Hermione szemszöge

Másnap fáradtan ébredtem. Az éjszakázás következményeit az első órán éreztem meg a legjobban. Számisztika órán fejfájás gyötört, a tanár is észrevette, hogy nem vagyok olyan aktív mint eddig, mert óra végén kérte, hogy maradjak még egy kicsit.
- Mi a gond, Miss Granger?
- Csak... a tudja későn feküdtem le. Átkellett néznem pár dolgozatot. - füllentettem, de ahogy ránéztem a pedagógusra ő csak megértőn bólintott egyet.
- Maga a legszorgalmasabb diák ebben az iskolában. De ha tanácsolhatom próbáljon meg pihenni is. Tudom, hisz én is voltam diák, hogy milyen serényen kell dolgozni a kitünő jegyekért.
   Bűntudat motoszkált benne szavai hallatán. A tanárok azt hiszik, hogy éjjel is tanulok, miközben esténként a házirendbe nem illő dolgokat teszek.
   Az ebédidő hamar eljött. Harryvel és Ronnal szembe ültem a griffendél asztalánál. A levesből merítettem, mikor Draco bejött a kétszárnyú ajtón.
- Miért mosolyog olyan furán? Valamiben sántikál Malfoy. - könyökölt fel az asztalra Ron, hogy jobban láthassa a szőke mardekárost.
- Mindig nem kéne rosszra gondolnotok. Megártott nektek a sok jóslástan óra. - lapátoltam a számba a zöldség levest.
- Csak nem véded? - húzta fel az egyik szemöldökét vörös hajú barátom.
- Hogy én Dracot védeném? Ez viccnek is rossz. Mostanában, hogy miket ki nem találsz... - néztem dühösen a szemben ülő fiúra.
- Ne veszekedjetek már. Inkább egyetek gyorsan, ma délután lesz a kiválasztás és még dolgunk is van. - nézett fel a másodikból Harry. Mindig ő békített ki minket Ronnal. Egy pszichológus veszett el benne.
- Miféle dolog? - az agyamra rászállt a fáradság és Nevil-kort idézett elő, ami egyet jelent a folytonos felejtéssel.
- Még le kell mennünk Hagridhoz. - segített ki a két fiú kórusban.
- Az nekem ma nem jó... - motyogtam rekedten. Persze Dracot nem tudtam elfelejteni. Épp mikor gondolatba kimondtam a nevét ő felpattant az asztaltól, és sietős léptekkel átvágott a termen.
- Valakinek jó sürgős dolgai vannak. - nézett utána Ron. Mi Harryel meg sem hallottuk a gúnyos megjegyzést.
- Hogy hogy? Mit csinálsz ebéd után? - figyelt engem szemüvegén át Harry.
- Hát... Tegnap sokáig voltam a könyvtárba, s nagyon fáradt vagyok. Ki szeretném pihenni magam. Üzenem Hagridnak, hogy majd jövő szerdán lemegyek. A kiválasztáson találkozunk. - azzal felálltam az asztaltól, nem szerettem volna tavább magyarázkodni. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a toronyba és levetem a köpenyem, kezték beindítani a varázs fütő rendszert, így kezdett melegem lenni a vastag anyag alatt. Menet közben még hallottam Ron és Harry sutyorgását.
- Mostanában szokatlanul viselkedik. - mondta Harry.
- Én mondtam még elsőben, hogy fura ez a lány. - Ron mondatára elmosolyodtam. Milyen távolinak tűnt az az év, amikor megismerkedtünk.
   Ginny, Ron huga a klubbhelyiségben volt és sütit evett. Mivel tudtam, hogy Draco nem a találka helyünkre igyekezett én sem siettem. Leültem a lánnyal szembeni székre.
- Vegyél muffint. - nyújtotta a tányért felém, rajta a színes édességekkel. Elvettem egy bórdo finomságot és majszolni kezdtem.
- Hol van Harry és Ron? - kérdezte csevegő hangon.
- Hagridnál. - feleltem kurtán.
- Te hogy hogy nem mentél velük? - vonta fel a szemöldökét kérdően az eggyel alattam járó lány.
- Hát... dolgom van. - mondtam semleges hangon. A hangom a mondat végén megremeghetett, mert Ginny észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Nekem elmondhatsz mindet.
- Esküdj meg, hogy nem szólsz a fiúknak.
- Esküszöm. - tette a kezét a szívére. Mivel tudtam, hogy ő mindig betartja az ígéreteit, így a közepébe vágtam.
- Azt hiszem szerelmes vagyok Draco Malfoyba. - nem akartam mentegetőzni vagy kerülni a forró kását. Ahogy kimondtam egyből könnyebb lett a szívem. Ginny ugrott egyet a széken.
- De hát ti látványosan utáljátok egymást. - sipította halkan a lány.
- Lochartól megtanultam, még másodikban, hogy a látszat néha csal. - bölcselkedtem.
- Csak valami múló dolog lehet... - rágta a körmét elgondolkodva amikor félbeszakítottam.
- Tegnap találkoztunk. És smároltunk. - mondtam ki kerek perec a tegnapi légyottomat.
- Hogy mi van? - kiáltotta el magát, mire mindenki felénk fordult a helyiségben.
- Nyugalom. Most mindenki minket néz. Gyere, a hálókörletemben folytatjuk ezt a beszélgetést. - sziszegtem a fogaim között elvörösödve Ginnynek.
   Odafent nem volt senki, szerencsémre. Nyugodtan levettem a köpenyem és felakasztottam az egyik fogasra, míg Ginny leült az ágyamra.
- Te és Draco. Hermione Granger és Draco Malfoy. Mardekár és Griffendél... - nézett maga elé kábán a barátnőm. Megtudtam érteni, én is így éreztem hétfő óta.
- Nem mondod el senkinek, ugy-e? - néztem az ágyamon fekvő lányra.
- Nem. Nem mondom el. Azzal véget érné a barátságotok. De többet nem találkoztok. Ez csak egyszeri dolog volt, igaz? - mondta reménykedve Ginny.
- Ami azt illeti most is hozz a készülök... - suttogtam magam elé.
- Hermione mi lesz ebből? Meddig tudjátok ezt úgy folytatni, hogy ne vegyék észre? - mondta ki a kérdéseket, amik bennem vízhangoztak tegnap este óta.
- Nem tudom. - feleltem, életembe még nem voltam ennyire bizonytalan semmiben sem.
   A lépteim viszhangoztak a kihalt folyosókon. A másik irányból is zajokat hallottam. Egy kicsit könnyedebb szívvel lépkedtem, mert a titok nem nyomta olyan erősen a vállam már. Draco tejfehér haja tűnt fel a kanyarban. Huncutan elmosolyodott. Ekkor még valaki közeledése hangzott fel. McGalagony professzor sietett el Draco melett. Hirtelen megtorpant, mikor engem is észrevett.
- Maguk ketten mit csinálnak itt? - nézett ránk szúrós szemekkel.
- Gondoltuk megbeszéljük a nézeteltérésünket, tanárnő. - hazudta Draco.
- Ezt örömmel hallom. Granger, ez ugye a maga műve? Tudtam, hogy ért az emberi kapcsolatokhoz is. Nagyszerű, nyugodtan beszélgessenek csak. - azzal ott is hagyott minket. Még egy tanár akinek hazudtunk, remek!
   A fürdőben leroskadtam a fal elé. Nem bírtam tovább.
- Mi a baj? - ült le mellém Draco. Megfogta a kezem és adott rá egy puszit.
- Mindenkinek hazudnom kellett arról, hogy hol vagyok. Ha ez kiderül mindenki meg fog utálni. - folyt le az arcomon egy könnycsepp. Draco óvatosan letörölte egy ujjával. Körém fonta a karjait, mellkasára hajtottam a fejem. A szívverését hallgattam. Kezdtem megnyugodni.
- Szeretlek... - mondta ki hirtelen. Könnytől csillogó szemmel néztem fel rá.
- Én is szeretlek. Nem tudom megállni, hogy ne szeresselek. - suttogtam a mellkasának. Hagytam, hogy puhán megcsókoljon, elmosva a bánatomat ajkaival.