Lucy lassan felült. Szétnézett a hatalmas csarnokban, de alig látott.

- Hogy kerültem ide? És miért van itt ilyen sötét? - tanakodott.

Egy óriási kör alakú valamit tapogatott ki a falon, érezte, hogy ez egy ablak. Ki próbált nézni rajta, de nem tudott. Susogó hangra lett figyelmes. Megfordult hátha meglát valamit, de hiába.
A susogás egyre hangosabb lett majd:

- Lucy? Jól vagy?
- Ki beszél? És hol vagy? - kérdezte Lucy.

Halovány fény keletkezett amikor a susogás gazdája messzebb repült és félre húzta a sötét függönyt egy másik kisebb ablaknál. A fehér pillangók ismét szétrebbentek. Lucy eltakarta a szemeit míg hozzá szoktak a fényhez majd újra arra figyelt.
Egy lila kis lényt látott meg:

- Te ki vagy?
- Hát nem ismersz meg? - kérdezte csalódottan a kis lény.

Lucy a fejét rázta, majd közelebbről szemügyre vette.

Nagyon hasonlított Tikki-re, de mégis másmilyen volt. Lila színű, szárnyakkal és spirál van a homlokán.

- Segítek! - kijelentette a kwami és Lucy homlokához repült és megérintette.

A lányban felelevenedtek a régi emlékek azok mellett amiket az apja naplójából megtudott.
Lucy mosolyogva sóhajtotta:

- Istenem! Nooroo! Annyira hiányoztál! - magához ölelte.
- Te is nekem! - viszonozta a gesztust Nooroo.

Ellökte magát a lánytól:

- Azonnal menj innen! Kérlek!
- Tessék?! - meghökkent Lucy.
- Ha a gazdám visszajön, ki tudja mit fog művelni veled! - féltette Nooroo.
- Gazdád? Vagyis Halálfej! - kiáltotta Lucy - add nekem a talizmánod és akkor legyőzhetjük!
- Nem tudom! Sosem veszi le! - mondta Nooroo.

Lépteket hallottak, a fehér pillangók leszálltak a földre és nem mozdultak.

- Jön! Kérlek Lucy! Hallgass rám! - próbálta ellökni a lányt Nooroo.

Lucy állt mint a cövek. Esze ágában sem volt elmoccanni onnan, egyrészt mert meg volt ijedve másrészt meg akarta tudni ki is valójában Katicabogár és Fekete Macska főellensége. Nooroo bepánikolt és vissza húzta a függönyt így újra teljes sötétség volt a teremben.

Egy alak sétált be az ajtón majd bezárta az ajtót maga mögött. Lucy csapdába esett.

- Üdvözöllek leány! - mondta nyugodt hangnemben a férfi.
- Ne bájologj nekem Halálfej! - szidta Lucy.
- Lucy! Tisztelettel beszélj vele! - kérte Nooroo.
- Látom "újra" megismertétek egymást! - mutatott a lány majd a kwami felé a férfi.

Hangosan beszívta a levegőt az orrán majd kifújta a száján. Lucy erősen az ablakot bámulta, rá akart jönni ki ő az álarc nélkül, de sehogysem sikerült.

- Térjünk a tárgyra! - ökölbe szorította a kezét a férfi - hol van Katicabogár és Fekete Macska?
- Ha tudnám sem árulnám el neked! - jött a válasz Lucy-tól.
- Ha nem működsz közre velem, akkor teszek ellene! - mordult rá a férfi.

Nooroo rettenetesen elkeseredett, segíteni akart Lucy-nak de a talizmán hordozójának kell engedelmeskednie.

- Nooroo! Búcsúzz el tőle! - kijelentette a férfi.
- Ne gazdám! Biztosan van más megoldás is! - próbálta menteni Nooroo.
- Szembeszegülsz velem, te mihaszna?! - ráförmedt a kwamira.
- Nem beszélhetsz így vele! Nélküle csak egy egyszerű halandó lennél! - kiáltotta Lucy.

A férfi ijesztően morgott. Nooroo meghatódott, hogy valaki védi sőt kiáll mellette.

- Nooroo! Sötét szárnyakra! - ordította a férfi.
- Bocsáss meg! - sírt Nooroo majd beszippantotta a bross.

A fehér lepkék belepték a férfit, Lucy eltakarta az arcát, hogy megvédje a rovaroktól. Halálfej utasított néhányat, hogy fogják le a lányt. Azzal a lepkék egy hada a falra szegezte Lucy kezeit és lábait. A lány próbálkozott kiszabadulni, de a rovarok nagyon erősen tartották.

- Megkérdezem még egyszer, hol van Katicabogár és Fekete Macska! - rikoltotta Halálfej.
- Nem tudom! - válaszolta Lucy állva a dühös pillantást mivel a gonosz meredt rá.
- Hazudsz! - kinyújtotta kezét amire egy pillangó szállt.

Lilás fekete színűre változott, kirebbent a tenyérből és egyenesen Lucy szívébe repült. A lány szörnyű fájdalmat érzett a mellkasában, az akuma a szívét akarja megszállni.

- Tudom, hogy együtt voltál velük, sőt te és Fekete Macska......
- Ne folytasd! - szakította félbe Lucy - már nem........és nem fogsz kiszedni belőlem semmit!
- Szóval nem volt elég egy akuma! - azzal egy újabb repült Halálfej tenyerébe majd a lány szívébe.

Lucy gyötrelmesen felnyögött amikor az akuma elérte a szervét. Halálfej lelki terrorral akarta a hatalmába keríteni Lucy-t. Felemlegette az édesanyja halálát, a sok költözés miatt elveszített barátokat, a feltörekvő író Morgan bukásait (amiről nem beszélt meg vele) végül a hős Fekete Macska elhagyását.
Így ment ez hosszú órákon keresztül:

- 9 akuma és még mindig semmi! Mostmár elegem van! - dühöngött Halálfej.

Lucy minden erejét arra fordította, hogy ellenálljon a gonosznak, de kezdett kifogyni belőle.

- Mond csak Lucy! - kezdte gúnyosan a férfi - milyen érzés a szerelmedet egy másik lány karjaiba kergetni?

Lucy-nak megjelent a lelki szemei előtt Adrien aki Marinette-et öleli és megcsókolni készül.

Nagyon fájt neki mégis arra koncentrált nehogy befolyásolják az érzelmei.
Halálfej felegyenesedett, mint a vadászkutya aki szagot fogott:

- Érzek valamit!

Az ablak zsilipe lassan kinyílt, a férfin gonosz mosoly húzódott:

- Ettől majd meggondolod magad! Vess ide egy pillantást, ki lesz a következő áldozatom!

Egy fehér lepke szállt a tenyerére, összezárta a másik kezével majd a gonoszsággal átittatott lény kirepült az ablakon úton a gazdatesthez. Lucy nehezen odapillantott. Szemei hatalmasra tágultak.

- Csak ezt ne! - suttogta.

Ha nem fogyott volna el az ereje akkor vergődne hogy megállítsa. Ugyanis az akuma áldozata nem más volt, mint az édesapja, Morgan.

- Hívd vissza! - nyögte elhaló hangon Lucy.
- Nem hallottam! - a füle mögé helyezte kezét Halálfej.
- Kérlek, őt hagyd ki ebből! - potyogtak a könnyei Lucy-nak.
- Nem tehetem! Dőlj hátra és élvezd a műsort! - mondta Halálfej.

                                ***

Az akuma Morgan egy régi fényképébe szállt amit az ingzsebében hordott. A férfi felkapta a fejét, egy pillangó rajz jelent meg előtte.

- Álomcsapda! Halálfej vagyok! - szólította - erőt kapsz tőlem, hogy bosszút állj azokon akik rosszat tettek veled!

Lucy bízott az apjában, hogy nem fog engedni a hatalomnak és a rossznak. Sajnos Morgan elfogadta az ajánlatot, mire fekete kátrányszerű anyag beborította.

- Mit tettél vele?! - kérdezte dühösen Lucy.
- Hatalmat adtam neki! - nevetett Halálfej.

Morgan egy óriási pillangó mintás mandalát hordott a hátán, kezében indián sámánbot aminek a végébe volt elrejtve a megszállt fénykép és koromfekete ruhát viselt. Suhintott a botjával és a Notre-Dame-i vízköpők életre keltek s mellé repültek.

- Itt az ideje kellemetlenkedni! - hahotázta Álomcsapda.

A vízköpők felmordultak és a La Grand Párizs hotel felé vették az irányt, Álomcsapda lassan menetelt segédjei után. Akikkel útközben találkozott azokra ráütött a botjával mire az áldozatok reményvesztett, depressziós emberekké változtak. Így nem csak saját magát hanem a vízköpőit és Halálfejet is erősítette.

- Milyen jó érezni a sok negativitást! Üdítő! - sóhajtott diadalittasan Halálfej.
- Katica! Fekete Macska! Kérlek, mentsétek meg az apámat! - kívánta magában Lucy.

Marinette pont akkor érkezett meg a helyszínre amikor a kőszobrok lecsaptak a párizsiakra.

- Tikki! - kiáltotta a lány.
- Búj el és kezdjük! - mondta a kwami.

Marinette elindult a bejárat felé, de egy vízköpő az útját állta. Felágaskodott a hátsó lábaira, hogy nagyobb félelmet keltsen. Sikerült neki, Marinette ijedtében egy pillanatra levegőt sem vett. Lassan hátrálni kezdett ám egy másik szobor volt mögötte.

- Hasra! - kiáltotta egy ismerős hang.

Marinette hasra vágódott és egy fémbot szállt a lények közé és jól fejbe vágta őket. Fel akart állni, de érezte, hogy valaki óvatosan felhúzza őt.

- Jól vagy? - kérdezte Fekete Macska.
- Megvagyok! - válaszolta Marinette.
- Rejtőzz el! Nemsokára ideér Katica és rendet teszünk! - utasította a fiú.
- Ahogy akarod Adr..... vagyis Macska! - kijavította magát Marinette.

Futásnak eredt majd elbújt egy parkoló autó mögé. Már ki akarta mondani az átváltozáshoz a jelmondatot amikor Fekete Macska fájdalmas ordítására lett figyelmes. Kilesett az autó mögül. A vízköpők körbe állták, a fegyvere méterekre tőle hevert a betonon, Fekete Macska pedig megsérült és a bal karját szorítja. Ömlött a vér a sebéből.

- Jaj ne, Fekete Macska! - kiáltotta Marinette.