Június 12. (Szerda)

Reggel nyúzottan ébredtem. Talán nem volt jó ötlet az éjjel negyed egyig kint ülni a parton. Na mindegy. Alig másztam ki az ágyból, de valaki kopogott. Kami ment ajtót nyitni.
- Reggeli - szólt Milán.
- Jó, megyünk - mondta Kami és rácsapta Milánra az ajtót. - Még mindig neheztelsz, Kamilla?! - hallottuk Milán hangját az ajtó túloldaláról. - Nem, csak öltözni akarunk - válaszolt unottan Kami. Részben ez volt az igazság, részben pedig még mindig haragudott rá. Csendben kezdtünk el öltözködni, majd mikor elkészültünk, lementünk reggelizni. A reggeli nagyon finom volt, majd miután megette a három tanár összehívtak minket.
- Fél kilenckor elmegyünk megnézni a látványosságokat utána egykor elmegyünk ebédelni az egyik fogadóba, majd háromtól szabad foglalkozás utána hatkor vacsora. Kezdjetek készülődni! - adta ki az utasítást Török. Elmentünk a szobáinkba és készülődni kezdtünk. Én a kistáskámba betettem a telefonomat, a pénztárcámat és egy csomag rágót. A napszemüvegemet feltettem a fejem tetejére és indulásra kész voltam, ahogy a lányok is.
- Mikor akarsz megbékélni vele? - utalt Orsi Milánra.
- Soha! Vérig sértett! - tette karba a kezeit Kami. - Oké, megértjük. Na menjünk, mert a végén itt hagynak minket - mondta Timi, majd kimentünk a szobából. Lent  párosával álltunk sorba és elindultunk túrázni. Az egészet végig röhögtük (főleg, amikor Ákos, Ágoston vagy Dani kommentáltak valami baromságot). Végül Töröknél kihúztuk a gyufát és üvöltözni kezdett velünk, hogy viselkedjünk korunkhoz illően.
- Te igazgató helyettes úr! Mi még nem voltunk ennyi idősek, ezért nem tudjuk, hogy hogyan kell - szólt közbe Dani. Ekkor Töröknek láttuk kidagadni az ereit. Jaj! - Az idegeimre mentek! - jelentette ki és magyarázás nélkül, tovább haladtunk. Mikor már mindenki megéhezett egy utcai bódénál vett mindenki magának kaját. Én sajtos tejfölös lángost ettem. Nyami. Ebéd után még szétnéztünk a belvárosban, majd visszamentünk a szállásra. Felvettük a fürdőruháinkat és megrohamoztuk a vizet.
- Hé, Leila! Verseny? - kérdezte Ádi. Mosolyogva mentem bele.
- Oké, akkor meg kell kerülni azt a bólyát utána ide vissza. A vesztes kénytelen egy napig bármit megtenni a győztesnek. Áll az alku?
- Áll - biccentettem. Az egyik a-s fiú (asszem Ervinnek hívják) bíráskodott. Igyekeztem gyorsan úszni, de Ádám gyorsabb volt. Talán két méter volt köztünk. Éreztem, hogy kezdek lassulni, de nem hagytam volna abba semmi pénzért. Beleadtam minden energiámat, aminek meglett az eredménye, mert sikerült beérnem a fiút. - Szia, Ádi - kacsintottam rá és egy picivel beelőztem. Lehetett hallani a partról, hogy ki kinek drukkol. Már nem kellett sok, hogy a "célba" érjek, de ismét fáradni kezdtem. Ádi pedig beelőzött. Összeszedtem mindent és utána mentem. Végül fej fej mellett értünk be. Döntetlen lett. Fáradtan másztam ki a partra. - Ügyes voltál, Leila - nyújtotta a kezét Ádi.
- Köszi, de te sem voltál semmi - mosolyogtam fel rá.
- Hát két év verseny megtette a hatását - villantott egy nyerő mosolyt, mire én összehúzott szemekkel nézett fel rám.
- Tudtad, hogy nyerni fogsz!
- Biztos voltam benne, de döntetlen lett, ami engem is meglepett. Minden elismerésem a tiéd - kacsintott le rám, majd leült mellém. Ketten néztük tovább a vizet. Mikor kezdtem vacogni Ádi elment és egy törülközővel tért vissza. Azt ráterítette a hátamra. - Köszönöm - néztem rá mosolyogva. - Ugyan, semmiség - vont vállat.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Este vacsora után az osztályunk tagjai plusz Ádi és Fruzsi a mi szobánkban bandáztunk. - Mit csináljunk? - érdeklődtem Albinak dőlve.
- Kérdezz felelek? - kérdezte Ákos. Mindenki benne volt. Először Az ötlet gazda kezdett. -Mi lett az apáddal, Timi?
- Anya távoltartási végzést kért ellene zaklatásért. Levi, tetszik neked valaki az itt jelenlevők közül?
- Igen, tetszik - válaszolt magabiztosan Levi. - Miből buktál tavaly Albi?
- Soroljam? Ööö, matek, töri és kémia. És a tantestület megszavazta, hogy nem pótvizsgázhatok, ezért automatikusan megbuktam. Mit gondoltál rólam az ősszel kedves Lele?
- Azt, hogy meghülyültél. Levivel együtt - néztem szépen Levire.
- Kössz, Leila.
- Nincs mit Levcsi - kuncogtam, majd Ádira néztem. - Eddig mit sportoltál?
- Úsztam, fociztam, kéziztem és most táncolok. Mennyire vagy oda Justin Bieberért Fruzsi?
- Pfúj! Semennyire! Utálom azt a forró kandallót! - imitált öklendezést a szőke lány. - Levi, van testvéred? - kérdezte Levitől. - Igen.
- Mennyi? - ekkor Albi elhúzta a száját.
- Kettő - amint ezt kimondta Albi értetlenül nézett rá. - Kettő?
- Ja. Egy a szívemben él tovább, a másikért pedig továbbra is az életemet adnám.
- Ki az?! - döbbent meg Albi. Levi elmosolyodott, majd rám nézett. - Leila az. Féltestvérek vagyunk - válaszolt, mire szinte mindenki döbbentem nézett rám, majd Levire és ismét rám. - Van némi hasonlóság - értett egyet Fanni. Még beszélgettünk, majd benyitott Faragó. - Gyerekek, mostmár ideje lenne aludni. Menjetek a szobáitokba és jó éjszakát - szólt ránk utána kiment. Elköszöntünk mindenkitől és lefeküdtünk az ágyunkba. - Szerintetek ki tetszik Levinek? - kérdezte hirtelen Timi.
- Nekem csak sejtésem van - vigyorodtam el a sötétségben. Hallottam, hogy Timi felkönyökölt az ágyán. - Ki?
- Nem akarok hülyeséget mondani, ezért inkább nem mondok semmit. Jó éjt, Timi - hunytam le a szemeimet és egyedül hagytam Timit kérdésekkel a fejében. Tényleg nem akartam ezzel hamis reményeket kelteni benne, ha azt mondom, hogy „Kedves Timi, te vagy az a szerencsés lány.” nem, ez az ő dolguk. Inkább kimaradok belőle.

Június 13. (Csütörtök)

Reggel Faragó hangjára keltünk.
- Lányok, ideje felkelni! - szólt be, majd kiment. Kómás fejjel kezdtünk öltözködni, majd lementünk reggelizni. Reggeli után összepakoltunk és elindultunk még utoljára a városba utána fél tízkor mentünk az állomásra, mert negyed tizenegykor ment a vonatunk a Délibe. Az állomáson felszálltunk a vonatra. Ezúttal is Ádi ült mellettem, velem szemben Kami ült, mellette az egyik a-s srác, a két szélén Ádi mellett Fruzsi és ő vele szemben pedig Anna. Egész csendesek voltunk. A fejemet az ablaknak döntöttem, hogy pihentetem egy kicsit a szemem. Ám, mikor kinyitottam a szemeimet éreztem, hogy valami puhán pihen a fejem. Felnéztem és láttam, hogy Ádi vállán volt a fejem. Az a-s srác mosolyogva figyelt minket. Értetlenül néztem rá.
- Majd egyszer elmondom - tátogta. Válaszképp csak bólintottam. Felegyenesedtem és nyújtózkodtam egy kicsit. Erre Ádám is megébredt. Megdörzsölte a szemeit és olyan fejet vágott, amire a vele szemben ülő srácból kitört a röhögés. Értetlenül néztünk össze. Most mi van?
- Mit röhögsz, Cecil?
- Semmit, csak... áh. Sok a lány itt - mondta sejtelmesen Cecil. Én válaszképp csak megforgattam a szemeimet. Bah, fiúk. Húsz perccel később megérkeztünk a Déli pályaudvarra. Már a vonat ablakából láttam a nagyit. Mikor megállt a vonat azonnal hozzájuk rohantam. Szorosan megöleltem őt. Levi kissé tanácstalanul jött oda hozzánk. A nagyinak felragyogott az arca, mikor meglátta Levit. - Szia, Levi - ölelte meg a fiút, aki bizonytalanul viszonozta.
- Csó... izé öh - jött zavarba Levi.
- Tegezd nyugodtan. Úgy is a nagymamád - nevettem fel a szerencsétlenkedését elnézve.
- Pontosan Levi! Te is ugyanúgy az unokám vagy, akárcsak Leila! - engedte el Levit. Levi bátortalanul bólintott. - Hazavigyünk apádhoz?
- Persze - felelte, mire elindultunk a kocsihoz. Beszálltunk és elindultunk. Egész úton a kirándulásról áradoztunk (néha egymás szavába vágva), amit a nagyi örömmel hallgatott. - Jó így együtt látni titeket - nézett ránk boldogan a visszapillantó tükörből. Mi mosolyogva néztünk össze. Mikor megérkeztünk Leviékhez ő kiszállt, majd megvártuk, hogy bemenjen és utána mi is elindultunk haza. Otthon a papinak is élménybeszámolót tartottam utána a szobámba mentem lepakolni a cuccomat. Mikor végeztem egy kicsit kiültem a kertbe olvasni, majd este bementem vacsorázni, letusoltam és lefeküdtem aludni.

Június 14. (Péntek)

Utolsó nap!
Reggel vidáman keltem ki az ágyból. Kivettem a szekrényemből az ünneplőmet. Felöltöztem, a hajamat befontam utána lementem reggelizni. A nagyi palacsintát csinált reggelire. Imádom! Miután végeztem a reggelivel elindultam a suliba. Szerencsémre a nagyiék közelebb laknak a sulihoz, ezért nem kell minden reggel a buszra várjak. A sulihoz érve rögtön bementem és felmentem a terembe. Sokan voltak bent. Nyolckor belépett Faragó tanár úr a bizonyítványokkal a kezében.
- Mielőtt elkezdődne az évzáró, addig szeretném kiosztani nektek az olaszországi levelezőtársatok e-mail címét. Ebben az iskolában minden diák tizedikben egy hétre kimegy olaszországba, majd a levelezőtársukkal térnek vissza. Az utazások mindig tanév közben zajlanak ősztől tavaszig. Ajánlom, hogy a nyár folyamán vegyétek fel velük a kapcsolatot - adott mindenkinek egy kis lapot, amin különböző e-mail címek voltak. Mostmár legalább értem, hogy miért kellett megadni az e-mail címünket a beiratkozásnál. - Tanár úr! Azonos nemű a levelezőtásunk vagy kaphatunk ellenkező neműt is? - kérdezte Dani. - Nem, mindenképp azonos nemű lesz - tett a szemüveges fiú elé egy cetlit. Ő lebiggyesztett szájjal tette el. Mikor kiosztotta ezeket, bekapcsolta a tévét, amin a diri feje jelent meg. Tíz perc alatt lezavarta az egészet, majd lezárta a 2018/2019-es tanévet. Faragó kikapcsolta a tévét, majd kiosztotta a biziket. Mikor végre megkaptam a sajátomat, majdnem sírva fakadtam.
- Mi a baj, Leila? - kérdezte aggódva Kami. Nem tudtam megszólalni, csak a bizonyítványomat bámultam. Ez Levinek is feltűnt. Felállt a helyéről és odajött hozzám. Megnézte, majd átölelt. - Sajnálom - suttogta a fülembe. Könnyezve szorítottam magamhoz. Tudtam, hogy megfog húzni magyarból. Hiába segített Levi, de Nógrádi megbuktatott irodalomból és nyelvtanból is.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Szomorúan mentem haza Levivel.
- Hé, biztos sikerülni fog a pótvizsga - próbált vigasztalni Levi, de semmit sem ért. - És ha bukok? Akkor mi lesz?
- Semmi, mert nem fogsz megbukni! Amíg itt vagyok, addig nem. Bízz bennem - karolta át a vállamat.
- Jó, bízok benned - sóhajtottam, majd egy halvány mosollyal az arcomon néztem fel rá. Mikor hazaértünk a nagyiék kérdeztek a bizinkről. Levié jeles lett, míg nekem ott volt a magyar bukás. A nagyiék igyekeztek pozitívan hozzáállni, ami valamilyen szinten rám is átragadt. Ekkor megrezzent a telefonom. Elővettem és megnéztem, hogy ki írt. Az osztály csopiba írtak, hogy akik buktak valamiből, azoknak sikerülni fog augusztusban a pótvizsga. Hát... remélem, hogy így lesz!

-----------VÉGE A 9.OSZTÁLYNAK---------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vége az osztálykirándulásnak, vége a kilencediknek, de vajon Leila átmegy? Vagy pedig újra kell kezdenie? Ez már a következő évben kiderül.
Közvélemény kutatás: Mit szólnátok, ahhoz ha a nyáron nem írnék ebbe a könyvbe, hanem majd szeptemberben folytatnám, hogy hitelesebb legyen a jelennel kapcsolatban? A véleményeteket várom kommentbe, ahogy az is érdekelne, hogy szerintetek eddig mennyire hasonlít az SzJG-re? Várom a véleményeket komiba várom😊

By: M.