Február 14. (Csütörtök)

„- Én...”

- Én most teljesen össze vagyok zavarodva. Már nem tudom, hogy mit higyjek vagy, hogy egyáltalán kinek hihetek... haragszok rád, szomorúvá tettél és összetörted a szívem, de attól még te voltál az első barátom és még szeretlek, de már nem tudom mi lenne a helyes döntés - fejeztem be, mire ő némán bólintott. Lehajolt hozzám és egy lágy csókot nyomott az ajkamra. Teljesen meglepődtem ezen, de viszonoztam. Miután elhajolt tőlem egy szomorú mosollyal az arcán nézett le rám. - Megértem. Remélem egy nap megtalálod a boldogságot - felelte, mire megöleltem.
- Köszönöm, hogy megérted - suttogtam halkan. Miután elengedtem bementem az infó terembe. Leültem a helyemre és csak néztem ki a fejemből.
- Hé, minden rendben? - kérdezte aggódva Levi a padomnál állva.
- Fogalmam sincs.
- Nincs kedved elmenni valahová délután? Hátha jobban éreznéd magad - ajánlotta fel, mire halvány mosollyal egyeztem bele. Csengetéskor bejött Bácskai tanár úr és kezdetét vette a szabad kockulás. A második órától tartottam a legjobban, mert számítottam rá, hogy Nógrádi szívni fogja a vérem. Ez be is igazolódott.
- Havasi, táblához a többi csöndben figyel! - adta ki az utasítást a tanár. Szapora szíveréssel mentem ki a táblához. Végig magamat nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, minden rendben lesz és, hogy sikerülni fog legalább egy kettes. Nógrádi kicsit se kímélt. Az év elejétől kezdve mostanáig mindent kérdezett. Végül grimaszolva írta be a naplóba a... négyesemet. Az óra végén úgy tapsoltak meg, mintha valami háborús hős lettem volna. Hatalmas megkönnyebbüléssel ültem le a helyemre. Négyes lett. A nap többi része unalmasan telt. Délután Levivel kimentünk a szekrényünkhöz és kiszedtük onnan a kabátjainkat és együtt mentünk ki a suliból. Az egyik kávézóba mentünk. Levi egy teát kért én pedig egy forró csokit. Jó volt kötetlenül beszélgetni. Egyre többet tudtam meg róla és ez kifejezetten jó volt. Miután megittuk az italainkat elindultunk sétálni. Nem tudtuk, hogy merre mentünk, csak mentünk és beszélgettünk. Mindenről. Hála neki elterelődtek a gondolataim a problémáim felől. Olyan másfél órával később hazakísért engem. A kapunkban elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Rozi néni a konyhában főzött, anya pedig telefonált valakivel. Nem akartam zavarni ezért felmentem a szobámba leckét írni. Miután kész voltam lementem vacsorázni utána letusoltam végül elkezdtem sorozatot nézni.

Február 15. (Péntek)

Reggel álmosan keltem ki az ágyból. Kómás fejjel vánszorogtam el a szekrényemig, hogy kivegyek egy farmert, egy fekete eiffel torony mintás pólót és egy vastag pulcsit a szekrényemből. Felöltöztem, a hajamat befontam, majd a táskámmal a hátamon lementem reggelizni. Ettem egy lekváros kenyeret utána elindultam a buszmegállóhoz. Útközben zenét hallgattam (Novo Amor- State Lines). Albi nem volt ott. Váll vonva hallgattam tovább a zenét, majd mikor megjött a busz felszálltam rá. Leültem egy szabad ülésre, majd zötyögve indult el a jármű. Mikor a sulihoz ért a busz, leszálltam és bementem az épületbe. Eléggé hideg volt bent. Az első óra matek volt. Azonban Bebesi helyett Faragó jött be... nagykabátban.
- Sziasztok gyerekek, annyit szeretnék mondani, hogy az iskolában elromlott a fűtés és amíg javítják, addig nincs tanítás, tehát most haza lehet menni és majd üzenek körlevélben, hogy mikor lehet jönni - mondta el a közérdekű információt kicsit vacogva. Mindenki boldogan pakolta össze a cuccát és indult ki a tanteremből. Én egyenesen hazamentem. Rozi néni csodálkozva nézett rám.
- Te meg mit csinálsz itthon?
- A suliban a fűtést javítják így egy darabig nincs suli. Megyek a szobámba aludni - indultam fel. Átöltöztem valami lazába és lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Leila ismét elutasította Adriánt, aki ezután már nem zaklatja. Elnézést az időben való ugrálás miatt csak nincs igazán ötletem... Remélem megértitek :)

By: M.