Draco szemszöge:

Milyen jo is lenne csak úgy elveszni az időben, elbolyongani erről a könyörtelen világról, vele maradni örökre.
Rómában nem találtunk megfelelő állatokat Hermionének, így tovább álltunk Athénba. Az elfeledett bűbájok országába.
- Innen származik a könyv is, amiben a varázslat volt. Tudod, Athén az okori varázslatot megtestesítő város. Itt még mindig élnek az ősi erők és bűbájok. Így nagyon egzotikus állatok is vannak, figyelmesnek kell lennünk. - magyarázta Hermione a város szélén állva.
- Akkor Athén egy élő varázstörténelem könyv. - fordítottam le a monologját.
- Igen, valami hasonló. - bolintott és belépedt a városba egy omladozó kapun át. A boltívbe kusza betűket véstek.
- Vedd le vándor szemfedőd, itt már nem vakít el a jövő. Haza tértél. - olvasta le a szöveget Hermione.
- Ez meg mit jelent? És mégis milyen nyelven írták? Biztos valami mugli vicc. - mentem volna tovább, de a lány visszatartott.
- A kaput is csak mi lássuk, varázslok, mert mikor felolvastam egy idegen nagyon megnézett, szoval a muglik nem látják. Athénról úgy irnak mint a varázsvilág szabad városa... Hm... Az nem lehet! - tátotta el hirtelen a száját Hermione.
Pálcáját felemelte és suttogott valamit, az ismeretlen szavak az agyamban érthető szöveggé álltak össze.
- Vándor vagyok, engedj be templomodba bűbáj. Vesd le az álcát és légy alázatos szolgám. - mintha imátkozott volna a varázslathoz. A kapu mögötti táj, a régi házakkal és túristákkal elkezdett remegni, vakító fény sütött a szemembe. Mikor a kép kitisztult már nem azt láttam a boltív tulsó oldalán amit idáig, sőt nem is egy kis kapun néztem már át, több mint 10m magas volt, aranyozott tartó oszlopokkal, katonák álltak az új kapú két végén.
- Honnan jöttek? - kérdezte egy magas kopasz férfi.
- Londonból. - felete teljes nyugodsággal Hermione.
- Jó városnézést! - intett barátságosan a katona, úgy látszik nem kell agódnunk afelől, hogy letartóztatnak.
- Mi ez az egész? - fogtam meg a lány kezét. Ebben az új környezetben jobb volt ha együtt maradunk.
- Üljünk be egy kávéházba s elmondom. - mosolygott bátorítoan rám, gyönyörű barna szeme csillogott a vakító fényben.
- Jó. - mentem egy elegánsan bíbor színűre festett presso felé.
Rendeltünk valami kávé féleséget. Hermione megnyugtatott hogy az a furcsán leírt valami kávé, csak tartalmaz pár keleti különlegességet.
- Akkor elárulod hol vagyok? - könyököltem fel a selyem terítőre. Az egyik hatalmas ablak elött ültünk a felső emelektek egyikén. Hatalmas volt a város, négyszer akkora mint az eredeti Athén. Régi és új épületek keveredtek egymással, voltak modern irodaépületek, de akadtak régi görög vagy római stílusban felépített villák is.
A világ minden tájárol járkáltak emberek az utcákon, fekete amerikaiak, sárga bőrszínű, hosszúkás szemű ázsiaiak, indiaiak, piros pontal a homlokukon...
- Ez a hely a varázsvilág fővárosa, ha fogalmazhatok így. - kezdte mosolyogva Hermione.
- De akkor miért nem hallottunk még róla? Hogy lehet hogy nem említették még ezt a helyt az iskolában? - tettem fel a bennem összegyűlt millio kérdésből párat.
- Mert nálunk még beszélni is tilos róla. A Mágiaügyi Minisztérium betiltotta, mert attól tartottak, hogy az angliai varázslók majd ide fognak költözni, hogy ez által nyugodt életet tudjanak élni. Ez nagyon régen volt, 200-300 éve kb, nincs pontos dátuma. Azóta legenda lett belőle, és a legenda inkább elrettenti a varázsló népet Athéntól és Bábeltől.
- A Bábel nem egy torony? - vágtam közbe.
- A város innen kapta a nevét, mivel a torony összedölt, így a benne élő különböző nemzetiségű embereknek új otthon kellett, s ezért várost alapítottak. Athén akkoriba egy kis falu volt csupán, egy egyszerű varázslatta új teret hoztak létre, a kapu amin átjöttünk akkor keletkezett.
- Egy több évezredes kapu volt az? Hogy hogy nem dőlt össze? - felfoghatatlna volt ez számomra.
- Amíg Bábel áll, addig az a kapu is állni fog. A legenda úgy tartja, hogy aki a kapun átlép felkell áldozza, ami számára a legértékesebb, ez a fizetség az átkelésért. Amint azt már megtapasztalhattad, ez egy nagy hazugság, mert nekünk nem kellett átesnünk ilyesmin. A legenda továbbá azt is leírja, hogy erről a helyről soha többé nem mehetsz el ha beléptél, ez sem reális, hisz mikor mi elmentünk az örség mellett, egy csapat ellenkező irányban áthaladt a kapun, vissza az igazi Athénba. Így elmondhatjuk, hogy a legendát is a Minisztérium találta ki, hogy még jobban elvegye az emberek kedvét.
- Dumbledor vajon tudja, hogy mégis létezik ez a város? - húztam össze a szemöldököm, furcsa lenne ha pont ô nem tudná.
- Bizonyosan tudja, csak nem mondhatja el senkinek sem, mert az törvényellenes. - bolintottam.
- Ha véghezvittük a varázslatot, szeretnél itt lakni? Olyan nyugodt hely, semmi mugli, és modern technológia, csak a bűbáj és annak szépségei. - néztem a mélykék égre, egy repülőgép sem csúfitotta el, békés volt akár a város.
- Az tényleg nagyon jó lenne. - bolintott nagy mosollyal az arcán a lány, a szívem vadul dobogott, ahogy mégegyszer megcsodáltam az új otthonunkat, Bábelt.

Nagyon boldog karácsonyt minden kedves olvasomnak!
❤️🌲❤️