Április 30. (Kedd)

A tavaszi szünet gyorsan elrepült. Egész szünetben hol a nagyiéknál voltam, hol Kaminál aludtam vagy éppen otthon döglődtem. Vajon a nyári szünet is ilyen unalmas lesz? Mert ha igen, akkor leugrok egy hídról...
Reggel gyomorgörccsel ébredtem. Ma van az évvégi bemutató! Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrényemhez rohantam. Kivettem a mai ruháimat, felöltöztem, megfésülködtem utána lerohantam a nappaliba. Reggeli nélkül hagytam el a házat. Kinyitottam a kaput, de egy mellkasba ütköztem. Lassan felnéztem az illetőre.
- Jó reggelt, Leila! - üdvözölt mosolyogva Adrián.
- Szia. Mit keresel itt? - érdeklődtem talán kicsit bunkón.
- Volt egy megérzésem, hogy izgulsz a bemutató miatt. És ezért vagyok itt. Vagy netán tévedek?
- Nem - ismertem be. - És köszönöm - öleltem meg az exem.
- Nincs mit. Gyere menjünk - indult el a buszmegálló felé. Azalatt a rövid úton jól elbeszélgettünk. És sikerült elterelnie a figyelmemet a műsorról. Mire a buszmegállóhoz értünk már Albi is ott volt. - Na, újra együtt? - kérdezte mosolyogva. Elvörösödve hajtottam le a fejem. - N-nem, cs-csak elkísért - dadogtam. Albi persze a zavaromon röhögni kezdett. Na kösz! Szerencsémre ekkor jött meg a busz. Hármunk közül én voltam az első aki felszállt.

Albi

- Minden oké vele? - utaltam Lelére. Adrián a lány után nézett, majd vissza rám. - Ideges a műsor miatt - felelte bizalmasan.
- A francba - szitkozódtam. - De van egy ötletem - szólt közbe.
- És mi lenne az? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire ő a zenét hallgató lány felé nézett, majd a fülemhez hajolt és elsuttogta a tervét.
- Ez még akár be is jöhet - vigyorogtam. - Nagyon remélem, mert máskülönben nekem végem.
- Nyugi, minden baró lesz! - mutattam fel a hüvelykujjaimat biztatás képpen.

Leila

A sulinál Adriánnal leváltunk Albitól és az öltözők felé vettük az irányt.
- Izgulsz?
- Már nem annyira. Te?
- Nem - felelte magabiztosan.
- És az érettségi miatt? - néztem fel rá óvatosan. Erre nem válaszolt.
- Attól egy kicsit tartok - szólalt meg végül. Nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét. - Sikerülni fog! Én bízok benned - mosolyogtam fel rá. Viszonozta a mosolyt, majd egy puszit nyomott az arcomra és elindult átöltözni. Én is gyorsan bementem az öltözőbe. Miután átöltöztünk Gina összehívott minket, hogy ismertesse a sorrendet.
- Először a Mambóval kezdjük utána a hip hop, jazz balett majd végül a csárdás utána búcsúztatjuk Boldit és Adriánt - sorolta Gina. Mi bólintottunk és elindultunk a tesi terem ajtajához. Lehunytam a szemeimet és igyekeztem megnyugodni. Ekkor egy kéz szorította meg az enyémet.
- Ne izgulj, minden rendben lesz - suttogta Adrián. Aprót bólintottam, majd felnéztem rá. - Rendben - feleltem. Elindult a zene, mi pedig kimentünk. A lelátón láttam az osztályt. Adrián megfogta a kezem és elkezdtünk táncolni. A koreográfia végén meghajoltunk, majd megláttam a lelátón a... A nagyiékat! Döbbenten néztem feléjük, de Adrián lassan lehúzott a színpadról. - Hogy kerültek ide a nagyszüleim? Nem is hívtam őket - kérdeztem inkább magamtól, de Adrián válaszolt. - Én hívtam meg őket. Ne haragudj - hajtotta le a fejét, mire én annyira boldog lettem, hogy... megcsókoltam. A fiú ezen rendesen meglepődött, de végül viszonozta a csókot. - Úristen, megint van Adla vagy Lerián?! - szakította félbe a pillanatot Blanka és Jenni egyszerre. Mi szétrebbentünk és én fülig vörösödve hajtottam le a fejem.
- Megyek öltözni! - rohantam el válasz adás nélkül. Gyorsan átvettem egy laza hip hop-os ruhát és egy fullcap-et, majd kimentem a többiekhez.
- Még tartozol egy válasszal, Havasi - kacsintott mosolyogva Blanka.
- Nem - feleltem egyszerűen, majd kimentünk ismét táncolni. A fiúk egész jól tolták a hátra szaltókat, ahogy pár lány is.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Az egész előadás után felsorakoztunk a "színpadon" és meghajoltunk. Ezután Ginának adtak egy mikrofont.
- Kedves diákok, tanárok és vendégek! Ezzel a műsorral véget ért az idei tanév tánc szakköre és szeretnénk elbúcsúzni két tehetséges táncostól, akik lehet, hogy a jövő tanévet az ország legjobb egyetemein kezdik a tanulmányaikat. Ez a két diákunk pedig nem mások, mint Almássy Adrián 12.C és Nagy Boldizsár 12.A osztályos tanulók - mondta a mikrofonba Gina, mire a két fiú előre lépett és meghajoltak. Mindenki tapsolni kezdett, de talán legvadabban a saját osztályuk, a barátaik és a rokonaik. Mi szomorúan tapsoltunk, mert két taggal kevesebben leszünk és számomra egyikük mindennél többet jelentett. Régebben is és még most is. A bemutató végén elmentünk átöltözni, majd mikor végeztem rohantam a nagyszüleimhez akik Levivel beszélgettek. - Aranyom, nagyon ügyes voltál! - ölelt meg szorosan a nagyi. - Igen és büszkék vagyunk rád, Leila! - ölelt meg a papi is. Könnyes szemekkel öleltem őket.
- Ha nem lett volna Adrián akkor nem is tudtuk volna, hogy ma egy fontos bemutató lesz - nézett rám a nagyi rosszallóan. - Nem is fontos - hajtottam le a fejem. - De neked és nekünk az, mert végre láthattunk így is táncolni - puszilt meg a papi.
- Tényleg tehetséges vagy - szólalt meg Levi is. - Köszi - öleltem meg őt is. Ekkor odajöttek a lányok is. Vagyis Blanka és Jenni. Értetlenül néztek rám. - Adrián?
- Nem tudom, talán a szüleivel van.
- Na akkor most szépen válaszolhatnál is - vigyorgott Jenni.
- Mire is? - tetettem a hülyét.
- Tudod te azt nagyon is jól, Havasi Leila! Mi volt az a csók? Ki kezdeményezte? Újra együtt vagytok? - bombáztak a kérdéseikkel.
- Semmi, én és nem! - válaszoltam sorban. - Adrián jövőre már nem ide fog járni, tehát nem működne.
- És ha Pestre adta be a jelentkezését az egyik egyetemre? Akkor se?
- Nem tudom! És szerintem hagyjuk ezt a témát. Légyszi - kértem. A lányok tiszteletben tartották a kérésemet és nem faggattak tovább, ahogy a nagyiék és Levi se. A bemutató után a nagyiék engem hazavittek. Otthon felmentem a szobámba és mivel nem kaptunk házit ezért nyugodtan tudtam sorozatot nézni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Adrián elhívta Leila nagyszüleit a bemutatóra, amiért kapott egy csókot a lánytól. Vajon komolyabbra fordul a dolog vagy pedig egy "balesetnek" könyveli el a két fiatal?

By: M.