Hermione szemszöge

   A bájitalóra szörnyű volt. Piton ugyan olyan mogorva, a lecke ugyan olyan könnyű és Draco ugyan olyan helyes volt mint mindig. Éveleje óta szemezek a tejfehér hajával, s meseszép szemeivel. Miért pont ő? Nem tudom hányszor tettem fel ezt a kérdést az idén, pedig ritka amit nem tudok.
   Délután a könyvtárban készítettem mágia történelemre a dolgozatomat, A salemi boszorkányperek címmel. Vagy egy tucat könyv feküdt előttem, igaz a nagyját már olvastam, de meg kellett győződnöm néhány adatról. A durmstrangosok az előttem álló könyvespolc mögött álltak, és hevesen vitatkoztak. Engem különösen nem érdekelt, de azért egy kicsit halkabban is tehették volna. Eltoltam a pergament, amire jegyzeteltem, már nem tudtam gondolkozni sem, mert a bolgár kiabálás a fülemben csengett. A könyvtárosra néztem, aki félelemtől vegyes haraggal csörtetett ki a könyvtárból, nem mert rászolni a zajongókra. Felkászálódtam a székből, elzsibbadt tagjaimat kinyújtóztattam, majd átléptem a következő könyvespolc mögé, hogy pontot tegyek az ügy végére.
   A világkupán látott Victor Krumot találtam ott, meg két társát. Ahogy megláttak engem elhallgattak. Érdeklődve figyeltek, s mintha a híres kviddics fogó el is pirult volna.
- Ha lehet hallkabban, mert más tanulni szeretne. - néztem végig a társaságon.
- Bocsánat. - felete kurtán Victor, akcentusa erősen érződött beszédében.
- Az udvaron folytassátok ezt, kérlek. - nem akartam udvariatlan lenni, hisz mégiscsak vendégeink erre a tanévre. Krum lesütötte a szemét, aprót biccentett, tudatva velem, hogy értette a szavaimat.
   Nyugodtan tértem vissza a tanulnivalómhoz. Egy csapat lány úgy nézett rám, mintha megküzdöttem volna egy sárkánnyal. Rájuk se néztem, belemerültem egy boszorkányügyet taglaló könyvbe. Egy ismerős hang zökkentett ki a tanulásból. Ijedtemben ugrottam egyet a széken.
- Akart tőled valamit Krum? - nézett rám zöld szemeivel kíváncsian Draco Malfoy. Felkeltem az ülőhelyemről, hogy szembeállhassak vele.
- Mit érdekel az téged? - ébredtem fel a döbbenetből. Mit keres ez itt? Honnan tudja, hogy beszéltem a  durmstrangosokkal? Itt volt végig? A fejemben cikáztak a gondolatok, de azokkal a szép szemeivel kitörölte az összeset.
- Hát hallottam ezt-azt... - mosolyodott el Draco.
- Mégis mit? - mentem bele a játékába. Tudtam, hogy csak heccel, de valami vonzott.
- Véletlenül meghallottam, hogy Krum rólad beszélt.
- Mit mondott rólam? - nem kellett volna tovább beszélnem vele, miért nem hagytam ott inkább?
- Ha velem jössz elmondom. - azzal az egyik kezét kinyújtotta felém.
- Miért mennék veled? - tettem karba a kezeimet. Egyet lépett felém, mire ösztönösen én is léptem egyet hátra, beleütköztem az *íródeszka szélébe.
- Senki se lát be a könyv mögé, senki se tudja, hogy mi van ott. Én nem is olyan régen benéztem a mindent eltakaró könyv mögé. És tudod mit láttam? Azt láttam amit mindig is látnom kellett volna. Nem akarom, hogy a negyedik évem is úgy teljen el, mint az az előttiek, mert amit láttam az megváltoztatott. Átalakította a szívemet. Tudod mi volt a könyv mögött, ami ennyire magával ragadott?
- Mi?
- Te. - fejezte be Draco. A hangom elment, nyelni sem tudtam. Végül reagálás képpen megfogtam a még mindig felém nyújtott kezet. Halványan elmosolyodott. Éreztem, hogy ez nem egy Draco Malfoy féle vicc. Közelebb hajólt, s csak ennyit súgott a fülembe:
- 5. emelten, prefektusi fürdő. 8 órakor. - azzal elment. A mindig aranyvérű Draco Malfoy ha nem is mondta ki, de szerelmet vallott nekem, a maga sajátos módján.

* íródeszka = a könyvespolcból kiinduló falap, amin tanulni szoktak a diákok.