mellettem. Ő is mindig elmondta a titkait.
Egy csapat hugrabugos lány sétált el mellettünk. Ronald tágra nyilt szemekkel fordult utánnuk.
- Láttátok, ott volt Louse Sederhana... - csorgatta a nyálát.
- Az meg ki? - kérdezte félvárról Harry.
- Mi? Hogy hogy nem tudod? Öt éve évfolyamtársunk. - akadt ki teljesen vörös hajú barátom.
- Minden eddigi évem alatt valami fenyegette az életemet. Nem volt sok időm neveket tanulni. - vont vállat Harry.
- De ő egy prefektus. Olyan gyönyörű, okos, vicces... - nézett a lépcsőn lefele tartó Louse fele.
- Honnan tudod, hogy vicces? Nem is ismered! - vontam össze a szemöldököm.
- Lehet minden prefektusnak ugyan olyan a humora, mint Percy-nek. - nevetett Harry, én is elmosolyodtam. Weasley fiúk nem voltak kevesen a harmadik legidősebb fiú, a mindig komoly Percy. Már végzett, de ő is prefektus volt iskolai évei alatt. Ronald megsértődve tette karba a kezét. Csunyán nézett ránk, én és Harry alig tudtuk elfojtani a nevetést.
A könyvtárban nem volt nagy forgalom. Egy hátsó polc elé ültünk le. A fiúk próbáltak viccelődni tanulás közben, én ilyenkor elkezdtem prédikálni, mire inkább visszatértek a házi feladatokhoz.
- Lumpsluck nem annyira rossz, mint Piton. Ha azt nem számítsuk, hogy mindenkiről azt hiszi alkimista lesz, akkor egész elviselhető. - forgatta a bájitaltankönyvét Ron.
- Mindenféle partykat tart. Szombaton is lesz egy vacsora. Hermione megyünk együtt? A múltkor egy hollóhátas lány kísért a földszintől egésszen a professzor szobájáig. - húzta el Harry a száját. Akkor épp Dracoval voltam, mi tagadás nem figyeltük az órát, így sikeresen elkéstem.
- A nagy Harry Potter fél a lányoktól? - nevetett Ron.
- Bagoly mondja verébnek. - mondtam mosolyogva. - Azért akar mindenki olyan hirtelen veled lenni, mert azt hiszik te vagy a kiválasztott. - tettem hozzá, miközben befejeztem egy jövő héten beadandó dolgozatot.
- Hány óra? - kérdezte Harry felnézve a pergamenből. Szemüvege lecsúszott az orra hegyére, haja kocosan meredezett mindenfele.
- Hat lesz tíz perc múlva. - darálta Ron, én is felpillantottam a faliórára.
- Mennem kell. Még valamit meg kell kérdeznem McGalagyontól. - dobtam a táskámba a cuccaimat.
- Rendben. Egy óra mulva vacsorán találkozunk. - állt fel az asztaltól Harry is.
- Megyek sétálok egyet.
- Hova és kivel? - kérdezte meglepődve Ron.
- Szia, Ron. - hagytuk ott egyszerre elképedt barátunkat.
Tudtam, hogy hova megy Harry. Ginny mondta, hogy vacsora előtt sétálás közben mindig összefut véletlenül sebhelyes homlokú legjobb barátommal.
- Jó szórakozást! - kiáltottam a távolodó fiú után. Egy intéssel, meg egy mosollyal válaszolt.
A Trimágus Tusa-kor a vendégeknek előkészített szobák végül üresen maradtak. A mardekár pincetermeibe költözött be a Drumstrang, míg a Beauxbatons a hollóhát vendégszeretetét élvezte. Mi persze kaptunk az alkalmon, így nem fürdőkben, meg poros helyiségekben kellett randiznunk. A használt termet gyorsan visszarendeztük egy bűbáj segítségével, nem akartuk, hogy észrevegyék, hogy járt ott valaki is.
Csend volt a folyosón, már tíz perce itt kellett volna lennem. Megálltam a szoba ajtaja előtt, amit használni szoktunk és egy nyitó varázslattal könnyedén bementem. A küszöböt alig, hogy átléptem valami a falnak nyomott.
- Késtél... - suttogta a számra Draco. Hamar bezárta az ajtót, fő az elővigyázatosság.
- Jó volt a tanárom e téren. - mosolyogtam a fiúra. Ajkát a nyakamhoz érintette és ráérősen csókolni kezdte. Kezei közben levették rólam a talárom. Az ágyra fektetett. Az ingem és a nadrágom a földön volt, az ő ruhái mellett. Az utolsó ruhadarabok is végül a földön kötöttek ki.
Kifulladva feküdtem a melkasán, ő a hajamat simogatta. Szaporán vette a levegőt.
- Beszélnünk kell valamiről. - simította meg az arcom Draco. - Nem rólunk van szó. - tette hozzá gyorsan, mikor látta a szomorú arcom.
- Mond. - ültem fel, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön.
- Egy titok nyomja a vállam év eleje óta. Tudom, neked elmondhatom, ha nem is fogsz megérteni, azért kérlek ne áruld el senkinek. - kezdett bele Draco. Rengeteg dolog átfutott a fejemben, de az ő titkát meg sem közelítette egyik sem. - Meg kell ölnöm Dumbledort.