Június 4. (Kedd)

Az elmúlt két hétben semmi izgalmas se történt. Apa naponta ellenőrizte a telefonomat és ráadásul pár ismerősét megkérte, hogy tartsák rajtam a szemüket, nehogy véletlenül találkozzak a nagyiékkal. Persze ő úgy tudja, hogy én semmiről se tudok. Nem baj az. Azonban a mai nap számomra rémes volt. De kezdem inkább az elején. Reggel vidámabban ébredtem, mert szépen sütött a nap. A szekrényemből kivettem a lazább ruhákat, majd felöltöztem, a hajamat lófarokba kötöttem fel és lementem reggelizni. Ettem egy almát és elindultam a buszmegállóhoz. Végre utolsó hét (mert ugye mi jövőhéten megyünk Balatonfüredre kirándulni). Már távolról láttam Albi alakját, ahogy egy farmer rövidnadrágban és egy laza fehér pólóban álldogált egy fekete piros baseball sapkával a fején.
- Szia, Albi! - köszöntem neki vidáman.
- Szia, Lele, mizu?
- Semmi. Csak elég meleg van.
- Ja. Gyere induljunk el - indult a suli felé én meg követtem. Éreztem, hogy valaki figyel, ezért hátra fordultam. Csupán egy barna hajú férfi jött mögöttünk. Apa egyik munkatársa. Megráztam a fejem és tovább hallgattam Albit. A sulihoz érve kint megálltunk egy kicsit beszélgetni. Időközben Levi is csatlakozott hozzánk, majd Kami is megérkezett.
- Annyira várom már a jövő hetet - ugrált vidáman Kami.
- Én is - mosolyogtam rá. Kami megragadta a kezem és együtt ugráltunk tovább. - Csajok, nem fejeznétek be? Még a végén kidobjátok a taccsot - szólt közbe Levi, mire mi befejeztük. - Köszi - mosolyogtak a fiúk. Elindultunk be a suliba. Már a suli is amolyan "nyár van!" lázban égett. Akár merre néztünk lenge ruhás diákokat láttunk és a többségnek napszemüveg volt a fején. Felmentünk a terembe és leültünk a helyünkre. Még csengetésig beszélgettünk utána bejött Rossi tanár úr, aki témazárót íratott velünk. A második óra biosz volt, ahol feleltünk. Én négyest kaptam. Biosz után jött az angol Mr. Taylor tanár úrral. Mivel ő tisztában volt a jövőheti programunkkal, ezért békén hagyott minket, mert volt elég jegyünk. Angolon elmondta, hogy kit hányasra zár le az évvégén (engem négyesre). Angol után dupla tesink volt, ahol floorballoztunk. Én személy szerint élveztem. Dupla tesi után jött egy olasz végezetül pedig egy irodalom Nógrádival. A reneszánszból írtunk témazárót. A tanítás végén az osztály együtt ment ki a suliból, hogy majd megyünk mekibe, de ezt egy fekete mercedes keresztül húzta. Az első két ajtó kinyílt és a szüleim léptek ki rajta. Nagyot nyelve néztem őket, a többiek pedig csak bámultak, hogy most mi a szösz van.
- Mit csináltok itt? - kérdeztem félve.
- Eljöttünk eléd, hogy legyen időd összepakolni - felelte komolyan apa.
- Mi? Mihez?
- Elmegyünk innen.
- Hova? Ugye csak egy másik házba? - rémültem meg a lehetőségektől, de anya válaszára egyáltalán nem számítottam. - Los Angelesbe költözünk - mondta ki, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Visszanéztem az osztályomra és láttam, hogy őket is teljesen lesokkolta a hír. Visszanéztem anyáékra, akik továbbra is rezzenéstelenül néztek rám. A tekintetem apára vándorolt. A rémület felett a haragom felül kerekedett. - Miattad mi?! - emeltem fel a hangom. - Jobb munkalehetőséget kaptunk és mi elvállaltuk édesanyáddal.
- Ezt nem kellett volna megbeszélnetek velem?! Hogy el alarok-e menni egyáltalán?!
- Év elején még be se akartad tenni ide a lábad. Nemde? - vonta fel a fél szemöldökét. Ebben igaza volt.
- Figyelj Leila - vette át a szót anya. - Ott járhatsz táncos suliba. Mit szólnál hozzá? Úgy is olyan iskolába akartál volna menni - próbált meggyőzni, mire lehajtottam a fejemet. Tettem feléjük egy lépést. Apának egy diadalittas mosoly jelent meg az arcán. Felnéztem rá, majd hideg tekintettel néztem az ő jég kék szemeibe. - Nem megyek sehova - suttogtam úgy, hogy hallja.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy én innen nem megyek sehova! Itt vannak a barátaim! Az igazi barátaim - emeltem ki az "igazi" szót. - Akik nem miattatok barátkoznak velem, hanem magam miatt! És nem érdekel engem a véleményetek, de én itt fogok maradni Budán!
- Hol fogsz lakni? - kérdezte gúnyosan apa. - Már vártam ezt a kérdésed, mert a nagyiékhoz költözök - feleltem magabiztosan. Apa arcáról lefagyott a vigyor. - Nem! Velünk jössz és kész!
- Azt lesheted, mert én veletek aztán sehova sem fogok menni! Maradok és kész! - dobbantottam a lábammal.
- Jól van - fújtatott apa dühösen. - Akkor indíts haza és pakold össze a holmidat és menj Isten hírével a nagyszüleidhez vagy bánom is én hova, de a házat eladjuk - indult idegesen a kocsihoz apa. Anya némán követte. Még utoljára vissza fordultam a többedik felé. A tekintetem azonnal Leviével akadt össze.

Levi

Leila még mosolyogva nézett ránk, majd a kocsijukhoz ment, majd beszállt és elhajtottak. Nem megy el. Feladja az álmát csak ezért, hogy itt maradjon velünk. Kami sírva ölelte Albit, aki őt vigasztalta.
- Nyugi, nem megy el - simogatta a hátát Albi.
- Azért neki sincs valami szuper élete - suttogta bánatosan Ági.
- Üdv az elcseszett életűek osztályában kedves Ági - veregette vállon Ákos a haverját, aki kiakadt, mert Áginak hívta. - Azért ez becsületre méltó volt, hogy az álma helyett minket választott - szólalt meg Timi is könnyezve.
- Igen, az - értett egyet Tilla. És mi mind ezen a véleményen voltunk.

Június 8. (Szombat)

Az elmúlt napok leginkább a veszekedésről és a költözésről szóltak. A nagyiék örültek, hogy hozzájuk költöztem és elképedve hallgatták, hogy apa miket csinált az utóbbi időben. - Nándi megváltozott - csóválta rosszallón a fejét a nagyi.
- De Lili is eléggé megváltozott. A lányáról is lemondott Nándi akarata miatt.
- De azért mégis jobb, mintha csalná, akárcsak... - kezdte a papi, de megakadt. Érdeklődve figyeltem őt.
- Akárcsak kicsoda? - kérdeztem, mire a nagyszüleim összenéztek.
- Az egész tizenhét éve történt... - kezdte a mesélést a nagyi.

Levi

Délután egyedül voltam otthon és épp foci meccset néztem, amit a csengő hangja zavart meg. Sóhajtva keltem fel a kanapéról, de valaki nagyon türelmetlen volt, mert teljesen rá telepedett a csengőre. - Megyek már! Mi van meghalt valaki? - mentem ajtót nyitni. Leila állt előttem. Eléggé szarul nézett ki. Látszott rajta, hogy futott, de más miatt lehetett zaklatott. Hosszú ideig csak nézett engem, majd megszólalt. - Te tudtál róla?
- Miről? - lepődtem meg. Nem értettem, hogy miről beszélt.
- Arról, hogy...

Folytatás következik...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Bocsi a time jump-ért, de
1. Nincs ötletem.
2. Még ebben a tanévben szeretném befejezni ezt az évadot.
Mit gondoltok arról, hogy Leila visszautasította a táncos sulit a barátai miatt? És vajon mit akart Levinek mondani?

By: M.