Május 2. (Csütörtök)

Reggel fél hatkor izgatottan keltem, mert ma indultunk kirándulni és csak szombaton megyünk haza. Életem első olyan osztálykirándulása, amit vártam. Kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözködni. Mihelyt elkészültem a hajamat felkötöttem, majd fogtam a táskámat és lementem. Gyorsan megreggeliztem utána megkértem anyát, hogy vigyen el a Délihez. - Sajnálom kicsim, de nem tudlak - nézett rám semlegesen, mire belőlem minden sérelem kitört.
- Ez komoly?! Egy dolgot kértem tőled az elmúlt években! Miért nem vagy képes ezt az apróságot megtenni a saját lányodért?! - fakadtam ki.
- Idefigyelj, Havasi Leila! Hogy merészelsz így beszélni velem?! - emelte fel ő is a hangját.
- Ó, szóval már hirtelen érdekel, hogy mit csinálok? Persze azt leszarod, hogy arra kértelek meg, hogy vigyél el azt már nem! Tudod mit? Ti vagytok a világ legrosszabb szülei ezen a kibaszott világon! - ordítottam dühösen az arcába, mire kaptam egy büdös nagy pofont. - Indulj a szobádba és nem is akarlak látni! Az osztálykirándulásra pedig nem mész el! Indíts! - nézett rám az üvöltéstől vörös fejjel, mire én dühöngve mentem fel a szobámba. Az ajtót jól becsaptam. Talán még öt házzal arrébb is hallották. A szobámban gondolkodás nélkül elkezdtem letépni a posztereket a falról, a közös képeinket széttéptem és az összes személyesebb dolgot vagy eltörtem vagy elszakítottam. Szinte bömbölve rogytam térdre a szobámban okozott káosz közepén. Ekkor jött egy üzenetem. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi. A telefont is aa falnak vágtam, ami ennek következtében szétesett. Már semmi sem érdekelt.

Levi

Aggódva próbáltam Leilát hívni, de azt jelezte, hogy ki van kapcsolva.
- Kami, neked felvette Leila? - kérdeztem a legjobb barátnőjétől.
- Nem, neked?
- Nekem se - ráztam meg a fejem.
- Mi ez a gyász hangulat? - társult hozzánk Dani is. - Leila nem veszi fel egyikünknek se a telefonját - magyaráztam. - Mi? Na, várj én is megpróbálom - vette elő a telefonját. Kikereste Leila számát, de ő se járt több sikerrel, mint mi.
- Én kezdek aggódni érte - nézett ránk sírósan Kami. - Hé, nincs semmi baj! Biztos csak elaludt - próbálta nyugtatni Dani. Kevés sikerrel. Ekkor érkezett meg Faragó, de... nem volt nála semmi sem.
- Mindenki itt van?
- Nem, Leila hiányzik, de hiába próbáltuk hívni nem veszi fel - mondtuk egyszerre Kamival és Danival. - Figyeljetek, ma mégsem tudunk kirándulni menni, mert az elkövetkezendő időre elég sok esőt mondtak a meteorológusok és ezért le kell fújni a kirándulást, cserébe az utolsó héten az egész hetet Balatonfüreden töltjük, mert akkor talán még fürdeni is tudtok, jó?
- Jhó - egyeztünk bele csalódottan. Mindenki telefonált a szüleinek, hogy mégse megyünk sehova ezért jöjjenek el. Én nem hívtam senkit. Apa biztos otthon volt a házi ku... koricájával. Ezért a sporttáskámmal a vállamon álldogáltam. - Levi, elvihetünk? - kérdezte bátortalanul Timi. Gondolkodtam a válaszon végül beleegyeztem. Mosolyogva indult a kocsijuk felé. Beültünk a járműbe és egy negyvenes éveiben járó nő mosolyogva fordult hátra. - Szia, Márti vagyok és tegezz nyugodtan - mosolygott rám kedvesen.
- Heló, Levi vagyok - mutatkoztam be én is. Timiék először engem tettek ki. Otthon gyorsan és észrevétlenül felvittem a cuccomat a szobámba utána rohantam Leiláékhoz.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Lihegve csengettem be, de Rozi néni könnyes szemekkel nyitott ajtót.
- Leila?
- Nem nyitja ki az ajtót. Reggel óta bezárkózott a szobájába és azóta sem jött ki. Eleinte még hallottam hangokat, de már vagy egy órája semmit se - kezdett sírni az idős néni.
- Bemehetek? Hátha nekem kinyitja...
- Persze, menj csak - állt félre az útból. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy hamarabb felérjek, majd megálltam az ajtaja előtt és bekopogtam hozzá. - Leila? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Leila, odabent vagy? - nyomtam le a kilincset, hogy benyissak, de valami eltorlaszolta az ajtót. - Leila, nyisd ki! Én vagyok az, Levi! Kérlek engedj be! - próbálkoztam tovább, de semmi. Ezúttal erőteljesebben próbáltam benyomni az ajtót, de továbbra se történt semmi. - Leila! Nyisd ki ezt a kicseszett ajtót! - nyomtam beljebb, mire a torlasz elkerült az útból. Bementem a szobájába, de nem akartam hinni a szemeimnek. Az egész szoba úgy nézett ki, mintha betörtek volna. Ahogy szétnéztem megláttam Leilát a földön feküdni. Rögtön letérdeltem hozzá.
- Leila, mi van veled?! - szólongattam rémülten. Holt sápadtan rám emelte a sírástól vörösre duzzadt kék szemeit.
- Nincs semmi bajom. Menj el - suttogta elhaló hangon.
- Nem hagylak itt! Mit csináltál? Hagyd, hogy segítsek neked, kérlek!
- Véletlen volt.
- Micsoda? Mi volt véletlen? Gyere felsegítelek - próbáltam lábra állítani, de mikor a kezét megfogtam felszisszent. - Mi a baj?
- Fáj. Véletlenül megvágtam magam az egyik képkeret szilánkjával - felelte, miközben felsegítettem a földről.
- Nyugi, nincs semmi baj. Minden rendben lesz - nyugtattam inkább magamat, mintsem őt. Nem akarom több szerettemet elveszíteni. Elég volt nekem Vanda és többet már nem élnék túl! - Tulajdonképpen te mit csinálsz itt? Nem kiránduláson kéne lenned?
- Az időjárásra való tekintettel lefújták és majd az utolsó héten megyünk egy hétre, de te most ne ezzel törődj! Gyere kérünk valamit, amivel elszoríthatjuk a vérzést - vezettem ki lassan a szobájából. Óvatosan lementünk és a nappaliban leültettem a kanapéra.
- Rozi néni, kérhetek valami rongyot? Nagyon sürgős! - mentem a konyhába.
- Persze aranyoskám, csak nem az én kis tündérbogaramnak?! - rémült meg.
- De sajnos - válaszoltam, mire kaptam egy rongyot. Megköszöntem és visszamentem a sápadt lányhoz. Levettem róla a hosszúujjúját, de a látvány nem festett túl szépen. Lehunytam a szemeimet, hogy a végén még ne legyek rosszul és igyekeztem jól leszorítani a sebet. Közben Rozi néni, ha jól hallottam a mentősöknek telefonált.
- Köszönöm Levi. Nálad jobb barátot kívánni se lehet - bújt hozzám Leila.
- Nincs mit és maradj ébren, hallod?!
- Igen, hallom. Tudod, ha anya elvitt volna ma reggel az állomásra, akkor talán ez meg sem történt volna.
- Ne agyalj ilyeneken! Most az az első, hogy te jól legyél! Ígérd meg, hogy erős leszel!
- Erős leszek. Legalábbis megpróbálok erős lenni. Csak sajnos néha az nem megy.
- Sss. Semmi baj. Nekem már az is elég, hogyha megpróbálod - simogattam a homlokát. Ekkor csöngettek. Rozi néni kinyitotta az ajtót és két mentős lépett be rajta. Odajöttek hozzánk, majd Leilát feltették egy hordágyra és elvitték.
- Mehetek? Egy barátja vagyok.
- Sajnálom, nem lehet - nézett rám szomorúan a mentős, majd kimentek. Leilát betették a mentőautóba, majd elmentek. - Köszönöm, Levi! - ölelt meg a néni.
- Egy barátért bármit.
- Ugyan... ti többek vagytok, mint egyszerű barátok.
- Hogy érti?
- Úgy, hogy ti legjobb barátok vagytok - felelte. Erre nem mondtam semmit, csak bólintottam.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Levi: Leila kórházba került...
Kami: Úristen, miért?!😱😭
Levi: Megvágta magát és már holt sápadt volt. Próbáltam elállítani a vérzést, ami többé-kevésbé sikerült is
Albi: Dehát, te nem bírod a vért
Levi: Hát ez az...
Timi: És szerinted minden rendben lesz vele?
Levi: Remélem
Tilla: Biztos minden rendben lesz vele. Erős lány
Pozsi: Így igaz!
Kami: Én azért féltem
Ági: Hidd el, hogy mi is, de ne gondolj negatív dolgokra :) Leila erős lány és rendbe fog jönni😉 Vagy ha nem akkor @Dani leitatja😂😂😂
Dani: Mi van velem?

Ági a következőre állította Dani becenevét: Alkesz🍺😴

Alkesz🍺😴: Kösz, Ági

A többit már inkább nem olvastam, mert az már csak Ágoston és Dani közti vita volt arról, hogy Ágoston nem lány. Kikapcsoltam a netemet és elmentem kajálni, majd lefeküdtem egy kicsit pihenni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Őszintén, ti mit gondoltok Leila anyukájáról és az apukájáról? Igazán érdekel a véleményetek :)

By: M.