- Hogy érted, hogy beszélnünk kell?
- Fekete Macska! Én nem maradhatok veled!

Fekete Macskában a hallott szavak késként hatoltak a szívébe.

- Lucy?!
- Hallgass meg! - kérte Lucy a fiút.

Körülöttük a légkör egyre hűvösebbé és sötétebbé vált.

- Én nem akarom a kettőtök kapcsolatát tönkre tenni! Közted és Katica vagyis immár tudod, Marinette között olyan kötelék van ami köztünk sohasem jöhetett volna létre!

Fekete Macska csak állt és hallgatott.

- Tudom hogy szeretsz és én is téged, de lásd be.... - Lucy hangja elcsuklott.

Körülöttük a tér átalakult, egyre jobban kezdett hasonlítani a hotel erkélyes szobájára ahol Lucy és az apja laktak. A lány közelebb sétált Macskához és arcát a fiú mellkasába temette nehogy lássa a könnyeit.

Fekete Macska nyögött amint Lucy hozzáért.

- Nem tudom megtenni! - sóhajtotta Macska.

Lucy hátrább állt.

- Nem én vagyok az ellenfeled, hanem Lucille! Halálfej egyik csatlósa! - erősködött Lucy.
- De-de-de.... - hebegte Macska.

Lucy tudta, máshogy kell rávennie Macskát a helyes döntésre. Vagy rá próbálja beszélni Macskát a helyes döntésre vagy pedig magára haragítja. Megfordult és egy vászon jelent meg előttük. A vászon megmutatta, hogy Lucille elkapta Katicát és valami fekete anyag belepi.

- Katica! - felkiáltott Macska.
- Látod?! Katicabogár nélküled tehetetlen! Ha nem segítesz neki, Halálfej győz és mindennek vége! - magyarázta Lucy.
- De nem tudom tovább élni az életem úgy, hogy te már nem vagy benne! - válaszolta a fiú.

Lucy szíve összeszorult, már csak egy megoldás maradt.

- Ne hazudj! Miket beszélsz összevissza! - kifakadt Lucy - tudom, hogy Katicát vagyis Marinette-et jobban szereted!!!
- Mi? - kérdőn nézett a fiú.
- Az igazság, hogy sosem szerettél! Én csak arra voltam jó, hogy pótoljam a szeretett lányt az életedben! - folytatta Lucy.
- Hagyd abba! - mondta Macska.
- Miért? Mi lesz ha nem? Beveted a "titkos fegyvered" ellenem?
- Fejezd be! - mondta ingerültebben Macska.
- Ismerd be, csak egy pótlék vagyok számodra!
- Marinette azonnal fejezd be! Tud meg, hogy szeretlek és ezen nem változtat semmi! - kiáltotta Macska.

Ahogy elhagyta a fiú száját a mondat rögtön befogta a kezeivel.
Lucy megkönnyebbülten mosolygott:

- Látod a szívnek nem lehet parancsolni!
- Jól rászedett téged! - kuncogott Plagg.

Fekete Macska elgondolkodott. Lucy sokat jelent számára, de nem annyit mint Marinette. Lucy-nak végig igaza volt, csak félt beismerni magának.

- Csak még egy kérdés! - mondta Macska - ha tudtad, hogy mi a helyzet akkor miért nem szakítottál velem?
- Hogy miért? - halvány mosoly jelent meg Lucy arcán - mert tudtam, hogy szükséged van valakire!

Fekete Macska szemei kikerekedtek.

- Mert olyan magányos és megtört voltál! Tudom milyen érzés magányosnak lenni annak ellenére hányan vannak körülöttem!

Mindkettejüknek eszébe jutott a nap mikor találkoztak. Egy újabb vásznon annak a napnak az emléke jelent meg. Mosolyogtak.

- Akkor is azt hitted, hogy Marinette vagyok! - mondta Lucy.
- Ismerd be, olyanok vagytok mint az ikrek! - felelte Macska.

Lucy a fiú elé állt.

- Itt az idő! Menned kell!

Fekete Macska szemeit könny áztatta. Lucy is érezte, hogy nedvesednek a szemei.

- Szeretlek, Fekete Macska!

Felemelte a fejét és megcsókolta a fiút. Mindkettejük utat engedtek a "soha viszont nem látás" érzésének könny formában.

- Én is szeretlek! - Macska kinyitotta a szemeit, de Lucy már nem volt ott.

A földön fekve a plafont bámulta. Hát eljött az amitől a fiú mindezidáig félt. Bántania kell egy embert, valakit aki fontos a számára. Ráadásul a szuper erejével kell kárt tennie benne.

- Minél hamarabb essünk túl rajta! - utasította Plagg.

Fekete Macska feltápászkodott, kimondta a monológját:

- Macskajaj!!!

A fiú jobb kezében a pusztítás ereje összpontosult. Most sokkal súlyosabbnak érezte mint általában. Felpillantott. Teljes volt a sötétség, se Katicát se Lucille-t, de még az akumákat sem látta.

- Jöjj elő Lucille!! Katica?! - kiáltotta.

Neszt hallott a háta mögül, megfordult. Felkészült a támadásra, megindult ám azzal a lendülettel megállt. Két erős fénynyaláb jelent meg előtte és mindkettőben Katica lebegett.

- Súlyts le rám Fekete Macska, ha mersz! - felelte a két Katicabogár.

Fekete Macska tanácstalanul állt:

- Ez meg.....most mégis hogyan?!
- Mi a baj cicus? - kérdezte gúnyosan a két lány - nem ismered meg a társadat?

- Plagg?!  Segíts!!
- Sajnálom Adrien, nem érzékelem Tikki-t! Lucille elnyomja őt, még én sem tudom melyikőjük az igazi Katica!! - sajnálkozott a kwami.

- Fekete Macska, én vagyok az! - kiáltotta a két Katica - ne hallgass rá! Én vagyok az igazi!

Fekete Macska próbált valami eltérést keresni a két lány között, de nem talált semmit. A szemük, a hajuk, a ruhájuk minden megegyezett rajtuk.

- Katica, adj valami jelet! - kérte Macska.

A két lány meg sem moccant. Lucille nagyon odatette magát, hogy megnehezítse Fekete Macska dolgát.

Eközben Halálfej a tenyerét dörzsölgette:

- Micsoda remek terv! Érzem, ma végre megkaparintom a talizmánokat!

Fekete Macska leengedte a kezét.

- Lucy! Kérlek segíts valahogyan! - kérlelte a fiú, bár tudta nem ér el ezzel semmit.

Váratlanul Lucy haloványan megmutatkozott az egyik Katica előtt. Fekete Macska észre vette a lányt.

- Lucy?!
- Őt támadd meg! - hallotta meg a lányt Macska - siess és légy ügyes!

Fekete Macska elszomorodott, de tudta mit kell tennie. Megindult az kijelölt Katica felé. Felugrott, lehajtotta a fejét és lesújtott a lányra.

Lucille sikoltott, az akumák megremegtek majd a földre hullottak. Az akumatizált emberek összeestek. Lucille Katica képében az ájulás szélén állt.

- Szép volt, Fekete Macska!! - suttogta.

Katicabogár tudott mozogni, leereszkedett majd megállt. Csodálkozott, hogy társa rájött melyikőjük az álkatica és hogy meg tudta tenni. Egész idáig Macska hallani sem akart róla, hogy Lucy ellen fognak harcolni, és most. Katicabogár büszke volt Macskára azonban nagyon sajnálta Lucy-t.

Az akumák folyamatosan tisztultak körülöttük. Lucille is lassacskán vissza változott Lucy-vá. Zuhanni kezdett, de Fekete Macska elkapta őt.

Térdre rogyott, zokogott a lányt a karjaiban tartva. A macskajaj súlyos sérüléseket okozott.

- Kérlek, térj magadhoz! - szólongatta a fiú.

Katicának eszébe jutott a jövőkép. Ezek szerint nem magát látta, hanem Lucy-t. A felismerés végett Katica is sírva fakadt.

- Marinette?! - szólt Tikki.
- Mindvégig tudtam, mégsem tettem ellene semmit! - szomorkodott Katica.
- Nem a te hibád! - próbálta vígasztalni Tikki.

A két hős gyászolta a lányt nem is hallva, hogy valaki belépett a terembe.