Ezalatt Alya és Nino szemszöge:

Alya nagyokat lépve sétált a Szerelmesek hídjához, alig várta, hogy exkluzív interjút készíthessen a hőseiről. Bízott benne, hogy ahol Fekete Macska megjelenik ott Katicabogár is felbukkan. Megérkezett a hídhoz ami tele volt különféle lakatokkal.

Érdekesség: Úgy tartották, hogy párok akik a lakatukat felakasztják azoknak a szerelme örökké tart.

Alya csalódására csak Nino volt ott. Köveket dobált a Szajnába és zenét hallgatott, valószínűleg disco stílusút, mert az ütemre rázta a fejét.

Nagyot sóhajtva a fiú közelébe ment, de messzebb állt. Nino észre vette, integetett neki és levette a fülesét. Alya átnézett a fiún. Nino össze szedte a gondolatait, megtörölte homlokát s Alya mellé állt.

- Figyelj, Alya! - szólalt meg Nino.
- Miaz? Holdkórosokkal is szóba állsz? - csúfolódott Alya.
- Tudod, nem úgy értettem a múltkor, hanem.....

Viszhangzott a szuperhősök és Alfa ütközete, Alya felfigyelt a hangokra és mint akit ágyúból lőttek ki neki iramodott. Nino elkapta a lány karját, mire Alya fenékre esett.

- Ezt miért csináltad te...... - mérgelődött Alya.
- Jó bunkó vagy, ugye tudod? - vágta rá Nino.
- Hogy mi? - vonta kérdőre Alya.
- Bocsánatot próbálok kérni, te pedig szó nélkül itt hagynál engem! - válaszolta Nino.

Alya feltápászkodott, leporolta nadrágját, megigazította szemüvegét majd karba tett kézzel várta Nino szövegét:

- Folytasd!
- Bocsánatot akarok kérni, mert életemben nem éreztem ennyire rosszul magam, mint az elmúlt napokban! - Nino a járdára meredt - szörnyű érzés rosszban lenni azzal akit.....
- Akit mi? - kérdezte halkan Alya.
- Áh, hagyjuk! Te biztos nem úgy gondolod! - legyintett Nino.
- Nino! - a fiú tekintetét kereste Alya.
- Akit nagyon szeretsz! Tessék, kimondtam! Tudod, mikor bele éled magad a hősökkel kapcsolatban, az nagyon imponál! - pirult Nino.

Alya is kezdett vörösödni. Sosem gondolta, hogy érez iránta a fiú, egészen mostanáig. A Szerelmesek hídján kettesben vele, kezdte megkedvelni őt.

- Hagyjuk a beszédet! - sóhajtott Alya.

Közelebb lépett a fiúhoz, majd elgáncsolta, hogy ő is fenékre essen:

- Ez az előbbiért kapod! - kacérkodott Alya.

Nino nem igazán értette miért csinálta azt vele, de ami utána következett arra végképp nem számolt. Alya lehajolt, levette Nino sapiját és szemüvegét utána a sajátját s megcsókolta őt.

- Ezt a többiért! - lihegte Alya miután befejezte a csókot.

Nino teljesen elégedett és boldog volt, olyan volt a csók Alya-val ahogy azt mindig is képzelte.

                            ***

Együtt érző hangos sóhajtás ütötte meg a fülüket. Marinette, Lucy és Fekete Macska álltak tőlük pár méterre, mindegyikőjük kezein összefont ujjakkal.

Köszöntötték egymást, elmesélte Alya hogy hogy is sikerült össze jönniük, utána Fekete Macskáék mesélték a harcot Alfa ellen.

- Márcsak Katicabogár hiányzik közénk! Milyen menő lenne! - óhajtotta Alya.

Marinette és Lucy egymásra néztek, majd mint akik semmiről sem tudnak együtt nevettek a csapattal.

Aztán Alya feltett egy kérdést Fekete Macskáéknak amire nem voltak felkészülve:

- Lucy? Bemutattad már apádnak Fekete Macskát?

Lucy szive össze szorult, eszébe jutott, hogy ha tovább állnak akkor itt kell hagynia őt. A lány még egy költözést nem bírna ki, főleg, hogy barátja lett.

- Majd ha eljön az ideje! - válaszolta Macska.
- Az az idő nem fog eljönni! - alsó ajkába harapott Lucy.
- Hercegnőm? - Macska látta, hogy valami frusztrálta kedvesét, megfogta kezét és arrébb húzta lágyan, távolabb a többiektől.

- Mi bánt? - a lány arcát simogatta Macska.
- Nem tudlak bemutatni az apámnak! Ő író! Amint végez a könyvével, költöznünk kell! - motyogta Lucy.

Fekete Macska arca komollyá vált pár percre, de utána újra vidult lett:

- Akkor mutass be most ameddig még itt vagytok! - adta az ötletet Macska - ha látja az apukád hogy vagyok neked, talán megállapodtok itt!
- Az nem fog menni! - letörte a fiú lelkesedését Lucy - máshol is voltak ismerőseim, mégis ott kellett hagynom őket!
- Ne félts! Macska vagyok, értek a könyörgéshez! - kacsintott a srác.

Lucy elpirult majd egy csókot adott a fiúnak. Fekete Macska térde megremegett az izgalomtól s hevesebben csókolt vissza. Alya a közelükbe osont és párszor lefotózta őket.

- Most mennünk kell! - búcsúzott a pár.
- Na de az interjú?! - próbálta megállítani őket Alya.
- Ne folytasd! Szerintem Katicabogár pár pillanat múlva itt lesz! - bólintott alig láthatóan Lucy Marinette-nek, aki vette a jelet, elbújt s átváltozott.

Alya amint észre vette Katicát, Nino-val együtt közeledett felé. Fekete Macska karba vette Lucy-t s a város felé tartottak.

- Katica! Katica! - kiabálta Alya - egy gyors interjút!
- Persze a legnagyobb rajongómnak bármit! - vigyorgott Katica.

Fekete Macska Lucy-val hamar megérkeztek a La Grand Párizs hotelhez. Az ajtónál álltak, Lucy-nak földbe gyökerezett a lába.
Fekete Macska átkarolta Lucy vállát:

- Nem lesz semmi baj, Hercegnőm!
- Te nem izgulsz? - kérdezte Lucy.
- Ha hiszed ha nem, most jobban be vagyok tojva, mint mielőtt csatába indulok! - nevetett Macska.

- Áh, hát itt vagy Lucy! - sikítozott Chloé.
- Nah már csak ő hiányzott! - fújtatott Lucy.
- Apám a polgármester üzeni, hogy fizessetek vagy tűnés! - vágott bele Chloé a lófarkát dobálva.
- Tessék? Dehát időben fizetünk! Mi történt? - faggatta Lucy.
- Az apád szerint "állítólag" elfogyott a pénzetek! Nem vagyunk hajléktalan szálló! - mondta nyersen Chloé.
- Majd én fizetek! - szólt közbe Macska.
- Te?! Mégis hogyan? - bökött elé a szőke.
- Nap mint nap megmentem Párizst Katicával! Az legyen a hála, hogy Lucy és az apja ott maradhatnak! - összefonta karjait Macska.

Chloé hangosan hahotázott. A fiú és Lucy össze néztek majd vissza a lányra.

- A polgármester nem fog ebbe bele menni! - levegő után kapkodott Chloé.
- Akkor nincs más választása, új védelmezőket keres a drága városának! - ellentmondást nem tűrő hangon felelte Macska.

Lucy magában olvadozott, hogy egy fiú aki ráadásul az ő párja plusz egy szuperhős, kiáll mellette és a családja mellett. Chloé habozott, Fekete Macskát figyelte, mert furcsa volt neki, hogy ilyen komoly is tud lenni.

- Hát rendben! - megvonta a vállát Chloé - majd üzizek hogy mi a válasza!
- Köszönöm, Chloé! - kipréselte a mondatot Lucy.

A lány ügyet sem vetett rá, kámforrá vált. Lucy mostmár kimutatta a háláját Fekete Macska irányába is azzal, hogy szorosan átölelte őt.

Fekete Macska nem számított erre, meg is lepődött.

- Nagyon hálás vagyok neked Macska! - mosolygott Lucy - ha ez sem fogja inspirálni apát, hogy maradjunk, esküszöm elszököm előle!

Fekete Macska önfeledten nevetett, végül megcsókolta Lucy-t.

- Látom mostmár elég erős lettél! Mehetünk? - vigyorgott Macska.

Lucy bólintott, megmutatta Fekete Macskának melyik erkély az ő lakosztályuk része. A fiú felemelte Lucy-t és a botja segítségével feljutottak az erkélyre. Lucy megkérte a fiút, hogy maradjon itt amíg nem szól, mert be akarja adagolni a dolgot az apjának. Fekete Macska bele egyezett, Lucy pedig bement a szobába.

- Mégis meddig fog ez tartani? - panaszkodott Plagg.
- Maradj nyugton! Ez fontos nekem! - válaszolta Adrien.
- Nem neked, hanem Fekete Macskának! Hiszen nem ismer téged, hanem csak a szuperhős énedet! - kiosztotta Plagg.
- Tudod, hogy Katica mit mondana a felfedésemmel kapcsolatban! - leszólta a kis kwamit Adrien.
- De ő most nincs itt! - folytatta Plagg.

Fekete Macska elgondolkodott ezen. Ajtó húzódás hallatszott, Lucy félre tolta a bejárati ajtót és intett Macskának, hogy jöjjön közelebb. A fiú nagy levegőt vett majd lassan kifújta.

- Itt az idő! - mondta magának s az ajtó felé sétált.