Fekete Macska könyökölt a könyvtár ablak párkányán. Egyre jobban élvezte a mese délutánt. Lucy egyes részeknél elváltoztatott hangon olvasott volt hogy táncra perdült. A gyerekek imádták őt.

- Tikki, kész vagy? - sürgette Marinette.
- Igen, de nézd! - a szőke fiú felé nyújtotta kezét.

Fekete Macska felállt a botjára majd egyik kezét az ablakra tette.

- Ez a nézés! - furcsálta Marinette a fiú tekintetét - Tikki, pöttyöket fel!

Miután átváltozott, Katicabogár ugrott egyet s Macska mellett kötött ki a boton.

- Te idióta! Bocsánatot akarok kérni és te meg le sem tojsz! Egyébként is, mit akarsz itt? - kezdte az oltást a sötét hajú lány.
- Tessék? Ne haragudj, nem értettelek! - megfordult Macska.

Katica közelebbről is rá látott társára. A szemei csillogtak és a pupillája is kitágult, a gondolatai elkalandoztak. Katicának félmosoly húzódott az arcára:

- Macska! Te.... - félbe hagyta mondani valóját Katica, mert észre vett egy gyereket aki feléjük pislogott.

Jojóját meglendítette ami beakadt egy messzebb álló ház kéményébe. Átkarolta Macska vállát és átrepítette magukat. Szerencsére nem szólt a kisgyerek a többieknek.

- Ezt most miért? - háborodott fel Macska.
- Hogy mondod? - kérdezte Katica.
- Van egy akuma a közelben? Esetleg veszélybe került valaki? - folytatta.
- Nem! - válaszolta Katicabogár.

Mindjárt te leszel! - mérgesedik magában Katica.

- Akkor miért vittél el onnan? - vonta kérdőre a fiú.

Katicabogár meglepődött bajtársán, de nem hibáztatta. Észre vett valamit rajta amit ő is produkálni szokott, főleg mikor átlagos lányként egy bizonyos személyt figyel.

Macska megrázta fejét s vissza ugrott a botjára. Belesett az ablakon, de Lucy már sehol sem volt.

Hova lett? A fenébe Katica, miért? - kivette a botját maga alól és a földre ugrott.

Felegyenesedett. Megörült. Látta Lucy-t ahogy az utca végén befordul. Utána eredt, Katica a tetőről követte őt a szemével. Úgy döntött inkább haza megy.

Hazaért. A teraszon vissza változott.

- Mit csináltál Marinette? - repült a kezébe Tikki.
- Hidd el! Most egy darabig nem fog rám figyelni! - mosolygott a kis lényre Marinette.

Tikki kérdőn nézett rá. Marinette megvonta a vállát majd lesietett a pékségbe besegíteni a szüleinek.

- Ki vagy és miért követsz engem? - hátra fordult Lucy, de nem látott senkit.

Úgy érezte, hogy valaki a nyomában van, győzködte magát, hogy csak üldözési mániája lehet. Fekete Macska egy tűzlétrán figyelte őt. Még mindig azon gondolkodott, hogy szóljon hozzá. Lehunyta szemeit, nagy levegőt vett majd újra kinyitotta és leugrott a lány elé. Lucy megfordult és a zöld szempárral találta szembe magát.

- Fekete Macska! Megijesztettél! - a szívéhez kapott.
- Ne haragudj, Hercegnő!
- Hercegnő?! Mi ütött beléd? - megbökte a csengőt Macska nyakán.

A srác kinyitotta a zipzárját, elő vette a ruha darabot. Lucy meglepődött.

- Ne haragudj, hogy tegnap leszóltalak! - nyújtotta vissza a lánynak - tudod a szuperhősök élete nem könnyű! ráadásul a társam miatt voltam olyan a múltkor! nagyon bántott a dolog és...... - szabadkozott Macska.

Lucy magához vette a törölközőt és hallgatta ahogy a fiú zavarában bocsánatot próbál kérni.

- Buta cica! Nem haragszom rád! - nevette Lucy.
- Ezt nem értem! - hebegte Macska.
- Gyere! Haza kísérsz? - hívta el a lány - közben mesélhetsz!

Fekete Macska most sem értette, de nem mondott nemet a lánynak. Egymás mellett sétáltak, Macska pedig elmesélte a történetét Lucy-nak.

- Aku......mi? - vágott közbe lány.
- Akuma! Megszállja a negatív érzésekben szenvedő embert és átalakítja gonosszá! - magyarázta Macska.
- Ez nem semmi! Mesélj még! - érdeklődött Lucy.

Fekete Macska egyre jobban érezte magát az amerikai lány társaságában. Talán Lucy volt az egyetlen aki figyelemmel és érdeklődve meghallgatta őt. A járókelők meglepetten figyelték a fiatalokat, de főleg Fekete Macskát. Furcsálták, hogy nincs baj, mégis mutatkozik. Elértek a La Grand Paris hotel bejáratánál.

- Idáig jöttünk! - állt meg Lucy.
- Tudom! - mondta Macska.
- Tudod? - kérdezte a lány.
- Ööö, néhányszor láttalak innen kijönni! - vakargatta fejét a fiú.
- Jó éjt, Fekete Macska! - köszönt el tőle Lucy.

Macskát nagyon bántja, hogy itt kell hagynia őt, lekonyult füllel szomorúan nézett rá.

- Ne menj! Maradj még! - kérte a fiú.
- Párizs hősének is kell pihennie! De ha gondolod találkozhatnánk! - vetette fel az ötletet Lucy.

Fekete Macskát boldogság járta át. Örömében cigány kereket hányt, Lucy hahotázott.

- Holnap láthatlak? - állt meg Macska.
- Persze! - felelte a lány.

Macska megnyomott egy gombot a botján mire az kinyúlt s elrugaszkodott a földről. Repülés közben elbúcsúzott a lánytól. Lucy besietett az ajtón, keresztül az aulán a lifthez. Beszállt. Az emeletén kiszállt, végig sétált a folyosón.
Alig nyitott be a lakosztályba az apja Morgan köszönt neki:

- Jó estét! Ilyen sokáig kellettél a kicsiknek?
- Mondjuk! - felelte Lucy.

Morgan egy alacsony, kissé pocakos ősz hajú és szakálú szemüveges férfi volt. A korához képest mozgékony és életvidám volt. Mindig is azt vallotta, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát.

- És össze barátkoztál az itteni fiatalokkal? - kíváncsiskodott Morgan.
- Miért? Hiszen pár nap, esetleg néhány hét múlva költöznénk!

Lucy-nak rettentő rosszul esett a folytonos jövés-menés. Nem tudott senkivel sem barátkozni, bandázni vagy csak simán beszélgetni.

- Ne légy ilyen negatív kislányom! Hamarosan nagy változások lesznek! - bíztatta Morgan csüggedt gyermekét egy öleléssel.
- Mindig ezt szajkózod! - kibújt apja kezei alól Lucy - megyek a szobámba!

Becsukódott az ajtó. Morgan elgondolkodott, majd visszatért legújabb szerzeményéhez. Lucy le ejtette táskáját, lassú léptekkel az ágya felé haladt s levágódott arccal előre. A hatalmas 2 méteres U alakú fehér cicás párna felfogta a zuhanást. A szobája hatalmas és tágas volt mint mindegyik lakosztály a szállóban. Hátára gurult, fejét elfordította. A táskájára bámult amiből kilógott a kis törölköző. Elment érte és a kezébe vette s kiment az erkélyre.

- Buta cica! - mosolygott.

Nem vette észre, de ekkor egy hulló csillag suhant végig az éjszakai égbolton.

- Bárcsak itt maradhatnánk! Nem szeretnék többé költözni! - óhajtotta.

Hátrált s vissza zuhant az ágyra a kis törölközővel a kezében. Hamarosan mély álomba szenderült.

Fekete Macska is megérkezett otthonába.

- Furcsa egy kölyök vagy! - dícsérni próbálta Plagg Adrien-t miután vissza változott.
- Ne piszkálj állandóan! Ez a lány különleges!
- És mi lesz Katicával? - elevenére ütött a kis kwami Adrien-nek.
- Mit lenne! Harcolunk Halálfej ellen és kész! Nem futok többé utána! - kijelentette határozottan Adrien.
- Akkor kész? Vége? Ennyi volt a nagy lamúr? - cukkolta a kis cica.

Adrien villámokat szóró szemmel követte kwamiját ahogy betámadja a tegnapról megmaradt camambert sajt maradékát.

Elgondolkodott. Igaza van Plagg-nak, Katica mindig olyan közömbös volt vele. Egy kicsit sem gondolt bele a "mi lenne ha" variációkba, amíg ő maga számtalanszor. Katica nem kér Fekete Macskából, bele sem mert gondolni abba, hogyan viszonyulna hozzá. Ideje tovább lépnie. Leült a hatalmas számítógép monitorához. Kattintott. A Katicablog jelent meg. Elhúzta az egeret a kis piros x ablakhoz. Kicsit hezitált, majd bezárta az oldalt.

- Pfhu, ez most komoly! - tolta be a camambert a szájába Plagg.