Június 8. (Szombat)

Levi

„ - Arról, hogy... ”

- Arról, hogy mi féltestvérek vagyunk - nyögte ki, mire én teljesen ledermedtem. Az nem lehet!
- Hogy mi van?
- Tizenhét éve a te apukád és az én anyukám együtt voltak. Hivatalosan nem voltak házasok, de anya fél évvel később teherbe esett veled aztán egy évvel később, az apukád anyát megcsalta egy másik nővel. Sokat veszekedtek, aminek az lett a vége, hogy Robi elvitt téged anyától. Három hónappal később találkozott az én apámmal, teherbe esett, összeházasodtak és aztán megszülettem. Ennyi a sztori. A nagyiék nagyon szerettek téged - mesélte, mire megdörzsöltem az arcomat. Nem tudom elhinni, hogy van egy húgom, aki még él. Nem mondtam semmit, csak megöleltem Leilát. Szó nélkül ölelt vissza, majd mikor tudatosult bennem valami, riadtan engedtem el. - Bassza meg! Kétszer is megcsókoltam a húgomat!! - akadtam ki jogosan. Leila csak a száját húzta el. - Na igen, én is hasonlóan reagáltam. A nagyiék csak furcsán néztek rám - felelte zavartan.
- De ez tuti, hogy féltesók vagyunk?
- Igen. Máskülönben Rozi néni se reagált volna rád furán, vagy a nagyiék nem érdeklődtek volna rólad szilveszterkor.
- Akkor ezért voltak annyira ismerősek nekem! - csaptam a homlokomra.
- Valószínűleg igen.
- Hihetetlen! Azt hittem, hogy egyedül Vanda volt a testvérem, erre három év után kiderül, hogy nem - ültem le a kanapéra, mire Leila leült mellém és átölelt. Ez a tanév mindkettőnknek kemény lehetett, de remélem ettől már könnyebb lesz. Mind a kettőnknek.

Június 11. (Kedd)

Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból. Ma megyünk kirándulni! Csak sajnos csütörtökön vissza kell jönnünk, mert pénteken lesz az évzáró. Mindegy. Gyorsan felöltöztem, a hajamat egy laza kontyba kötöttem fel, majd a sport táskámmal a kezemben mentem le a konyhába. A hűtőből kivettem az útra csomagolt kajámat, majd a papi kivitt a vasútállomásra. Páran még hiányoztak, de odaálltam Albihoz és Levihez. - Szia - karolta át a vállam Levi. - Sziasztok! Boldog szülinapot, Levi - köszöntöttem fel vidáman a fiút.
- Köszi, Leila! - nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Na mi van, dúl a láv? - röhögött fel Albi, mire tőlem csak egy zsibit kapott. De nem gyengét. Albi fájdalmasan kezdte el dörzsölni a vállát. - Auu! Ez fájt!
- Tudom, ez volt a lényeg - vontam vállat mosolyogva.
- Sziasztok - köszönt Timi, aki szomorúan nézett ránk. Észrevettem, hogy Levi kezét figyeli. Mivel jó barátnő (és testvér) vagyok ezért rátapostam a kedves bátyuskám (juj de fura ezt mondani) lábára, aki üvöltve vette le rólam a kezét.
- Mi van ma veled, Lele?! Ütsz és taposol? Mi lesz legközelebb, harapsz? - akadt ki Albi.
- Ki tudja - vigyorogtam rá. Ekkor megjött Faragó is és... és mellette Török igazgató helyettes úr, Zalaváry Imre tanár úr (fiúk tesi tanára) és az a-sokkal együtt. Mi értetlenül figyeltük a díszes társaságot, de én egyből kiszúrtam Ádit és Fruzsit. Egyenesen odarohantam hozzájuk.
- Szia, Leila! - ölelt szorosan Fruzsi.
- Ti hogyhogy itt vagytok? - érdeklődtem. - Nem is tudtátok?
- Mit?
- Hogy együtt megyünk Füredre - vigyorgott el Ádi. - És remélem hoztál bikinit - kacsintott egy perverz mosoly kíséretében, mire válaszul csak két pofont kapott. - Na tessék, már pofozza is az áldozatait! - hallottam Albi hangját. Ezen elnevettem magam.
- Na gyerekek, ideje felszállni a vonatra - szólt nekünk Faragó. Senki se akart nagyon megindulni, ezért Török megfújt egy sípot(?). - 9.A és 9.B nyomás fel a vonatra különben az egész kiránduláson túrázni fogunk reggel háromnegyed öttől este negyed tízig, világos?! - szólt ránk Török, mire mi annyira beparáztunk, hogy azonnal felözönlöttünk a vonatra. Mikor mindenki talált magának helyet, névsor olvasást tartottak, majd öt perccel később elindult a vonat.
- Már nagyon vártam ezt a kirándulást - dőlt hátra Ádi. - De ugye ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy tizenöt lányt láthatsz bikiniben? - húzta össze a szemeit Fruzsi gyanúsan méregetve a baseball sapkás srácot.
- Niiiincs - tagadta gyorsan. Nevetve ráztam meg a fejem. Kami valamilyen magazinos teszteket töltött ki az út alatt, Fruzsi zenét hallgatott, Ádi chipset evett én pedig valamilyen filmet kerestem, végül a Nagyfiúk mellett döntöttem. Már alig ment húsz perce a film, de a látókörömbe hirtelen egy chipses zacskó került.
- Kérsz? - kérdezte Ádi mellőlem.
- Ühüm - markoltam bele a zacskóba. Hirtelen ötlettől vezérelve kivettem az egyik fülemből a fülest és Ádinak nyújtottam. Mosolyogva fogadta el és együtt néztük tovább a filmet. Bizonyos részeknél jókat nevettünk és ez jó volt. Mikor megérkeztünk a Balatonfüredi állomásra, összeszedtük a cuccainkat, majd leszálltunk a vonatról. Iszonyatosan meleg volt. Olyan fél órát sétálhattunk a fullasztó melegben a szállásra. - Ajánlom, hogy legyen légkondi! - lihegte Orsi.
- Azt én is, mert ha nem akkor panaszt teszek - felelte lógó nyelvvel Petra.
- Én a térerőben és a wifiben bízok - felelte valahonnan hátulról Lilla. Ezen már meg se lepődtünk. Időközben megszoktuk, hogy Lilla már csak ilyen online girl. Mikor végre elértünk a szállásunkra azonnal bementünk. Bent olyan jó hűvös volt! Már egy jó pont. A tanárok elkérték a kulcsokat és kiosztották nekünk. Persze előtte szoba elosztás volt. Az a-sokét nem figyeltem, csak a miénket.
307-es szoba: Kami, Timi, Orsi, én.
308-as szoba: Anna, Petra, Lilla, Fanni
309-es szoba: Levi, Albi, Patrik, Milán
310-es szoba: Ákos, Ágoston, Laci, Dani, Tilla (ide egy pótágyat kellett kérni Tillának). Miután megvolt a szoba elosztás elfoglaltuk a szobáinkat. A miénkkel nem volt semmi extra. Négy ágy volt bent, légkondi, éjjeli szekrények két nagyobb ablak és egy erkély. Kíváncsiságból kimentünk az erkélyre, ami pont a Balcsira nézett.
- Miénk a legjobb szoba! - vigyorgott Orsi.
- De mennyire - értett egyet Timi. Visszamentünk a légkondicionált szobánkba és elterültünk az ágyakon. Ekkor kopogtak. - Gyere! - szólt Orsi, mire Ákos nyitott be.
- Faragó mondta, hogy gyertek az aulába - mondta, majd kiment. A lányokkal feltápászkodtunk az ágyról és lementünk. Mindenki lent volt már.
- A mai program a következő. Este hatig szabad foglalkozás utána bemegyünk a városba, majd fél nyolckor vacsora és legkésőbb tizenegykor takarodó - magyarázta a programot. - Lehet fürdeni a Balatonban? - kérdezte Laci.
- Nem, azért jöttünk, hogy bámuld a vizet. Igen, lehet - ordította le a fejét Török, mire pár vendég felénk nézett. Laci ezek után behúzott nyakkal közlekedett az ig. helyettes közelében. Jobban is tette talán. Mindenki visszament a szobájába és átöltöztünk bikinibe. Kamié egy szép lila, ami gyöngyökkel volt díszítve. Timié Sötét kék volt, amin egy masni díszelgett. Orsié egy pánt nélküli neon sárga volt az enyém pedig egy neon rózsaszín a bugyi része pedig fekete és ugyanolyan rózsaszín, mint a melltartó része. Még tavaly nyáron kaptam a nagynénémtől. Mikor kész voltunk, felvettünk a bikinikre egy lenge felsőt és egy rövid nadrágot. Fogtuk a törülközőinket és kimentünk a partra. A fiúk már kint voltak. Akadtak, akik fociztak és akadtak olyanok is, akik a vizet élvezték. Mikor megérkeztünk néhány szem ránk tapadt. Levi tekintete az Timin állapodott meg, két a-sé Orsin és Kamin, engem meg nem hiszem, hogy bárki is figyelt volna. Esetleg egy futó pillantás erejéig, de nem tovább. Leginkább akkor kaptunk figyelmet, mikor a ruhákat levettük és bikiniben álltunk. - Lány rablás! - rohant felénk pár fiú, majd felkaptak minket és a vízbe ugrottak velünk. Nekem időm se volt befogni az orrom, így belement egy kis víz. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére. Kisöpörtem az arcomból a vizes tincseimet, de nem volt mellettem egy fiú se. Engem ki dobott be?

««««««««««««««««««««««««««««««««

Este miután visszaértünk a városból elmentünk vacsorázni, majd elvonultunk a szobáinkba. Letusoltunk, majd az ágyon ülve beszélgettünk. Leginkább a fiúkról.
- Na jól van Leila, most egy nehezebbet kérdezek - mosolygott Kami. - Cole vagy Dylan Sprouse? - kérdezte, mire a fejemet a kezembe temettem. - Ez nem fair! Mindketten cukik - nevettem el magam.
- Muszáj választanod.
- Ahj, akkor talán... Cole.
- Fogadjunk, hogy a Két lépés távolság miatt mondod ezt. Mert olyan szexin alakította a CF-es Will-t - húzogatta a szemöldökét vigyorogva Orsi.
- Neeem - tagadtam nevetve, mire csipogni kezdett a telefonom. Megnéztem, hogy ki írt.

Kis stréber: Ki jöttök a partra?

Mosolyogva olvastam el az üzenetet.
- Ki megyünk a partra? - néztem fel a telefonomból.
- Most? - kérdezték a lányok.
- Aha. Levi kérdezte.
- Oké, mehetünk - felelte mosolyogva Timi. - Rendben, akkor megírom neki.

Dilo: Megyünk már :)

Eltettem a telefont és halkan az ajtóhoz mentünk. Kilestünk, hogy tiszta-e a levegő. A folyosó kihalt volt. Szuper. Halkan kiosontunk a szobánkból és egyenesen kimentünk a Balaton partra. Már egy csomóan kint voltak. A lányokkal oda botorkáltunk és leültünk a fűbe. - Most mit csinálunk? - kérdezte Fanni.
- Felelsz vagy mersz? - vetette fel Ágoston. Ezzel mindenki egyetértett, mert nincs semmi féle kirándulás fvm nélkül. Először Ágoston kérdezett Lillától. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Mióta vagy ekkora kütyü guru?
- Talán hat éve - vont vállat, majd ő kérdezett és ez így ment sorba, mígnem kinyílt a szálló hátsó ajtaja. Rémülten néztünk a kiáramló fény irányába, majd két alakot láttunk az ajtóban állni. Már mindenki azt hitte, hogy lebuktunk, de kiderült, hogy csak Ádi és Fruzsi jött ki. Megkönnyebbülten vettük tudomásul és folytattuk a játékot. Egyszer csak Albi tőlem kérdezett. - Felelsz vagy mersz, Lele? - mosolygott rám. 
- Merek - mondtam ki a lányok közül elsőként ezt a szót. A fiúk elismerően megtapsoltak engem. - Okééé... csókolj meg bárkit az itt jelenlevők közül - adta ki a feladatot, mire én tanácstalanul néztem szét.
- Mivan? Ne csináld már, Albi!
- Bocs, Lele - vigyorgott el. - Mi lesz, akkor ha nem teljesítem?
- Egy ruha darabbal kevesebb - húzta szélesebb mosolyra a száját. Mivel nem akartam megtenni, ezért levettem a pulcsimat. Ezúttal én kérdeztem. - Ádi! Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Van aki bejön neked?
- Igen. Fruzsi felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Csikizd meg azt a személyt, aki szerinted mindig kedvetlen - mondta, majd Fruzsi elindult Anna felé. - Hé, eszedbe se jusson! Hallod!? - kúszott hátrébb Anna, de Fruzsi elérte és elkezdte csikizni a komor lányt. Életünkben először hallottuk nevetni őt. Ritka pillanatok egyike. Még félórát játszottunk utána elvonultunk aludni.
- Jó éjt - hunytam le a szemeimet és lassan elnyomott az édes álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Kiderült az igazság, miszerint Levi és Leila féltesók! Az a-sok és a b-sek együtt mentek kirándulni. Vajon ki dobta Leilát a vízbe? A kövi résszel véget ér az első évad...

By: M.