Május 16. (Csütörtök)

Az elmúlt hetekben semmi érdekes sem történt. Szombaton engedtek ki a kórházból. A kórházban töltött napjaim úgy teltek, hogy vizsgálatokat végeztek el rajtam, a nagyiék bejöttek látogatóba, ahogy az osztálytársaim is (de Timi, Levi, Kami és Albi többször jártak be). A szüleimet is csak akkor láttam, amikor hazavittek engem. Persze akkor is én voltam a hibás, mert ha nem kerültem volna kórházba, akkor nem kellett volna lemondaniuk egy roppant fontos tárgyalást. Ch, ha Levi nem jött volna, akkor talán meg is halhattam volna. Emiatt pedig a nagyiék és anyáék is összebalhéztak. A nagyiék azt fújták, hogy apa teljesen megváltoztatta anya életét, apa pedig tagadta ezt. Egyszóval káosz van otthon. Az egész érettségi időszakot szét izgultam, hogy sikerüljön Adriánnak.
Reggel álmos fejjel másztam ki az ágyból, majd elkezdtem öltözködni. Mikor elkészültem szó nélkül mentem el otthonról. Mivel ma (is) esett az eső a buszt választottam. Pedig ma szívesen mentem volna gyalog. A buszmegállóhoz érve gyorsan felszálltam a buszra, ami már majdnem becsukta az ajtókat. Lekezeltem a jegyem és kerestem egy helyet. Mivel mind ülés foglalt volt kénytelen voltam állni. A sulihoz érve leszálltam a buszról és berohantam az épületbe. Egyenesen az infó teremhez mentem. Ahogy beléptem a terembe csak annyit láttam, hogy mindenki körbeáll valakit. - Mi történt? - kérdeztem értetlenül.
- Timi apja egy rohadék - felelte Ákos.
- Mert?
- Tehgnahp behzáhrt mihnkeht ah házba - válaszolt sírva a szőke lány, miközben Levi őt vigasztalta.
- Miért?! - kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől. - Mert azt kapta vissza, amit ő tett húsz éve a bátyám és a nagyobbik nővérem anyjával - válaszolt grimaszolva Timi.
- Vele boldog? - utaltam az anyukájára, mert fejben gyorsan összeraktam a dolgokat. - Elméletileg igen. Sokkal boldogabb vele, mint apával. De én félek, Leila! Az apám bármire képes! Azzal fenyegette anyát, hogy elvesz tőle valahogy és állami gondozásba ad.
- Ezt nem teheti meg! - csattant fel Orsi. - Ezt neki mondd.
- Hol az a szemét! Kikaparom a szemét utána jól megkínzom és aztán... - kezdte tervezgetni Timi apjának a sorsát Orsi, mire Dani közbe vágott.
- Értjük, megakarod ölni a faterját, de azért nekünk is hagyhatnál valami melót a gyilkosságból - vigyorodott el a mondandója végére a szemüveges fiú, mire Timi mintha hálásan nézett volna rajtunk végig. És nem feltétlenül azért, mert megakartuk ölni az apját, hanem mert mellette állunk és támogatjuk. Persze ami Timivel és a családjával történt az rányomta a napra a bélyegét, mert egész nap egy tapodtat sem tágítottunk mellőle. Hihetetlen, hogy évvégére ennyire összetudtunk kovácsolódni. A nap végén együtt mentünk ki a suliból és eldöntöttük, hogy elmegyünk mekibe. Az odavezető úton ment a hülyülés meg a röhögés. Még Timi is feloldódott. A mekibe érve mindenki leadta a rendelését (Levi meghívta Timit, mert neki semmi pénze se volt).
- Levi, ezt nem kellett volna.
- Ó, dehogyisnem! Vedd úgy, hogy előszülinapi ajándék - mosolygott a döbbent lányra. - Honnan tudod, hogy mikor van a szülinapom? - kérdezte megilletődve a lány. Evés közben, ha jól láttam Levi elvörösödött. Haha, szerelmes a kis stréber. - Láttam a facebook profilodon, mikor még év elején bejelöltelek.
- És megjegyezted?
- Szín ötös a gyerek mindenből. Na jó a rajzot kivéve, de neki az agya egy szivacs - mentettem ki Levit.
- Ja - bólogatott vadul Levi. Timi ennyivel annyiban hagyta és jóízűen beleharapott a sajtburgerébe. A hangulat egész jó volt. Mikor végeztünk elhagytuk az éttermet, de Timi hirtelen lefehéredett.
- Mi az? - kérdezte aggódva Milán Timitől.
- Takarjatok, kérlek!
- Jó, de miért? - kíváncsiskodott Dani is, miközben igyekeztünk úgy menni, hogy ne vegyék őt észre.
- Ott van az apám - mutatott egy fekete golf felé. Egy ősz hajú, borostás, szemüveges nagy darab férfi támaszkodott az autónak és a telefonját nyomkodta.
- Az a dagadék? - kérdezte Ágoston.
- Igen az - sziszegte félve Timi.
- Nem lesz semmi baj, mi megvédünk - mosolyogtam rá. Igyekeztünk észrevétlenül elmenni előtte, de 16-17 fiatalt nem nehéz nem észrevenni. A férfi felnézett ránk, majd visszanézett volna a telefonjába, de hirtelen megint felnézett. - Tímea?! - szólt a rettegő lánynak, akinek a lábai a földbe gyökereztek.
- Nem, én Petra vagyok - válaszolt Timi helyett Petra. A férfi megdörzsölte a szemét, majd ismét felénk nézett. - Elnézést.
- Semmi baj, korral jár - legyintett kuncogva a lány.
- És talán a sok zsírtól nem lát jól - vihogott fel Dani. - Fejezd be! - szólt rá Timi a fiúra. A férfi összehúzta a szemeit és szinte ölni tudott volna velük. - Futás! - mondta Lilla és mi futásnak eredtünk. Szerencsénkre Timi apján annyi háj volt, hogy nem tudott futni. Mikor három utcát lefutottunk fáradtan támaszkodtunk a térdeinkre. - Ne haragudj, Timi, de ez az ember egy két lábon járó dagadt disznó - röhögött fel Ati. - Áh, tudom - legyintett nevetve a lány. Miután kifújtuk, vagy inkább kiröhögtük magunkat Timit hazakísértük utána mindenki hazament. Én otthon felmentem a szobámba leckét írni utána sorozatot néztem.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.