Március 19. (Kedd)

Reggel vakarózva ébredtem fel. Hülye magyal bokor! Kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Gyorsan felöltöztem utána lementem a konyhába reggelizni. Rozi néni tett elém egy tál müzlit, amit jóízűen kezdtem el falatozni, de evés közben köhögnöm kellett így félre nyeltem a számban lévő adagot. Rozi néni rémülten ütögette a hátamat, de amikor már nem akartam megfulladni utána is köhögtem. - Most azonnal megyünk az orvoshoz! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Rozi néni. Köhögve bólintottam, majd elindultunk a dokihoz. És a két fiúnak "hála" tüdőgyulladást kaptam. Szuper... Otthon azonnal az ágyba mentem és írtam Kaminak egy sms-t.

Leila: Szia, tüdőgyulladást kaptam ezért egy darabig nem megyek suliba...

Amint elküldtem, egy perccel később jött a válasz.

Kami: Szia, a két fiú is lebetegedett. Gyógyulj meg hamar!

Mosolyogva olvastam el az üzenetet. Hát úgy tűnik Ákos és Ágoston is egy cipőben járnak velem. Letettem a telefonomat és úgy döntöttem, hogy elkezdem olvasni a tegnap kölcsönzött könyvet. Már az első oldal után beleszerettem az Ég veledbe

Április 15. (Hétfő)

Levi

Reggel az ablakon beáramló fényre keltem fel. Ásítva másztam ki az ágyamból és a szekrényhez mentem, hogy kivegyek mára ruhát. Felöltöztem, a hajamat beállítottam, majd fogtam a táskámat meg a deszkámat és lementem a lépcsőn. Apa a konyhában kávézott, így én reggeli nékül mentem suliba. Kint az utcán lecsaptam a deszkámat a talajra és elindultam a sulihoz. Útközben találkoztam Leila nagymamájával.
- Csókolom - köszöntem neki tisztelettudóan.
- Szervusz Levi! Hogy vagy? - érdeklődött felőlem a néni. - Egész jól. És önök?
- Mi is megvagyunk. Na menj szépen az iskolába, nehogy elkéss. Szia! - ment tovább én meg mosolyogva gurultam. Nagyon kedvesek a nagyszülei Leilának. A sulihoz érve láttam Albit és Leilát leszállni a buszról. Gondoltam bevárom őket.
- Hali - köszöntem nekik, mire Leila mosolyogva jött felém. - Szia, okoska!
- Okoska? De miért?
- Mert szinte mindenből szín ötös vagy azért - kocogtatta meg a halántékomat. Mosolyogva forgattam meg a szemeimet. - Nem akarok megint bukni, ennyi - néztem le rá.
- Jó, de én se szeretnék. Félek, hogy Nógrádi meghúzna - húzta el a száját a lány. - Emiatt ne aggódj! Amíg engem látsz nem lesz semmi gond! - karoltam át a vállát miközben bementünk a suliba. Jaj de jók a tavaszi szünet előtti utolsó napok. Az első óra töri volt, ahol dogát írtunk. Matekon a táblánál dolgoztunk, olaszon feleltünk, kémián Laci felelt, fizikán a füzetbe írtunk, tesin a fiúk fociztak a lányok futottak, végül föcin ismeretterjesztő filmet néztünk. Az órák után én mentem focira utána Albival mentünk deszkázni.
- Mizu van otthon? - érdeklődött Albi.
- Semmi különös. Már egy ideje nem vert meg az apám és ezt élvezem.
- Elhiszem. De szerinted miért...
- Azért mert részben miattam halt meg Vanda. Ha jobban figyeltem volna rá vagy időben odaértem volna, akkor talán minden másképp alakult volna. Akkor nem élnék bűntudatban, nem vernének gyakran, anya nem lépett volna le és akkor a húgom még velünk lenne - magyaráztam miközben leültem az egyik padra. Albi leült mellém. - Hé, ne okold magad! Lehet, hogy a sors akarta így... mert akkor talán minden más lenne, mint most.
- Lehet - bólintottam kelletlenül.
- Most ne essél nekem depibe! Hallod, haver!
- Igen, de akkor is fáj.
- Ami természetes! De lépj túl rajta. Az már a múlt, amit nem tudsz megváltoztatni, érted?
- Igen. Kösz, haver.
- Alap. Na, de ennyi lelkizés után deszkázzunk - pattant fel, mire követtem őt. Két órán keresztül kint voltunk és sorra csináltuk a trükköket. Mikor elfáradtunk elindultunk haza. Otthon lassan mentem be a házba. Sehol senki. Remek. Nyugodtan felmentem a szobámba leckét írni, utána gitározgattam egy kicsit. Mikor hallottam, hogy csattant az ajtó gyorsan letettem a hangszert és ismét tanulni kezdtem. Azonban apa nem trappolt fel, ahogy mindig is szokta. Kíváncsiságból lementem a nappaliba, de a döbbenettől kikerekedtek a szemeim. Na, ilyen nincs! Friss levegőre volt szükségem, így villám sebességgel rontottam ki a házból és futásnak eredtem. Ez nem lehet, biztos csak rosszul láttam! Ahogy megérkeztem rögtön a csengőre telepedtem. Pár perccel később végre ajtót nyitottak.
- Történt valami? - nézett rám rémülten.
- Azt hiszem tudom miért normális mostanában - kezdtem köszönés nélkül. - Mert? - kérdezte Albi visszatartott levegővel. - Mert valami kurvát vitt haza - nyögtem ki nagy nehezen. Albi is csak pislogás nélkül meredt rám.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Leila az Ég veledet találta meg, Levi apja pedig egy nővel tért haza... Vajon mik lesznek itt?

By: M.