Január 28. (Hétfő)

A második félév első napja. Igazából semmi érdekes nem volt. Ugyanolyan szürke és unalmas nap volt a mai is, mint a többi. Annyi különbséggel, hogy ma volt a szülői értekezlet.
Délután a nappaliban tévéztem, mikor kinyílt az ajtó és anya lépett be rajta. Érdeklődve kaptam felé a fejem.
- Na, mi volt?
- Semmi érdekes. A második féléves programokat sorolta el Faragó tanár úr és az osztálykirándulásról is esett szó. Valószínűleg Balatonfüredre mentek három napra - válaszolta anya.
- Az szuper.
- Valóban, csak a magyar bukásod nem az - tette karba a kezeit. Ajjaj!
- Ki javítom! Esküszöm, anyu!
- Ajánlom is, különben egész nyáron nem mehetsz sehova és egésznap tanulsz a pótvizsgára kisasszony - fejezte be, majd felment az emeletre. Sóhajtva dőltem hanyatt a kanapén. Nagyszerű, vagy javítok, vagy egész nyáron tanulok. Fantasztikus...

Február 14. (Csütörtök)

Az elmúlt napokban nem igazán történt semmi érdekes. Levi elkezdett segíteni nekem magyarból, a szüleim továbbra is roppant elfoglaltak, az osztály ugyanolyan eleven, mint az első félévben és táncon új táncot tanultunk, ami nem más, mint a klasszikus balett.
Reggel nagyot ásítva keltem ki az ágyból és a szemeimet dörzsölve menten a szekrényemhez, de útközben beba... akarom mondani bevertem a kislábujjam az ágyam sarkába. Fájdalmasan felsikítottam és a lábujjamat fájlalva szitkozódtam. Miután kikáromkodtam magamat kivettem a mai ruháimat és sebesen magamra kaptam azokat. Kifésültem a hajamat utána fogtam a táskámat és lementem a konyhába.
- Jó reggelt, midet verted be és hova? - töltött nekem egy bögrébe friss teát Rozi néni.
- Áh, csak a kislábujjamat az ágyam sarkába - legyintettem miközben az asztalhoz ültem. Ettem egy kis tükörtojást teával utána elindultam a buszmegállóhoz. Albi már ott állt kapucnival a fején. - Jó reggelt, Albi.
- Neked is Lele - ásította fáradtan.
- Meddig voltál fent? - érdeklődtem kíváncsian. - Hajnali kettőig meccset néztem. Nem az a csapat nyert akinek én szurkoltam.
- Sajnálom.
- Nem lényeg. Veled mizu?
- Semmi.
- Akkor jó. Remélem készültél magyarra, mert tuti, hogy széjjel fog szívatni - nézett rám komolyan Albi.
- Persze, Levivel sokat gyakoroltam.
- Rendben van. Nem akarom, hogy megbukj - borzolta össze a hajam és felszállt a buszra. Utána mentem és mivel nem volt hely, ezért álltunk. A sulinál leszálltunk és bementünk az épületbe. A szekrényembe beakartam tenni a kabátomat, de volt benne valami. Kivettem és elolvastam azt.

„Sajnálom a szilveszteri hülyeségemet, Leila! Én csak szeretném jóvá tenni, mert tényleg szeretlek! Tiszta szívemből! Ha most is visszautasítasz, akkor nem foglak tovább zaklatni ezzel... kérlek válaszolj minél hamarabb.
Adrián”

Homályos tekintettel néztem fel a cetliről, majd hátra néztem, de nem akartam hinni a szemeimnek. Adrián állt mögöttem egy szál vörös rózsával a kezében. - Tényleg sajnálom - nyújtotta felém a virágot. Kavarogtak bennem az érzések. Haragudtam rá, szomorú voltam miatta, összetörte a szívem, de valahol mélyen legbelül még... szeretem. Pislogás nélkül léptem egyet közelebb hozzá.
- Mit mondasz? - kérdezte reménykedve.
- Én...

Folytatás következik...

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon mit fog Leila válaszolni? Megbocsájt neki vagy melegebb tájakra küldi? Aki kitalálja azok tehetnek fel nekem 5 kérdést a könyvel kapcsolatban :)

By: M.