Lucy össze csukta ernyőjét s kócolgatta a haját így próbálta szárítani. Fekete Macska még mindig szótlanul bámult rá.
A lány kinyitotta oldaltáskáját, kicsit kutatott benne:

- Tessék! Nem valami nagy, de ez is megteszi! - átadott egy kicsi kék színű törölközőt.
- Köszönöm! - elvette a fiú.

Fekete Macska a fejére helyezte a ruha darabot és a füleit törölgette. Kilesett a alóla, alaposan végig mérte a lányt. Ámult mennyire hasonlít Marinette-re. A szeme, a magassága, a testalkata mint Marinette-nek. A stílusa, a haja színe és viselete különbözött tőle. Lucy felé fordult, Fekete Macska gyorsan elkapta a tekintetét.

- Nagyon jól néz ki a szerelésed! Melyik cirkuszból jöttél? - viccelődött Lucy.
- Cirkusz?! - lepődött meg a fiú - Én szuperhős vagyok! Amúgy köszönöm a bókot!
- Tényleg? Szuperhős?
- Igen! A nevem Fekete Macska! - hajolt meg előtte.

Lucy nevetett.

- Mi olyan mulatságos? - kérdezte Macska.
- Én valami menőbb névre tippeltem, mint fekete párduc vagy viccesebbre, mint a bőrszerkós srác! - felelte Lucy.
- Ha-ha-ha! Vicces volt! - hangolódott le Macska.
- Mi baj? Miért feküdtél az utca közepén az esőben? - faggatta Lucy.

Fekete Macska gondolatban felelevenítette a szituációt, a szavakat amiket Katicabogár mondott neki. A srác felidegesedett.

- Semmi közöd hozzá! - förmedt rá Macska.

Lucy látta rajta, hogy nincs kedve társalogni a fiúnak. Szétnyitotta esernyőjét:

- Hát, akkor ég veled, Fekete Macska! Örülök, hogy majdnem megismertelek! - köszönt el tőle a lány mosolyogva s otthagyta őt.

Fekete Macska arcát a kezébe temette: istenem! mit csináltam? csak fel akart vidítani! olyan idióta vagyok!
Tett egy lépést utána:

- Kérlek, várj! - de a lány nem hallotta meg.

Ekkor megérezte a másik kezében a kis törölközőt. Rápillantott. Megfogadta, hogy holnap megkeresi őt és vissza adja neki hatalmas bocsánat kéréssel körítve. Felugrott a ház tetejére majd cikk cakkozva hazament, az Agreste birtokra. Kinyitotta szobája ablakát, beugrott.

Amint padlót ért a lába, vissza változott. Plagg a fehér kanapéra huppant:

- Te aztán gyorsan tovább léptél!
- Mire gondolsz? - szúrta le a kis kwamit Adrien.
- Csak arra, hogy Katica kidobott és te máris becsajoztál! - vigyorgott a cicus.
- Azt sem tudod miket beszélsz! - legyintett Adrien miközben lerakta a kis törölközőt az egyik radiátorra.
- Biztos vagy benne? - kérdően mégis kacéran kérdezte Plagg.
- Fogd be! Inkább hozok egy kis sajtot! - váltott témát Adrien.
- Hurrá! Ha lehet akkor camambert legyen! - kérte Plagg.

Adrien kiment a szobából s pár perc múlva visszatért egy hatalmas ezüst tálcával a kezében. Jó nagy kerek sajt pihent rajta. Letette az asztalra.

- Egyél! Aztán nyomás aludni! Nekem holnap suli lesz! - adta ki az utasítást a szőke fiú.
- Rendben! - tömte a sajtot Plagg.

Adrien lefürdött, felvette a pizsamáját utána bebújt az ágyába. A törölközőt bámulta, nem tudta kiverni a lányt a fejéből és azt ahogy beszélt vele.

Nem lehetek ilyen bunkó vele Katica miatt! - gondolta s lassan álomba szenderült.

Másnap reggel.

Adrien kiszállt a limuzinból, elköszönt a testőrétől, becsukta az autó ajtaját. Megfordult és egyenesen az osztályterembe sietett. Köszönt mindenkinek, leült Nino mellé az első padsorba.

- Hello, öcsém! - üdvözölte Nino.

A szőkére meredt, nagyon rosszul nézett ki. Adrien-nek karikás volt a szeme környéke.

- Minden rendben? - kérdezte Nino.
- Jah, csak nem aludtam valami sokat az éjjel! - ásította Adrien.

Marinette aki mögöttük ült aggódva figyelte a fiút. Megjelent a tanárnő. Üdvözölt minden diákot majd bele kezdett mondandójába:

- Figyeljetek! Bemutatnám nektek az új tanulónkat!

Kinyílt az ajtó. Egy rózsaszín szoknyás, halovány sárga pulcsis lány lépett be.

Minden gyerek ámult rajta. Marinette meglepődött, Adrien pedig egyből magához tért.

- A neve Lucy, Amerikából érkezett! - folytatta a tanár.

Adrien vigyorgott: végre megvagy!

- Ez most valami vicc?! - visított Chloé óra után Lucy-nak.
- Tessék? - kérdezte a barna hajú lány.
- Marinette! Ki ez a kis liba? Az ikertesód? - kiáltozott a másik lányra Chloé.

Marinette közelebb ment hozzájuk, egyenesen Lucy elé. Mindkettő vizslatta egymást.

- Hát ez oltári! - ujjongott Alya.
- Dehogy! Katasztrófa! - vágta rá a szőke - mostmár ketten vannak!
- Chlo! Fogd már be! - csitította Adrien.

A szőke lány megsértődött és hisztizve otthagyta őket. A két lány még mindig egymást figyelte.

- Szia! Marinette vagyok! - bemutatkozott.
- Szia! - mondta Lucy - szóval veled tévesztett össze Fekete Macska!
- Hogy ki?! - lepődött meg Marinette.
- Gyere Lucy! Körbe vezetlek! - karolta át Adrien a lány vállát.

Miközben eligazította kérdezősködött felőle. Megtudta, hogy csak ideiglenesen van itt Párizsban. A lány apja ugyanis író, anyagot gyűjt a legújabb könyvéhez. Lucy elmondta hova költöztek meg ő is egyke mint Adrien és hogy a könyvtárba jár olvasni a kicsiknek. Marinette bepipult, Alya-hoz futott:

- Láttad ezt?! Adrien hozzáért! - irígykedett Marinette.
- Tisztázd le a csajjal, hogy Adrien a tiéd! - javasolta Alya.
- Beszélj vele te, légyszi! - össze csapta tenyerét Marinette.

Alya sóhajtott s megígérte a lánynak, hogy suli után elmondja neki, hogy mi a pálya. Marinette nem győzött hálálkodni. Így is történt.

- Héj, Lucy! Gyere dumáljunk kicsit! - hívta el Alya.
- Szia! Mond!
- Figyu! Ne akaszkodj Adrien-en! Világos? - kezdte Alya.
- Ne aggódj, nem fogok! - felelte Lucy -nem akarok összejönni vele vagy ilyesmi!
- Oké! - helyeselt Alya.
- Tudom, hogy tetszik Marinette-nek! Láttam hogy néz rá! - mondta Lucy.

Alya büszke volt magára, milyen gyorsan megértette vele a dolgokat. Lucy elköszönt tőle s haza indult.

Marinette Alya mellé baktatott:

- Nah? Hogy ment? Mit mondott?
- Nem kell aggódnod! Őt nem érdekli Adrien! - válaszolta Alya.

Marinette megkönnyebbült.

Adrien-t haza vitte a testőre. Amint megérkezett táskáját lehajította szobája padlóra.

- Plagg, karmokat ki!

Pillanatok alatt átváltozott Fekete Macskává. Felkapta a törölközőt, a nyakába tette és már ki is ugrott az utcára. Házról házra ugrándozott, hirtelen bele botlott egy akumatizált emberbe.

Fonnyasztónak hivatta magát. Az ő ereje az, hogy bárkihez hozzáér az életerejét magába szívja. A növényeket pedig a saját katonáivá alakíthatja. Kisvártatva megjelent Katicabogár is.

- Harcra fel Macska! - invitálta a fiút egy jó kis bunyóra.
- Nyomás! - előkapta fém botját Fekete Macska.

Leteremtették és Katica megszabadította az akumától szerencsétlen virág árus öregasszonyt. A pillangó szállt. A fiú a kis törölközőt a ruhája zibzáras zsebébe helyezte.

- Fekete Macska! Mondani szeretnék valamit! - sétált közelebb Katica.
- Most nem alkalmas! - indult volna tovább Macska, de Katicabogár vissza tartotta.
- Hallgass meg! Csak bocsánatot akarok kérni a múltkori miatt!

A szőke srác nem figyelt rá, ugyanis meglátta Lucy-t a háttérben. A kisboltból jött ki éppen.

- Hahó?! Figyelsz te rám egyáltalán? - csettintgetett Katicabogár az orra előtt.
- Ne haragudj Bog.... akarom mondani Katicabogár! Fontosabb dolgom van! - tolta félre a lányt s otthagyta.

Katica (nem kicsit) ledöbbent Macska viselkedésén. A fülbevalója pittyegni kezdett. Elbújt egy hirdető oszlop mögé és vissza változott.

- Láttad ezt Tikki?! Fekete Macska nem törődött velem! - panaszkodott a kwaminak.
- Biztos haragszik még! De nem ment messzire! Nézd! - elfordította Marinette fejét abba az irányba ahova a fiú ment.
- Megnézem miben sántikál! - lopakodott utána.

Lucy befordult a sarkon kezében egy jókora könyv volt. El volt mélyülve benne. Fekete Macska a házak tetején követte őt.

Na és most? hogy szólítsam meg? egyáltalán beszélne velem? - tanakodott.

Lucy megérkezett a könyvtárba. Felment az emeletre. Rengeteg kisgyerek éljenzett amikor meglátták őt. Fekete Macska az ablak előtt ült beakasztott fémbotján. Lucy leült egy székre, a gyerekek köré ültek. Egyik kisfiú adott neki egy könyvet. Lucy olvasta a mesét. Teljesen bele élte magát a történet menetelébe, nevetett a gyerekekkel a viccesebb részeknél. Macska arcán széles mosoly futott végig. Ő is élvezte az előadást.

- Mit keres itt? - tanakodott Marinette.
- Ki tudja? De nem tűnik lehangoltnak! - harapott a sütiből Tikki.

- Nyerd vissza az erőd! Majd jól fülön csípem! - mondta Marinette.