Március 18. (Hétfő)

Reggel mosolyogva ébredtem fel. Kikeltem az ágyból, kivettem a mai ruháimat és elkezdtem öltözködni. Mikor elkészültem a hajamat lófarokba kötöttem fel, majd a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Ettem három palacsintát utána elindultam a buszmegállóhoz. Albi már ott állt és fülig érő szájjal intett nekem. - Szia, Lele! - üdvözölt vidáman. Hűha úgy tűnik a mai nap ilyen mosolygós mindenki számára.
- Szia, mizu?
- Semmi veled?
- Velem sincs sok. Még nem láttalak így mosolyogni reggelente - jegyeztem meg, mire legyintett. - Áh, csak tegnap kaptam egy új gördeszkát és amiatt vagyok ilyen vigyorkandúr - magyarázta meg a mosolygása okát.
- Értem - bólintottam. Mikor megjött a busz felszálltunk rá. Az egész utat beszélgetéssel töltöttük.
- Nincs kedved délután eljönni Levivel és velem deszkázni? - érdeklődött kedvesen. - Hát én nem tudok deszkázni - húztam el a számat. Emlékszem, hogy kiskoromban mindig is szerettem volna, csakhát a szüleim szerint az nem lányoknak való. - Sebaj! Majd akkor mi megtanítunk - mosolygott, mire megöleltem. - Köszönöm! - mondtam boldogan. Mikor megérkeztünk a sulihoz leszálltunk a járműről és az épület felé indultunk el. Bent felmentünk a szekrényeinkhez, hogy be tegyük a dzsekijeinket utána bementünk a terembe. Az első óra töri volt. A teremben mosolyogva ültem le Kami mellé, majd csengetéskor belépett Juhász tanár úr. Kinyitotta a naplót, majd hosszas keresgélés után felnézett. - Varga Albert, nyertél egy szép felelést - vigyorgott a Levi mellett ülő srácra. Albi nagyot nyelve ment ki a táblához. Juhász sorra tette fel neki a kérdéseket, amiknek a válaszát Levi súgta le. Tehát Levinek köszönhetően Albi ötöst kapott. Töri után jött egy matek. A szünetet az udvaron töltöttük Kamival. Nagyban beszélgettünk, amikor valaki kikiabált az ablakunkon, hogy „Vigyázz!”, majd hirtelen hideg víz borult a nyakamba. Sikítva ugrottam hátrébb. Felnéztem az ablakhoz és csak egy fiút láttam, ahogy gyorsan behúzta a fejét. Dühösen rohantam be az aulába, majd a lépcsőn fel egészen a termünkig rohantam. - Ki volt az?! - kérdeztem az ajtóban állva vizes tincsekkel. Ágoston és Ákos egyszerre mutattak egymásra. - Fiúk! Melyikőtök volt!! - lépkedtem lassan közelebb hozzájuk, mire Levi elém állt. A kezét a vállamra tette és mélyen a szemembe nézett.
- Nyugi, Leila. Ne tegyél semmi olyat, amit később megbánsz - mondta úgy, hogy a fiúk is hallják, majd suttogva hozzátette. - A táskámban van vizes palack. Menj oda hozzájuk barátságosan. Én majd a kezedbe adom a palackomat és öntsd le őket - kacsintott, mire mosolyogva bólintottam. Elléptem Levitől és a két fiú felé mentem hátra tett kezekkel.
- Ne haragudjatok, amiért kiakadtam. Csak hideg volt a víz - mondtam, mire Levi hátulról a kezembe adta a palackot. - Semmi baj - felelte Ákos.
- Béke ölelés?
- Béke ölelés - öleltek át gyanútlanul. Átöleltem őket, az üvegről lecsavartam a kupakot és rájuk öntöttem az összes vizet. Mindketten kiabálva ugrottak el tőlem.
- Na milyen volt? - nevettem.
- Ez nem volt vicces Leila! - dühöngött Ágoston. - A fagyi visszanyalt - kacsintottam rájuk, majd az ajtó felé mentem volna, csakhogy Nógrádi az ajtóban állt. Ó, hogy az a...
- Havasi, Bíró és Tímár az igazgatóiba! Most!! - üvöltött mire behúzott nyakkal slisszoltunk ki és lementünk a dirihez. Lent illedelmesen bekopogtam, majd egy "Szabad!" kiállítást hallva lenyomtam a kilincset és bementünk csurom vizesen. Az igazgató érdeklődve nézett minket.
- Mit csináltatok?
- Az ablakból valamelyik fiú lelocsolt, én a teremben nyakon öntöttem őket és Nógrádi tanár úr leküldött minket - meséltem röviden a történteket. Horváth egy ideig csöndben maradt, majd megszólalt. - Büntetésből a mai nap bent kell maradnotok segíteni a könyvtárosnak. Most elmehettek - mondta, mi pedig azonnal kimentünk onnan. A két fiú csöndben jöttek mögöttem. Amint beléptünk a terembe mindenki érdeklődve nézett felénk. Még Bebesi is.
- Na, mi volt? - kérdezték többen is.
- Büntetésből ma bent kell maradnunk a könyvtárosnak segíteni - feleltem, majd leültem Kami mellé. A matek első fele azzal telt, hogy Bebesi erről prédikált utána már az egyenleteket vettük. Fantasztikus... Matek után olasz jött, majd kémia, fizika, tesi és föci. Az órák után a két fiúval elmentünk a könyvtárba. Nagyon szép volt. Hihetetlen, hogy eddig nem voltam itt! Amint beléptünk rögtön a könyvtáros nénihez mentünk.
- Jó napot.
- Sziasztok, ti vagytok a locsolkodós bagázs? - kérdezte halvány mosollyal az arcán a fiatal nő.
- Igen - felelte kínosan Ákos.
- Rendben, erre gyertek - állt fel a gép elől és elindult hátra a polcsorokhoz.
- Nos, annyi lenne a dolgotok, hogy felteszitek a helyükre a könyveket. Ezek mennek az ifjúsági regényekhez, ezek az atlaszokhoz, ezek a novellákhoz, azok az atlaszokhoz - mutogatott sorra a dobozokra. Igyekeztük megjegyezni, majd otthagyott minket. Én az ifjúsági regényeket kezdtem pakolni fel a megfelelő polcra. Már csak egyet kellett feltegyek a polcra, de egy olyan példány akadt a kezembe, ami felkeltette a figyelmemet. Elolvastam a fülszövegét, majd kíváncsiságból belelapoztam. Azta Jézus Mária! Dedikálva volt a könyv. Azt a könyvet nem tettem fel a polcra, hanem egyből a könyvtáros nénihez vittem, hogy kikölcsönözzem. Mosolyogva vitte be az adataimat a rendszerbe, majd odaadta. Boldogan mentem a fiúkhoz, akik képregényeket olvastak.
- Hogy haladtok? - kérdeztem, de a dobozokat látva megráztam a fejem.
- Segítek - mentem oda hozzájuk. Felállítottam őket a földről, majd együtt pakoltunk tovább. Fél órával később végeztünk. - Köszönöm a segítséget, de remélem legközelebb nem büntetés miatt jöttök - engedett el minket a nő, majd kiléptünk a nem kis helységből. A falnak támaszkodva megláttam Albit és Levit.
- Már azt hittem beszippantott az egyik könyv - nevetett Levi.
- Hát ezentúl többet fogok ide járni - mosolyogtam rá. Hárman indultunk ki a suliból. Hazáig elkísértek, majd otthon gyorsan lepakoltam a cuccomat és kimentem a fiúkhoz. Gyalog indultunk el az egyik deszka parkba. Elég sok rámpa és cső volt ott.
- Na, akkor - kezdte Albi. - Először mutatunk pár egyszerű trükköt utána pedig megtanítunk deszkázni. Rendben van?
- Igen - bólintottam. A két fiú ráálltak a deszkáikra, majd csináltak pár trükköt, amit én ámulva figyeltem. Mikor végeztek odajöttek hozzám.
- Na?
- Ez eszméletlen volt!
- Oké, akkor most te jössz - adta a kezembe a deszkáját Levi. Nyeltem egy nagyot, majd óvatosan ráálltam. Először majdnem elestem, de Albi és Levi megtartottak. - Nyugi - nézett rám türelmesen Levi. Mély levegőt vettem és a bal lábamat a talajra tettem és ellőttem magam. Lassan elindultam. - Ügyes vagy. Mehet gyorsabban?
- Igen - löktem picit erősebben magam. Nagyon boldog voltam, mert életemben először deszkáztam.
- Csak így tovább - gurult mellettem Albi. Mosolyogva hajtottam magam erősebben. Olyan jó érzés volt. Már egyre jobban gyorsultam. Márcsak a fordulást kellett volna megtanulnom, mert egy bokor volt előttem.
- Hogy kell ezzel fordulni?! - néztem hátra félve, de nem volt rá szükség ugyanis beleborultam a bokorba. Levi rémülten jött oda hozzám. - Jól vagy?!
- Azt hiszem, igen... milyen bokorba estem? - kérdeztem értetlenül miközben kimásztam onnan, mert iszonyatosan szúrt.
- Magyal - válaszolt a kis stréber.
- Aucs, ez nagyon szúr! - álltam meg mellette. - Hát ez márcsak ilyen - nevetett Levi. Grimaszolva néztem rá.
- Jól van Tony Hawk, mára ennyi elég volt. Haza kísérünk - jelentette ki Albi.
- Oké - bólintottam és elindultunk haza. A kapuban elköszöntünk egymástól, majd bementem a házba.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon milyen könyvet talált Leila? Kommentbe várom a tippeket😉

By: M.