Taemin pov.:

Ma érkeztem meg Kínába egy híres konferencia miatt, ami fontos az üzlet és a család számára. A capo és apám rám bízták a feladatot, amit én büszkén el is vállaltam, legfőbb bizalmasom, a kapitányom, Lee Jinki kísért el. Ő félszavakból is megért engem, tudja, mikor adok ki komolyan parancsot, mikor fenyegetek és mikor küzdök egy fontos érv mellett. 16 éves voltam, mikor apa és a bátyám beavattak, hogy mik is vagyunk mi. Ahogy beszéltek róla, lenyűgözött Ázsia Cosa Nestra világa. A bátyám magyarázta el, azt mondta, ez annyit tesz, hogy „a mi ügyünk". Szép lassan araszoltam fel a ranglétrán, apám büszke volt rám. Az első gyilkosságot húszévesen követtem el, meg kellett büntetnem egy családunkhoz tartozó kis picottot. A mai napig emlékszem, ahogy könyörgött az életéért, de én ezt nem hallottam meg. A bátyám két embere lefogta és összeverte, én pedig lelőttem. A leggyorsabb módot választottam, fejbe lőttem, és amint meghalt, ott hagytuk a sikátorban. Ezek után sorra bízott rám apa nagyobb ügyeket, ahogy telt az idő, úgy lett egyre biztosabb az utam: én leszek majd apám után az új don. A bátyám, Taesun nem elég eltökélt és határozott ember ehhez.

Jia pov.:

Meng Jia vagyok, 24 éves, újságírást tanulok az egyetemen. Ma lesz itt, Pekingben egy nagy üzleti találkozó, ahol egész Ázsia és még pár európai ország legbefolyásosabb üzletemberei lesznek jelen. Óriási szerencsémre az egyetemünk elintézte, hogy pár hallgató részt vegyen ezen a találkozón gyakorlati óraként. Rajtam kívül még hat diák kapott erre engedélyt. Nagyon izgatott voltam, mikor Liu tanárnő felolvasta a nevemet. Mi sajnos nem kérdezhetünk, csak megfigyelhetjük a profi újságírókat, riportereket. A szüleim kicsit megijedtek, mikor elmondtam nekik eme hírt, ők úgy hiszik, hogy ott lesz pár maffiózó is. Bevallom, apám régi maffiatörténetei miatt szeretnék újra újságíró lenni. Le akarom őket leplezni, az újságok hasábjain akarom látni, hogy kik ők és miért léptek erre a bűnös útra. Az osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az egyetem előtt találkozunk este 6-kor, most délután 3 van. Az egyik kedvenc, legelegánsabb koktélruhámat választottam egy hozzá illő kis táskával és egy vörös tűsarkúval, a hosszú, szőkés hajamat begöndörítettem, majd elindultam és pont időre oda is értem.

Taemin pov.:

Felhívtam a kapitányomat, Lee Jinkit, hogy vigyen el a konferenciára. Délután 4-kor kezdődik, este 7-kor pedig átmegy egy vacsorázós, interjúzós estbe. Kicsit se izgulok. Rengetegen lesznek ott, sok-sok család, a legtöbbel jó kapcsolatot ápolok. Felvettem a kedvenc Gucci öltönyömet és beültem hátra. Nagyon bírom Jinkit, aki igaz, hogy idősebb nálam, de megért, mindig tudja, hogy mit kell tenni, néha, mire kimondanám, intézkedik is. Ma például még meg se kértem, de ő már felmérte nekem, hogy kik lesznek az esten megjelenő újságírók. Meglepődtem, hogy kis tanoncokat is meghívtak. Mindegyikről szerzett nekem egy aktát képpel és életúttal. Ezek közül egy mappát viszont sokszor újra és újra megnéztem, egy bizonyos Meng Jia nevezetű lányét. Jinki kaján vigyorral az arcán megígérte nekem, hogy elrabolja őt. Hálás vagyok ezért, mert szívesen eljátszanék a kis szépséggel egész nap.

Jinki pov.: Háromnegyed 4-kor Taemint kitettem a komplexum előtt, majd elbújtam a kocsimmal és figyeltem az érkező tömeget. Szép lassan érkeztek először az üzleti élet nagyjai, majd az újságírók is megjelentek 6 után. Nagyjából fél óra elteltével megjelent az a lány is. Gyorsan lefotóztam és elküldtem a főnökömnek, ő csak egy szájnyalós smiley-t küldött nekem válaszul. Elmosolyodtam. Kicsivel Taemin születése előtt kerültem a Lee családhoz, először az apjának dolgoztam, utána kerültem a legkisebb fiú alá. Sokkal jobb neki és vele dolgozni, családiasabb, barátibb a viszonyunk. Megbeszéltük az elrablás terveit, és onnantól nem kommunikáltunk egymással az est végéig.

Jia pov.: 7 előtt kicsivel elfoglaltuk a helyeinket hátul. Szép lassan megjelentek a nagyok. Nem akartam vele foglalkozni, de éreztem, hogy engem több oldalról is figyelnek. Próbáltam kizárni és csak a kérdésekre és a reakciókra figyeltem. Egy óra múlva már leginkább mindenki vacsorázott, majd kezdett mindenki hazaszállingózni. Az osztálytársaim az elsők között voltak, én azonban még maradtam egy darabig. Amikor végül elindultam kifelé, két erős kar hátulról elkapott és elkábított.

Taemin pov.: Egész interjú és vacsora alatt őt néztem, csak őt. Tudtam, mire visszatérek, ott lesz nálam a kis nyaralómban. Jinki ügyesen és nyom nélkül dolgozik. Perverzen elvigyorodtam annak a gondolatától, ahogy kiütve fekszik az ágyamban. Sok ember felfigyelt a mosolyomra, de nem zavart nagyon. Lehúztam pár pohár bort, majd nekiláttam az előttem heverő finomságoknak. Mindig ízletes az étel itt. Szerencsére a házamban Kína egyik legnevesebb szakácsa főz rám, szóval nem panaszkodhatok. Irigylem azokat az ifjakat, akik azzal a szépséggel ülnek egy asztalnál. Legszívesebben most azonnal odamennék hozzá és magam mellé ültetném, de visszafogom magam, mert tudom, hogy Jinki nemsokára leszállítja őt nekem és kedvemre szórakozhatok vele.

Jinki pov.: Amíg tartott a vacsora, elmentem a kedvenc helyi éttermembe enni, és találkoztam pár alattam lévő katonával és végrehajtóval. Az est vége felé visszaérkeztem és vártam a lányra. Rögtön felismertem a ruháját a sötétben, így hangtalanul mögé lopakodtam, elkábítottam és a kocsi hátsó ülésére fektettem. Amint visszaültem, sms-ben közöltem, hogy a fióka kalitkába zárva. Ezután leszállítottam a lányt Taemin házába és otthagytam őt.

Taemin pov.: Onew elég gyorsan elkapta a lányt, így elköszöntem és elindultam haza. Mire megérkeztem, a lány valóban az ágyamban aludt. Hagytam, hadd múljon el a szer hatása teljesen.