Március 11. (Hétfő)

Levi

Reggel kómás fejjel keltem ki a biztonságot nyújtó ágyból. Ásítva vonszoltam magam a szekrényemhez, hogy kivegyek pár ruhát. Felöltöztem, beállítottam a hajamat, hogy eltüntessem a tegnap este keletkezett lila foltot, majd felkaptam a hátamra a táskámat és lebattyogtam a földszintre. Apa szerencsére nem volt lent. Elvettem egy almát a tálból és kiléptem a gyenge napsütéses márciusi reggelbe. A madarak még erőtlenül csiripeltek, de már így is a tudtunkra adták, hogy nem sokára itt az igazi tavasz. Ráérősen mentem a sulihoz, közben jóízűen falatoztam az almát. - Hé, Szabó! - kiáltottak a hátam mögül. Hátra fordultam és mosolyogva vártam be Kevint.
- Szeva, Takács! - fogtam vele kezet.
- Na mizu, Levcsi?
- Semmi. Rég láttalak.
- Na, csak nem hiányoztam, öcskös? - borzolta össze a hajam és így tökéletesen rá látott a lila foltra. Elképedve nézett rám. - Már megint?
- Nem - igazítottam meg a hajam.
- Levente! Ez már kezd sok lenni, amit Robi csinál veled! Már vagy kettő három éve ez megy! Valamit tenni kell az apád ellen! - szidott le, mint egy kisgyereket. Oké három év van köztünk, de ő mindig is rendes volt velem. Nála jobb unokatestvért kívánni se lehetne.
- Tudom, de ha elvennének apától akkor hova mennék? Anyához nem mehetek, mert sulit nem akarom itt hagyni, itt vannak a barátaim és... és itt valakinek szüksége van rám. Neki is nehéz élete van a családjában és szüksége van rám. Nem hagyhatom magára - ingattam a fejem szomorúan, miközben Leilára gondoltam. Kevin tanácstalanul hajtotta le a fejét. - Ehj, Levi Levi... fontos lehet neked az a lány.
- Miből veszed, hogy lány? - döbbentem meg. - Lehet hallani, hogy mikor beszélsz egy csajról és egy srácról. Most pedig ordított, hogy csaj van a dologban - ajándékozott meg egy "naiv vagy még kicsi Levi" mosollyal. Mosolyogva boxoltam a vállába. - Mennem kell, mert késésben vagyok. Majd még valamikor dumálunk, csá! - indultam a sulihoz. Csengetés előtt egy perccel estem be a terembe. Leila nem volt bent. Furcsa. Csengetéskor bejött Juhász a terembe és kezdetét vette egy roppant unalmas töri óra. Az óra végén Leila még mindig nem jött meg. Lehet beteg lett. Az órákon a tekintetem akaratlanul is az ő üres helyére vándorolt. Az egyik szünetben odamentem Kamihoz, hogy ő hátha tud valamit Leiláról.
- Nem írt vissza, pedig írtam neki, hogy jön-e ma suliba - válaszolt szomorúan. Erősen kattogott az agyam, de nem jutottam semmire. A nap további részén igyekeztem figyelni, de néha akaratlanul Leilánál kötöttek ki a gondolataim. A tanítás végén mentem focira, majd az edzés után átmentem hozzájuk. Becsengettem és pár másodperccel később Leila nyitott ajtót miközben az orrát fújta. - Te meg mit keresel itt?
- Miért nem voltál ma suliban? - hagytam figyelmen kívül a kérdését. Beharapta az ajkait és lesütötte a szemeit. - Hallgatlak - tettem karba a kezeimet. Leila lassan felnézett rám, majd szólásra nyitotta a száját, de ekkor egy férfi hangot hallottam bentről. - Kivel beszélsz, Leila?!
- Egy osztálytársammal - válaszolt a válla fölött, majd vissza fordult hozzám. - Holnap már megyek suliba, csak anyáék kikértek a mai napra, mert... - nem tudta befejezni, mert egy magas, borostás fekete hajú férfi jelent meg az ajtóban Leila mögött.
- Te ki vagy? - nézett rám szúrósan.
- Szabó Levente vagyok, Leila osztálytársa - mutatkoztam be.
- Havasi Nándor, Leila apja - mutatkozott be a férfi is. - Mit akarsz a lányomtól? - kérdezte az apja, mire Leila grimaszolni kezdett.
- Ööö, csak a leckét hoztam - feleltem. Részben ez volt az igazság. Elkezdtem kutatni a táskámban és odaadtam Leilának a jegyzeteket és a leckét.
- Köszi, Levi. Akkor... holnap a suliban találkozunk - suttogta, majd becsukta az ajtót. Értetlenül meredtem az ajtóra. Hát ez furcsa volt. És eléggé szigorú apja van neki.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon Leila miért nem ment suliba? A tippeket kommentbe várom :)

By: M.