Április 16. (Kedd)

Reggel felültem az ágyban és nyújtózkodtam egy nagyot. Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat felkötöttem utána lementem reggelizni. Ettem egy szelet pirítóst utána elindultam gyalog a sulihoz. Mivel egész szép idő volt így kint elkezdtem telefonozni. Bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és zenét hallgattam. Egész jól elvoltam, mígnem egy éles csikorgásra kaptam fel a fejem. Egy piros Suzuki állt meg a suli előtt. - Anya, hányszor mondjam, hogy nem kell elhoznod?! - szállt ki kicsit idegesen Ádám az a-ból.
- Tudod, hogy szívesen elhozlak!
- De így még a végén balesetet okozol valakinek! Szia! - dühöngve viharzott el mellettem. A nő szomorúan nézett a fia után. Megesett rajta a szívem, ezért Ádám után mentem. Bementem a suliba és a fiú után mentem.
- Ádám! - szóltam utána. Kicsit dühösen nézett rám. - Mi van?! - rivallt rám én pedig ettől megijedtem egy kicsit, mert még nem láttam ilyennek. - Kicsit goromba voltál az anyukáddal - próbáltam finoman közölni vele, de nem egészen úgy sült el, ahogy terveztem.
- Neked mi közöd van hozzá?! - szorított a szekrényekhez. Vadul kalapáló szívvel néztem rá.
- Héhéhé, Ádika, nyugodjál szépen le! - hallottam Adrián hangját. A fiú rám nézett, majd mintha tudatosult volna benne, hogy mit tett hátrébb lépett.
- Bo-bocsánat Leila - sütötte le a szemeit. - Semmi baj - öleltem meg őt, majd Adriánnak tátogtam egy "köszönöm"öt. Nem mondott semmit csak biccentett, majd elment.
- Tényleg ne haragudj. Kicsit felhúzott és... áh - engedett el.
- Nyugi, megértem - mosolyogtam rá kedvesen. Kicsit megdörzsölte az arcát, majd úgy nézett rám.
- Nálad jobb fej csajt kívánni se lehetne - felelte és ekkor csengettek. Elköszöntünk egymástól, majd bementem a termünkbe. Levi idegesen ült a padjában. Amint leültem odahajolt hozzám. - Mit akart? - kérdezte, mire én értetlenül meredtem rá. - Kicsoda?
- Az a tag, aki a szekrényekhez szorított!
- Ő is táncra jár! Ennyi az egész - feleltem.
- És akkor miért volt agresszív veled?
- Azt... azt nem árulhatom el.
- Meeeert... miért is?
- Mert megígértem neki, azért - kamuztam szemrebbenés nélkül. Levi egy ideig gyanúsan méregetett, majd rám hagyta. - Ha máskor is ilyen lesz veled, megölöm - morogta az orra alatt, mire én meglepetten néztem rá. Ekkor lépett be a terembe Rossi tanár úr és kezdetét vette egy olasz óra. Olasz után átmentünk a saját termünkbe bioszra. A biztonság kedvéért már egy ideje nem járok ki az udvarra, ha Ákos vagy Ágoston a teremben van. Jobb a békesség. A szünetben a büfében vettem magamnak egy szendvicset és felmentem a terembe. Kami épp az egyik koreai együttesről áradozott.
- És koreában így mutatják a szívet - mondta, majd bemutatásképp a mutató- és hüvelykujját keresztbe tette, ami a szív alsó csücskét formálta. Megpróbáltam én is, ami elsőre majdnem sikerült. - Na, egész ügyi vagy - tapsolt Kami. - Köszi - vigyorogtam büszkén. Még hallgattam Kami áradozását, amit Milán szakított félbe. - Kami, nem tudnád befogni egy kicsit?! - szólt rá a barátnőmre, aki hirtelen elhallgatott, majd felállt a helyéről és kiment (közben az ajtót becsapta maga mögött).
- Ezt azért kedvesebben is közölhetted volna vele! - szóltam rá szigorúan.
- Igaza van - nézett Milánra mindenki. A fiú a hajába túrva sóhajtott.
- Utána megyek - álltam fel én is és Kami után mentem. Egyenesen a mosdóba mentem. Ott állt a mosdókagyló előtt és az arcát mosta. Odamentem mögé és a jobb kezemet a vállára helyeztem. Könnyes szemekkel nézett rám. - Tényleg sokat beszélek a K-popról? - szipogott szomorúan.
- Nem, csak biztos rossz napja van Milánnak. Nem úgy értette - próbáltam vigasztalni a teljesen elszontyolodott lányt.
- És ha úgy értette? Általánosban is piszkáltak ezért, mert "valami fura ázsiai mániám van" - mutatott idézőjeleket. - Figyelj, ne hallgass Milánra. Ettől vagy egyedi és utánozhatatlan.
- Ja, persze - felelte szomorúan. Eddig soha nem láttam Kamit ilyennek. Csak boldognak. Ekkor csengettek.
- Gyere menjünk - néztem rá. Még utoljára megmosta az arcát, majd elindultunk a terembe. Ahogy beléptünk szinte érezni lehetett a bent áramló feszültséget. Utánunk néhány másodperccel érkezett meg Baráth tanárnő. A mai órán az emlősökről tanultunk. Általánosban ebben jó voltam. Miután kicsengettek Milán Kamihoz lépett. - Figyelj én...
- Nem gond - vágott közbe Kami.
- Biztos? - lepődött meg Milán.
- Ja, persze. Bocs, ha sokat beszélek erről, csak tudod én szeretem. Ez olyan, mintha te állandóan a dobolásról beszélnél, hogy hű de klassz meg minden. Érted? Te azt szereted, én ezt - magyarázta Kamilla, én pedig büszke voltam rá. Milán csendben nézett a lányra, majd megszólalt. - Sose hittem volna, hogy tudsz ilyen komolyan is beszélni.
- Hogy? - kerekedtek ki Kami szemei.
- Na, Milán ezt kicseszettül nem kellett volna mondanod - dünnyögtem, mire a fiú értetlenül nézett rám, majd megértette, hogy miért is kommentáltam. - Ezt most úgy értetted, hogy én buta vagyok és egy rózsaszín álomvilágban élek?
- Valahogy úgy - értett egyet Milán. Én lesütöttem a szemeimet és úgy hallgattuk tovább a műsort.
- Hát tudd meg Milán, hogy én is tudok komoly lenni! - csattant fel a mindig vidám lány.
- Sokszor nem így látom.
- Akkor nyisd ki a szemeidet, vakegér! - oltotta le Kami a fiút, mire páran "húúú"zni kezdtek. És ezennel bemutatom a legjobb barátnőmet Fodor Kamillát, a mindig kedves és vidám lányt, akit egy személy ki tudott zökkenteni a megszokott vattacukor világából. - Nem vagyok vakegér, DNS-lány!
- Az nem DNS, hanem DNA!! - szállt vitába Milánnal Kami. Ekkor csipogni kezdett a telefonom. Az osztálycsopiba írtak.

Ági: #Sohavégetnemérős
Ákos: Egyetértek
Dani: Hozzak a büféből valami nassolni valót az előadáshoz?
⏩Leila: Te olyan idióta vagy!😠
Dani: Bocsi...
Levi: Valakinek közbe kéne lépnie, nem?
⏩Lilla: És szerinted ki lenne az a merész, aki szétszedi őket? Hm??
Tilla: Ha kapok az egyik virág száltól egy puszikát, akkor vállalom😘
⏩ Petra: Felejtsd el!
Laci: Hé, asszem Anna már intézkedik az ügyön!

Amíg mi a csoportban ezen vitatkoztunk addig Anna beszélt velük. Vagyis inkább kiabált. Fura, hogy észre se vettük...
- Na, hogyha végre befejeztétek akkor béküljetek ki és hagyjátok abba ezt a gyerekes viselkedést! - fejezte be a kiabálást a lány. Mi mind pislogás nélkül figyeltük Kamit és Milánt. Elnézést kértek egymástól és a mai nap már elkerülték egymást. Hát, a nap végére Anna gazdagabb lett 14 tábla csokival, mert ő bevállalta, hogy közbe lép. Délután Kamival elmentünk fagyizni, mert elég szépen sütött a nap. Közben igyekeztük kerülni a suliban történteket. Végülis egész jól elvoltunk. Mikor megettük a fagyinkat hazamentünk. A kapunkban elköszöntem tőle és bementem a házba. Rögtön a szobámba mentem leckét írni, majd lementem a pincébe táncolni.

Április 17. (Szerda)

Éljen a tavaszi szünet előtti utolsó nap!
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Csukott szemmel vettem fel a készüléket. - Haló?
- Van húsz perced elkészülni! Siess!! - ezzel letette. Még azt se tudtam hirtelen, hogy ki hívott, majd a hívás listát látva furcsán néztem a kijelzőre. Oké, Lilla honnan a búbánatból tudja, hogy hol lakok?! Mondjuk egy napi 0-24ben online lányról beszélünk, aki bármit kiderít, ha az ember fent van bármelyik közösségin. Vaaagy megkérdezte valakitől akivel jóban vagyok. És én inkább az utóbbi mellett maradtam. Elkezdtem öltözni, majd mikor elkészültem reggeli nélkül hagytam el a házat. Najó, ha ő feleslegesen keltett fel, akkor megölöm! Még mielőtt tovább tervezgethettem volna az online lány halálát, valaki a nevemet kiabálta. Naná, hogy Lilla volt az.
- Miért kellett húsz perc alatt elkészülnöm?
- Ezért! - tartotta felém a telefonját, majd pár kattanással később lehajtotta, hogy lássam a szőke lány arcát. Értetlenül figyeltem őt.
- Mi az?
- Te most lefotóztál?
- Talán. Na menjünk suliba - indult el a buszmegállóhoz. Albi már épp köszönésre nyitotta a száját, de csodálkozva nézett a mellettem haladó szőkeségre. - Szia - köszöntünk, mikor odaértünk hozzá.
- Hogyhogy te is itt vagy? - intézte a kérdést Lilla felé. - Elmentem Leila elé és ennyi.
- Aham - bólogatott Albi. Ekkor megjött a busz, mi pedig hárman felszálltunk rá. Hát ez a nap is furán indult az szent. Mikor a sulihoz értünk leszálltunk, majd bementünk az épületbe. Az első óra nyelvtan volt, aminek kifejezetten "örültem". Még előtte gyorsan vettem egy pizzás csigát a büfében utána felmentem a terembe. Bent leültem Kami mellé és megfeleztem vele a vásárolt reggelimet, ő pedig a sajtos pogijának adta oda a felét. Miután elfogyasztottuk a reggelinket csendben vártuk a tanárt, aki... nem jött. Már húsz perc telt el az órából, de még mindig sehol sem volt.
- Köszönöm, Istenem, hogy meghallgattad imáimat! - néztem boldogan a plafon felé, mire kivágódott az ajtó és Nógrádi lépett be rajta. - Ne örüljön Havasi, itt vagyok! Remélem nem veszi el a kedvét egy jó kis felelés - húzta ördögi mosolyra a száját.
- Maga az ördög - motyogtam, miközben kimentem. Még láttam, hogy Levi rosszallóan (de egy kis apró mosollyal a szája sarkában) megrázta a fejét. A tanár úr tíz percig feleltetett utána egy kettessel küldött a helyemre. Az utolsó öt percben pedig haladtunk az anyaggal. Olaszon Rossi tanár úr témazárót íratott velünk, matekon a füzetbe írtunk, rajzon mindenki azt rajzolt, amit szeretett volna (én egy táncost rajzoltam, mily' meglepő). Lyukasórában a tanteremben foglaltuk el magunkat, majd az utolsó órán vagyis törin pedig az életünket untuk el. A tanítás végén rohantam táncra. Már egy ideje a Csárdással foglalkozunk és ez ma sem volt kivétel. Tánc végén Gina egy kis figyelmet kért. - Khm, mint tudjátok minden évben áprilisban egy évvégi tánc bemutató tartunk, hogy mit is tanultunk ebben a tanévben. Az idei bemutató időpontja az április harmincadika vagyis egy keddi délelőtt. Erre lehet hozni rokonokat vagy egyéb vendégeket. Addig is megpróbálunk minden idei táncot átismételni, majd a táncok végén elbúcsúztatjuk a táncos végzőseinket, névszerint Almássy Adriánt és Nagy Boldizsárt. Ennyit szerettem volna, most menjetek nyugodtan - engedett el minket Gina. A lányokkal kimentünk az öltözőbe, hogy átöltözzünk. - Én már várom és elhozom a szüleimet - mesélte izgatottan Flóra. Kissé letörten hallgattam, hogy rajtam kívül mindenki a szüleit hívja a bemutatóra.
- És te Leila? Te kit hozol? - érdeklődött Evelin.
- Ööö, izé én... én még nem igazán tudom - hebegtem.
- Miért nem hívod a szüleid? - kérdezte Fruzsi. Szomorúan hajtottam le a fejem. - Mert nem érnének rá - feleltem miközben bekötöttem a cipőfűzőm, majd felkaptam a táskámat és kimentem az öltözőből. Egyedül indultam haza. Egyszercsak valami fura érzés kerített a hatalmába. Mintha valaki figyelt volna engem. Oké, talán paranoiás vagyok vagy csak sima üldözési mániám van. Eleinte nem törődtem vele, de ahogy kezdett rajtam elerősödni ez az érzés, már sűrűbben pillantgattam a hátam mögé. Próbáltam szabályozni a légzésemet, de nem segített ebben az, hogy valaki hirtelen befogta a szemeimet. Rémülten sikoltottam fel.
- Na ki vagyok, szép leány? - kérdezte egy fiú. Nem mertem megnyikkanni se. Annyira féltem, hogy a lábaim remegtek, mint a kocsonya.
- Csak nem rád hoztam a frászt angyalka? - vette el a szemeimtől a kezét, mire én próbáltam futásnak eredni. A fiú pedig utánam szaladt. Lélekszakadva rohantam egészen addig, míg be nem ért és le nem tepert a földre. - Nyugi cicus - nézett rám a fiú. Az a szőke srác volt, aki a bál estéjén leszólított a buszon.
- Eressz el! - ficánkoltam alatta.
- Jé, megjött a hangod? Már kezdem azt hinni, hogy kisikítottad az összeset, királylány - kacsintott rám.
- Mit akarsz tőlem?!
- Csak annyit, hogy segíts - fordította komolyra a szót. Értetlenül néztem rá.
- Dehát, nem is ismerlek. Így nem tudok segíteni.
- Nyugi, chica! Ha segítesz akkor megismerhetsz, okés?
- Miben kell segítenem? - sóhajtottam.
- A haverjaim nem hiszik el, hogy járok azzal a csajjal, aki szexin kicsípte magát januárban a buszon és ebben kellenél te.
- Kizárt!
- Miért?
- Mert nem fogom eljátszani egy vadidegennek, hogy a csaja vagyok! Ráadásul nekem már egy ideje elegem van a pasikból, szóval bocs, de nem tudok segíteni! Megtennéd, hogy leszállnál rólam, hogy fel tudjak állni? Köszi - hadartam el gyorsan. A fiú csalódottan nézett rám, miközben felálltam a járdáról.
- Kérlek! Egy hónapról lenne szó!
- Nem! Fogd fel légyszi!
- Jó. Egyébként Tibi vagyok.
- Én pedig no name lány. Na szia - indultam el, otthagyva Tibit. Nem jött utánam, amit nagyon is jól tett. Otthon felmentem a szobámba leckét írni, majd lefeküdtem az ágyra és a plafont bámultam. Lehet, hogy közben elaludtam, mert valamikor este fél tízkor keltem fel. Gyorsan elmentem fürdeni utána visszaaludtam.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a hosszabb rész! Kami és Milán balhéztak, Leila összetalálkozott a buszos szöszi sráccal és, hogy mi lesz ennek a vége? Majd később kiderül, de nem a közel jövőben😉

By: M.