Fekete Macska elrugaszkodott, támadásba lendült. A Gonosz Rajzoló sorra rajzolt különféle ketyeréket, fegyvereket, akadályokat de Fekete Macska kivédte és kikerülte őket. Marinette egy megfelelő helyet próbált keresni az átváltozásra. Tudta, hogy Macskának szüksége van rá és most újdonsült társuk a Jade Teknős sem tud segíteni.

- Marinette!! Megmentelek! - kiáltotta Gonosz Rajzoló.
- Nekem nem kell segítség! - dünnyögte a lány.

Gonosz Rajzoló Marinette-hez sietett, de Macska visszaverte. Egyre jobban dühítette a fiút, hogy ellenfele mindenáron Marinette-et akarja. Azt kívánta bár most rögtön átváltozna Katicává, utána tuti a közelébe sem menne neki.

- Marinette? - sutyorgott Tikki - hol van Fantomim?
- Tényleg! Ő is itt volt! - szétnézett Marinette.

Nézelődtek az utcán, szemükkel figyelték a környező épületek emeleteit, nyomát sem látták.
Ezúttal sikerült Gonosz Rajzolónak Marinette-hez érnie:

- Gyere velem!
- Mi-mi-mi, miért? - szóhoz sem jutott a lány.
- Elviszlek egy biztonságos helyre, ahol nem érhet el Katicabogár és Fekete Macska!

Marinette agyalt azon, hogy hagyja-e magát elvitetni mint csalit. Közelebb kerülhetnének ahoz az épülethez és Fekete Macska gyorsan utol érné őket, megmentené mielőtt bármi rosszra fordulna.

- Rendb... - benmaradt a szó Marinette-ben ugyanis Fekete Macska megjelent és messzebb terelte Gonosz Rajzolót Marinette-től.

- Miért nem változik át? Valami baj lehet? - kérdezte Adrien Plagg-ot.
- Biztos csak elájult tőled! - viccelődött.

Az egyik épület tetején íjhúr húzódik, bemérte célpontját.

(bocsánat a kép miatt, nem tudtam megszerkezteni, képzeljétek, hogy fekete az ég....;-))

Fekete Macska a Gonosz Rajzolóval való viaskodása közben hátra pillantott a lány felé. A fiú pupillái kitágultak félelmében.

Gonosz Rajzoló kihasználta, hogy ellenfele nem figyel és rajzolt két mázsás súlyt a fiú bokái köré. Fekete Macska a lányhoz igyekezett volna, de hasra esett a súlyok végett.

- Marinette!! Tűnj onnan! - kiabálta Fekete Macska, de Marinette nem hallotta, túl messze volt tőle.
- Mi?! - kapott a füléhez Marinette.

Gonosz Rajzoló kacagott a földre került fiú láttán. Fekete Macskában az adrenalin dolgozott, fegyverével kiverte Gonosz Rajzoló kezéből a tablet-ot ami összetört mire a súlyok eltűntek. Talpra ugrott és Marinette-hez igyekezett.

- Fekete Macska?! - megszeppent a lány.
- Marinette, mögötted! - kiáltotta Tikki.

Marinette fordult volna de a fiú beérte, szaltózott fölötte és mögötte ért földet.

- Minden rendben, itt vagyok és vigyázom rád! - suttogta Macska.

Fekete Macska teste megfeszült, a láthatatlan nyíl átfúródott a mellkasán. Marinette szemei könnyben úsztak amikor meghallotta ahogy a nyíl átfúródik társa testén, vér folydogált a szája szélén majd lassan a földre rogy. A társa földön feküdt.

- FEKETE MACSKA!!!!

Marinette térdre rogyott és a kezei közé vette a fiú arcát. Fantomim és Gonosz Rajzoló közeledtek hozzájuk. Fantomim imitálta az újabb nyíl kihúzását, Gonosz Rajzoló intett neki, hogy ne csinálja.

- Így is jó! Vidd őt a Mesterhez! - utasította a társát Gonosz Rajzoló.

Marinette védeni próbálta földön fekvő társát.

Fantomim láthatatlan ketrecet tett rá. Felkapta Macskát, befektette a láthatatlan helikopterbe és elrepült vele. Ekkor Marinette kiszabadult a börtönből.

- Hogy tehetted ezt Nathan? - kérdezte elhaló hangon Marinette - megölted őt!!
- Nem én, hanem Fantomim!
- De te a cinkosa vagy! - ezúttal sírt a lány.

Gonosz Rajzoló elé állt, meg akarta ölelni. Marinette leütötte a fiú kezeit majd fittyet hányva mindennek és mindenkinek ott helyben átváltozott. Nem érdekelte ki látja, Fekete Macskára gondolt, hogy szüksége van rá. Gonosz Rajzoló csak állt ott leesett állal.

Katicabogár sötét pillantást vetett rá majd otthagyta. Ahogy eltávolodott, Gonosz Rajzolónak eszébe jutott annak idején a harcuk, az, hogy ártott a lánynak akit szeretett.

- Én....én....nem akartam ezt! - hüppögte könnyek közt Gonosz Rajzoló.

A nagy sajnálkozásban észre sem vette, hogy visszaváltozott.

Katicabogár követte Fantomimet Fekete Macska jeladója alapján.

- Marinette!!  Nyugodj meg! - kérte Tikki
- Nem! Adrien! Lehet, hogy.... - dühöngött Marinette.
- Így meg fog találni egy akuma! - figyelmeztette Tikki.
- Az sem érdekel ha az az óriás akuma fog megtámadni! - felelte félelmet nem ismerve Marinette.

Betört egy ablakot és besurrant rajta. Sötét volt, de még így is könnyen találta meg az utat a lépcsőre. Olyan érzés futott végig a hősön mintha egyszer már járt volna itt. Ismerősnek érezte a járást, tudta hova kellett mennie a csarnok után a lépcsőhöz. Felért a lépcsősor tetejére ahol Fantomim várt rá harcra készen.

- Hol van Fekete Macska?! - kiáltotta Katicabogár.

Fantomim vigyorgott. Katicát elöntötte a düh, a bánat, arra gondolt, hogy már késő. Katicabogár megindult ellensége irányába és néhány jól irányzott jojó lendítéssel földre kényszerítette ellenfelét. Fantomim mozdulni sem tudott. Katicabogár fölé tornyosult és teljes erőből ütögetni kezdte.

- Hol van Fekete Macska!!!
- Marinette! - kiáltotta Tikki.

Katicabogár látása elhomályosult dühében, nem figyelt semmire.

- Mit tettél vele!!!
- Marinette! Elég legyen! - könyörgött Tikki.

Hamarosan Katicabogár élvezni kezdte, hogy fájdalmat okozhat valakinek.

- Áruld el!!! - potyogtak a könnyei Katicának.
- Marinette! Így meg fogod ölni! - kiáltotta a kwami.

Katicabogár tovább verte volna, de Tikki megállította őt. Egész teste megfeszült, mereven állt mint egy szobor.

- Tikki!! Eressz!!
- Marinette! Vége van, legyőzted! - győzködte Tikki.
- Nem! Mert nem árulta el hogy hol van Adrien!
- Nézz rá! - utasította a kwami.

Katicabogár lenézett Fantomimre aki eszméletlenül feküdt, óriási lila foltok éktelenkedtek rajta s vér folyt a szájából és törött orrából. A hősnő elszörnyedt saját magától.

- Mit tettem! - kérdezte.
- Ez az épület az oka! Csak úgy okádja magából a gonoszságot! - mondta Tikki.
- Hogy nem vettem észre? - kérdezte Katica.
- Elhomályosított a félelem. Eluralkodott rajtad! - felelte Tikki - ez az épület rosszabb mint egy akuma!

Tikki engedett a szorításon így Katicabogár már meg tudott mozdulni. Feltekerte jojóját.

- Érzem Plagg-ot és Adrien-t! - kijelentette Tikki - és jól vannak!
- Hál'istennek! - örvendezett Katicabogár - akkor mutasd az utat!

A kwami terelgette Katicát fel egyre magasabbra. Ahogy feljebb jutottak Katicabogár érezte, hogy rossz érzések, gonosz gondolatok kezdtek úrrá lenni rajta. Megviselte testét is a sok ártó érzés, fekete karikák rajzolódtak ki a szemei alatt.

- Kitartás Marinette! Mindjárt ott vagyunk! - bíztatta Tikki bár hangjából kivehető volt az aggodalom társa iránt.

Az épület legtetején egy kivilágítatlan folyosóhoz értek végén egy ajtóval. Katicabogár lépdelt figyelve nehogy meglepje valaki

- Itt vannak az ajtó mögött! - mondta Tikki.

Katicabogár lassan a kilincsért nyúlt, lenyomta és óvatosan kinyitotta. A teremben mégnagyobb volt a sötétség, szárnysusogásokat hallott, úgy gondolta denevérek lóghatnak a plafonon. Beljebb merészkedett majd az ajtó mögötte hirtelen becsapódott. Ijedtében megfordult és pörgetni kezdte jojóját. Várt pár percet mielőtt tovább indult volna.

Ekkor halovány fénysugár rajzolódott ki a mennyezetről és megvilágított valami fekete dolgot a terem közepén. Katicabogár felismerte társát, ott feküdt a földön.

- Fekete Macska!! - kiáltotta megkönnyebbülten Katicabogár és hozzá igyekezett.